Keverék

2. Rész

A mai nap nemcsak a suli miatt számított nagyon izgalmasnak, hanem amiatt is hogy, ma volt az első alkalom hogy Saraval beléphettünk a maffia kapuján...

- Annyira izgulok!!- mondta Sara amint kicsengettek az utolsó óránkról is.

- Halkabban még a végén valaki meghall minket!- csitítottam Sarat.

- Nyugi, már hiszen nem is mondtam semmit a maffiáról. - mondta ki azt a szót, amit a leginkább nem kellett volna. - Bocsiii.

- Semmi baj, de legközelebb figyelj jobban. Amúgy meg beszéltem Anne-el és szóltam neki, hogy ne jöjjön értünk. Van egy meglepim!- mondtam izgatottan Saranak.

- Milyen meglepi?- Kérdezte Sara sokat mondó arccal.

- Arra gondoltam, hogyha már ez az első napunk a maffiában-halkítottam le a hangom-akkor adjuk meg ennek a módját és legyen a belépőnk stílusos szóval...

- Szóval?

- Motorral megyünk!!- kiáltottam el magam kicsit hangosabban a kelleténél, de szerencsére már csak mi ketten maradtunk az osztályteremben, hiszen mindenki más már elindult hazafelé...

Nem akartam feltűnést kelteni ezért azt kértem, hogy pár utcányira a sulitól tegyék le a motorokat. Nem is tartott olyan sokáig mire odaértünk a csodás járgányokhoz...

- Ez egyszerűen gyönyörű!- ment oda egyből Sara a fehérhez neon csíkokkal. - Látom te hoztad a szokásos formádat és igazán "színes" motort választottál. - utalt az enyémre, ami lényegében ugyan úgy nézett ki, mint Saraé csakhogy egyetlen egy szín volt, rajta mégpedig a fekete.

- Hát ez van.

Miután megbeszéltük a pár színben kimerülő stílusomat, és hogy mennyire imádjuk mind a ketten ezeket a motorokat végre elindultunk a bázis felé. Igaz mi még elvileg nem vezethetnénk motort, de az ember ezeket a gondokat nagyon könnyen megoldja, ha egy maffia vezér lánya.

- Megjöttünk. - szálltam le a motorról.

- Már nagyon, de nagyon izgulok!- visongott mellettem Sara.

- Ide figyelj - szóltam rá- 1. és az egyik legfontosabb szabály hogy kell a tekintély és hiába vagyok, a főnök lánya te meg hiába vagy az én legjobb barátnőm nem akarom, hogy csak emitt legyünk tisztelve oké? Plusz úgy elég nehéz lesz ezt megszerezni, hogyha mikor belépünk egy kb. 15-16 éves lányt fognak látni, aki visongva ugrándozik az izgalomtól világos?!- teremtettem le Sarat, aki vette a lapot és egy sokkal komolyabb arcot vágott.

- Igazad van.

- Tudom.

A főhadiszállást a legegyszerűbben úgy lehet körülírni, mint a fehérház.

De csak, hogy mégse legyen ennyire basic amikor belépsz a kapun és végig sétálsz, egészen a bejárati ajtóig minden kétséged megdől afelől, hogy ez egy maffia központ, mégpedig nem akármien.

Az ajtón belépve egyből az előtérbe jutsz, ahol a padló üvegből van az üveg alatt pedig víz és benne pedig cápák.

Az előtér két oldalán csigalépcső vezet fel egészen a harmadik emeletig. Ugyan, ez a, hej, több maffiának és/vagy bűnözőnek nyújt szállást és búvóhelyet az épület teljesen letisztult és elegáns.

Az első emeleten található a kisebb, jelentéktelenebb például: egyszerű rablók, egyszeri gyilkosok vagy kezdők irodája (szobája).

A második emeleten a már nagyobb kaliberű emberek helye található, mint például az üzleti okokból megszálló maffiafőnökök, a bérgyilkosok vagy a már tapasztalt és a helyüket kiérdemlő ügynökök.

A harmadik és egyben legfelső szint édesapámé a maffiafőnöké és ezzel együtt természetesen az enyém is.

Ugyan felfelé már nincs, több emelet az első szintről lefelé még két szintet lehet utazni lifttel.

Eggyel a földszint alatt található a kondi és a két térséget elválasztó falon túl a számtekesek birodalma.

A legeslegalsó szint pedig (az a dolog, amit már a legjobban várok) a fegyverek, különböző kütyük és gépek (többek között motorok, autók, helikopterek, sugárhajtású gépek) otthona.
Személyes kedvencem pedig, hogy a fegyverraktárból egy automatikusan működő rámpa vezet fel a felszínre.

És ha már kitárgyaltuk a központ belsejét ki ne felejtsük a több hektárból álló kiképző terepet, ami magába foglalja a lőteret és a repülőgép felszálló pályát is. Mind ez pedig az épület mögött található.

Ugyan kívülről tudom az épület alaprajzát, még életemben nem jártam a központban.

Ráadásul személyes kérésem volt, hogy apám ne szóljon sem a létezésemről, sem az érkezésünkről, hiszen saját magam miatt akarom elnyerni a többiek tiszteletét és nem a pozícióm miatt. Úgyhogy mondanom sem kell, hogy amikor beléptünk az épület ajtaján minden szem ránk szegeződött.

-Mintha átéltem volna már ezt ma egyszer.- gondoltam magamban és kénytelen voltam gúnyosan elmosolyodni.

- Ó úgy látom, hogy friss húsok érkeztek. - mondta tréfásnak találva megjegyzését egy a 20-as éveiben járó férfi.

- Hát, ha friss hús alatt azokat érted, akik hamarosan a rangsor tetején fognak állni és te a nyomukba sem fogsz tudni érni, akkor igen. - vágtam vissza ösztönösen.

- Mekkora szája van már ennek a kis fruskának. Nézzük másra is tudja e használni. - lépett közelebb hozzám és a mögöttem álló Sarahoz egy perverz vigyorral a képén.

Egyszer csak a keze a csuklóm felé nyúlt, de én gyorsabb voltam, kapásból gyomorszájon ütöttem ezzel elérve azt, hogy görnyedve álljon előttem. Kihasználva a helyzetet, lehajoltam a szintjére.

-Ide figyelj, velem te így nem beszélhetsz, ha meg úgy döntesz, hogy ezt még egyszer eljátszod, nem leszek ennyire elnéző. - mondtam olyan hangerővel, hogy ne csak ő hanem mindenki más is halja.

Mivel válasz nem érkezett, intettem Saranak, hogy indulhatunk, de abban a pillanatban a férfi visszarántott és egy kést nyomott a torkomhoz.

Ismét síri csönd.

Amint körbenéztem néhány ember arcán kárörvendő vigyort másokén (már sokkal kevesebbén) aggodalmat láttam, kivéve Saraén.

Ő teljesen nyugodt volt, hiszen tudta mire vagyok képes.

Ugyan a férfi továbbra is erősen szorította a kést a nyakamhoz én egy pillanatra sem estem pánikba.

Egy gyors mozdulattal ágyékon rúgtam és ugyan ebben az időben kivettem kést a kezébõl így fordítva a helyzetünkön, de itt még nem álltam meg. Kicsavartam a kezét és a földre nyomtam a nálam kétszer akkora férfit.

-Elmondom még egyszer. Velem te így nem beszélsz.- térdeltem a feje mellé, hogy nyomatékosítsam az előbb elhangzott szavaimat azonban semmi válasz nem érkezett.

-Világos?- kérdeztem.

Megint semmi...

-Világos?

-I-igen. - jött végre a válasz a fickótól elhaló hangon.

-Na, akkor ezt megbeszéltük. - álltam fel és néztem körbe.

Pont, ahogy sejtettem. Döbbenten arcok mindenütt.

-Akkor mehetünk?- kérdezte hirtelen Sara.

-Persze. - válaszoltam és már meg is indultunk a számunkra kijelölt szobák felé az első emeleten.

A maffia lényegében úgy működött, mint a katonaság. Mindenkinek megvan a saját osztaga, akikkel együtt él és eddz.

Minden osztagnak megvan a maga osztagvezetője és osztagelsője. Ezt legjobban úgy lehet megmagyarázni, mint egy csapat.

Az osztagvezető az edző az osztagelső pedig a csapatkapitány. Egy osztagban két csoportba osztanak minket.

Az egyik ahova Sara fog kerülni a számtechnikusok ismertebb nevükön "gépes csávók" csoportja. A másik csoport, pedig amelyikbe én kerülök azoké, akikből később díler, behajtó vagy bérgyilkos válik.