Strawberries and cigarettes ; ✓

❍ · 4

Széles vigyoromat ha akarnám sem tudnám eltűntetni, ahogy az iskola irányába sétálok. Fura reggel ez a nagy vidámság számomra, főleg úgy, hogy alig aludtam talán két és fél órát, s hiába érzem magam halál fáradtnak, nem tudok nem mosolyogni, hiszen Taeyong pulcsiját viselem, amit előző este adott oda. Gondolkoztam azon, hogy visszaadjam-e neki, ám önzően arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a dohány illatú ruhadarab az enyém marad most már. Legalább egy kicsit érezhessem ettől, hogy van esély arra, hogy köztünk több is legyen, hiába vagyok tisztában azzal, hogy gyermeteg ábránd az egész.

– Honnan loptad ezt a pulcsit, Ten? – kérdezi hatalmas vigyorral ajkain Taeyong, amint megpillant az iskolába sétálni, s egyből idesiet hozzám. Szemeim forgatva pillantok fel íriszeibe, mosolyom azonban egy pillanatra sem hervad. Átkarolja vállamat, majd fülemhez hajol, mire szívem a torkomba kezd el dobogni, s élesen szívom be a levegőt, ám próbálok normálisan viselkedni továbbra is. – Neked sokkal jobban áll.

– Igen?

– Határozottan – nevet fel, mire vigyorom szélesebbé válik, szívem pedig ezerszer gyorsabban kezd mellkasom fogságában dobogni. Nem tudom, hogy hogyan tudok minden egyes pillanatban egyre jobban beleszeretni.

Készségesen simulok jobban hozzá, ahogyan vállamon pihenteti meg kezét, s így sétál mellettem. Ahogy belépünk az épületbe Lucas egyből kérdőn pillant felénk, mire csak mosolyogva megvonom vállaimat. Taeyong szorosan magához ölel, majd elsiet saját osztályterme irányába, én pedig mosolyogva nézek utána, s le se igazán tudnám tagadni, hogy mennyire odavagyok érte.

– Hallod, mi van veletek? – lépked mellém kíváncsian Lucas, miközben Taeyong pulcsijának ujját kézfejemre húzom, s úgy fordulok barátom felé.

– Semmi.

– Semmi? Ezt erősen kétlem – néz szemeimbe hitetlenül, kissé értetlenkedve. – Miért vagy a pulcsijában? Mi történt, amiről nem tudok?

– Tegnap este megint találkoztunk és fáztam, ezért odaadta a pulcsiját – mondom egyszerűen, mintha semmit sem jelentene, ám valójában nem is lehetnék boldogabb, hogy ez a ruhadarab már az én birtokomban van. Le tudnám hozni az egész csillagos eget, átúsznék száz tengert is, ha valaki - Taeyong - megkérne rá, hiszen jelenleg a fellegekben érzem magam.

Lucas szavai el sem igazán jutnak agyamig, csak arra tudok gondolni, hogy remélem Taeyong ma is eljön, hogy találkozhassunk. Találkozni akarok vele és sokkal több időt eltölteni együtt, s ez számomra mindennél fontosabb - még az alvásnál is.