Strawberries and cigarettes ; ✓

❍ · 10

– Komolyan nála töltötted az éjszakát? – kérdezi hitetlenül Lucas, a kelleténél talán hangosabban, mire próbálom összehúzni magamat, s eltűnni a kérdő, túlzottan kíváncsi tekintetek elől.

– Megtennéd, hogy nem kiabálsz? – forgatom meg kínomban szemeimet, miközben alsó ajkamba harapok. – Nem kell mindenkinek tudnia a Taeyonggal kapcsolatos dolgaimról.

– Nem is kellene, hogy ilyen dolgaid legyenek az állítólagos legjobb barátoddal – forgatja meg ezúttal ő a szemeit, miközben eléggé dühös tekintettel vizslatja arcomat. – Először csak ugrassz neki, mint egy kiskutya, aztán hagyod, hogy lesmároljon, rá sem kérdezve, hogy ezt amúgy mégis mi a faszért csinálta, majd még egy éjszakát is nála töltesz. Normális vagy, Chittapon? Csodálkozol ezek után, hogy Taeyong kihasználja ezt az egész helyzetet? Te tudod a legjobban, hogy mennyire felelőtlen és gyerekes!

– Befejezhetnéd, hogy folyton szidod őt – emelem meg a hangomat, s úgy érzem már a sírás határán vagyok. Utálom, hogy Lucas ennyire ellene van annak, ami történik köztem és Taeyong között. Nem értem miért nem tud nekem örülni, nem értem miért mond ilyeneket folyton. – Mert ezzel rohadtul nem érsz el semmit, nem tudom őt nem szeretni és szerintem tök rendben van, hogy sokat akarok vele lenni és élvezem, hogy megcsókol és azt mondja, hogy szép vagyok! Mert rohadtul jól esik nekem, mert szeretem őt! És lehetnél jó barát, aki támogat, nem pedig szidja nekem azt, akit szeretek.

– Te normális vagy, baszki? – rázza meg a fejét hevesen, ahogyan idegesen néz a szemeimbe. – Nehogy belém állj azért, mert meg akarlak védeni attól, hogy összetörj! Neked akarok jót baszki, szerintem ezt csinálja egy jó barát és nem adja alád a lovat, hogy utána nagyobbat koppanj, amikor rájössz, hogy igazam volt.

– De nincs igazad – vágom rá könnyeimmel küszködve, miközben felkelek a szokásos beszélgetős helyünkről, majd többet nem is szólva viharzok el tőle.

Rosszul esik, hogy nem támogat, s nem érti meg, hogy Taeyong nekem mennyire sokat jelent, s hogy én is fontos vagyok számára. Oké, hogy valószínűleg tényleg nem érez úgy irántam, mint én iránta, de Lucas akkor sem szidhatja így nekem. Elegem van igazából az egészből, s legjobban talán az zavar, hogy tudom, valójában tényleg igaza van. Ám túl makacs vagyok, hogy ezt beismerjem neki, s magamnak is.

Könnyeimtől elhomályosult látással száguldok a folyosón, leszarva jelenleg minden más körülöttem lévő embert. Csak minél messzebb akarok kerülni a valóságtól, nem akarok szembenézni az igazsággal, mert mélyen legbelül tudom, hogy Lucasnak tényleg igaza van, s össze fogok törni, ám túl édes álomba ringattam magamat, amiből nem akarok felébredni, hiszen most így jó. A problémák elől való nagy menekülésem közben pedig lendületesen vágódok neki egy mellkasnak, orromat pedig egyből átjárja az ismert dohánnyal átitatott pulcsi illata, majd a földön landolok megszeppenve.

– Minden oké, Ten?