Strawberries and cigarettes ; ✓

❍ · 6

Fogalmam sincs, hogy az a csók számára mit jelentett, pontosan miért is csinálta, s hiába volt nagyon is jó, egy keserű utóízt érzek miatta. Tudni akarom az okát, az érzéseit, a dolgok miértjeit, azonban rákérdezni - illetve saját emócióimat bevallani iránta - nem merek, így maradnak a fejben feltett, megválaszolásra váró kérdéseim, melyek valószínűleg egy örök kérdőjelként kísérik majd végig az életemet.

– Föld hívja Chittapont!

– Mi?

– Már vagy két perce pofázok neked, de te csak magad elé bámulsz olyan fejjel, mintha egy gyilkosság eltusolásán agyalnál – lengeti meg arcom előtt még egyszer, mire szemeim forgatva lököm meg vállát. – Na mesélj, kit öltél meg?

– Mindjárt téged foglak, Wong Yukhei – pöckölöm meg homlokát, mire hangosan felröhög, s a sértett területet kezdi el simogatni.

– Komolyan, mi történt?

– Semmi.

– Ne hazudj.

– Nem hazudok, Lucas.

Gondterhelt sóhaj szökik ki ajkai közül, miközben fejét kezdi ingatni, kezeivel pedig térdén támaszkodik meg, ahogy szokásosan a lépcsőn üldögélve töltjük el a szünetet. Alsó ajkamat kínozva nézek továbbra is magam elé, s rágódok a történteken, na meg azon, hogy elmondjam-e legjobb barátomnak, hogy mi történt – ezt pedig valójában nem szeretném, hiszen pontosan tudom, hogy mi a véleménye a Taeyonggal való se veled, se nélküled kapcsolatomról, s nem igazán örülne a ténynek, miszerint megint kiszöktem vele hajnali háromkor, s a nyirkos fűben üldögélve forrtunk össze egy igazán, nagyon jó csókban, amiről utána se ő, se én nem beszéltünk.

Már csupán ajkaink szenvedélyes táncának gondolatától végigfut gerincem mentén a borzongás, s egyszerre lesz iszonyatosan melegem. Taeyong valami eszméletlenül jól csókol, s ezzel biztos vagyok benne, hogy ő is tisztában van, hiszen szavakkal megfogalmazhatatlan érzéseket váltott ki belőlem szája mozgatásával. Szívem ezerrel dobog, ahogy erőszakosan alsó ajkamba harapva elevenítem fel a csók minden egyes momentumát, melyek túlságosan élénken élnek bennem.

– Ten!

– Igen? – térek magamhoz egy pillanat alatt, ahogy Lucas ismét erélyesen megszólít, gondolom ábrándozásom miatt már eléggé fogytán van türelméből. Kicsit megrázom fejemet, hogy kiszakadjak az álomvilágból, melyben ezernyi csókot váltunk még Taeyonggal, s mélyet lélegezve szentelem teljes figyelmemet barátomnak.

– Mondd már el, hogy mi történt – néz rám egészen könyörögve, aggodalommal tekintetében. – Ma még szétszórtabb vagy, mint általában, és emiatt nem kicsit aggódok. Baj van? Taeyong megbántott vagy mi történt?

– Megcsókolt – szakítom félbe halk motyogásommal, s el sem hiszem hogy ezt kimondtam. Most az egész valahogy sokkal valóságosabbá vált.

– Megcsókolt? – kérdez vissza meglepetten, s szemei vagy az ötszörösükre kerekednek ki, ahogy íriszeimet fürkészi, mire bizonytalanul egy apróbbat biccentek fejemmel. – Biztos nem csak álmodtad?

– Nem álmodtam, te hülye – csapom meg sértetten egyik vállát. – Biztos, hogy megtörtént. Lee Taeyong megcsókolt.

– És most akkor mi van veletek? – sóhajt fel halkan, fejét ingatva lassan, s tudom, hogy nagyon sok dolgot tart magával ezzel kapcsolatban.

– Ugyanaz, mint eddig – válaszolom, miközben fejemet a falnak támasztom, s elhúzom ajkaimat.

– Komolyan mondom, hogy neked biztosan mazochista hajlamaid vannak, Ten – szólal meg hitetlenül, miközben felkel a lépcső egyik fokáról. – Te is tudod, hogy ez akkor sem mehet így tovább, hiába szereted.

– Tudom.