Strawberries and cigarettes ; ✓

❍ · 12

Már unom a plafonra helyezett csillagokat bámulni. Egyszerűen minden olyan értelmetlennek tűnik. Taeyong elhúzódott tőlem, mikor megcsókoltam. Minden bizonnyal rájött, hogy nekem mennyivel többet jelent, s ezzel végleg elijesztettem magamtól. Vagy lehet nem is érdekli igazából, s ezután ugyanúgy folytatja a játszadozást, én pedig naivan ugrok majd megint egyetlen szavára. Szemeim újra megtelnek könnyekkel, ahogy visszagondolok az egészre. Olyan fájdalmasan hülye vagyok, hogy elhittem, fontos lehetek számára, s nem csak buta játszadozás, amellyel felfedezi a dolgokat.

Kezeim közé temetem arcomat, ahogy egész testemben megremegve próbálom visszatartani a zokogást. Nem akarok többet sírni, nem szabad többet sírnom. Neki nem érek semennyit sem, nem szabad érte egyetlen könnycseppet sem hullatnom. Minden erőmmel azon vagyok, hogy elhitessem magammal, hogy valójában engem is hidegen hagy ez az egész, azonban ez nem jár sikerrel, s ezt hihetetlenül megnehezíti a tőle érkezett üzenet. Egyből elolvasom, mint mindig, s a rövid üzenetben is csak a szokásos áll; menjek le vele sétálni, ám ahelyett, hogy kipattanék takaróm rejteke alól, csak azt hazudom neki, hogy fáradt vagyok, s most nem megyek.

Miután telefonomat lezártam, megremegő ajkakkal engedek ki közülök a szobám sötétbe borult terébe egy halk, gondterhelt sóhajtást, mely magába foglalja az összes fájdalmat, s bizonytalanságot amit érzek jelen pillanatban, majd szemeim lehunyva hagyom, hogy a sós cseppek újra benedvesítsék arcomat.

Muszáj kicsit távol maradnom tőle, hogy elengedjem ezt az egészet, s elfogadjam azt, hogy számára csak egy futó kaland, egy kamaszkori fellángolás vagyok, akit felnőtt korára teljesen el is fog felejteni. Ki kell vernem őt a fejemből, nem hagyhatom számára, hogy uralja gondolataimat, s birtokolja szívemet. Tennem kell egy lépést, ezúttal el tőle, hiszen számomra semmi jó nem származhat abból, ha csak a kíváncsi játszadozásának alanya vagyok. Én teljes szívemből, őszintén szeretem őt, s mindent megadnék azért, ha számára is legalább egy kicsit ilyen fontos lennék.

Nem értem, hogy miért kellett megcsókolnia, ezzel pedig hamis reménybe ringatnia engem, felesleges utána való epekedésre késztetve. Én pedig iszonyatosan hülye voltam, amiért hagytam, hogy megcsókoljon, hogy egy olyan határt lépjen át, amit sosem szabadott volna. Megelégedtem volna csupán azzal, ha mellette lehetek, mint egy fontos barátja, de most minden elromlott, s olyan hihetetlenül reménytelen az egész. Tudom, hogy már semmi sem lesz a régi, az éjszakák alatt titokban elcsattant eper, s cigaretta ízű csókjainkat pedig nem tehetem semmisé, de többet sem hozhatok ki belőlük, így csak annyit tehetek, hogy szívemben örökké megőrzöm ezeket a pillanatokat, hiába fájdalmas számomra, hogy kettőnk közül nekem jelentett igazán valamit.