Goodbye /SZÜNETEL/

PART 1

SAKURA

Asgard, a Démonok fővárosa. A hely ahol az emberek szenvednek és a Varázslók küzdenek. Nem hiszem el, hogy megint itt vagyok. Eme mocskos városban, ahol mindent elveszítettem. Miközben mentem a jó megszokott kitaposott utamon, rájöttem, hogy borzalmasabb hellyé vállt, mint gondoltam volna. Mindenhol lopások, öldöglések, szenvedés és fájdalom van. Ha ember vagy jó leszel szolgálnak, de ha Varázsló. Örülj, ha megéled a holnapot. Mély gondolataimban elmerülve egyszer csak arra eszmélek fel, hogy előttem végeznek ki épp egy Varázslót. Testem automatikusan mozdulva elé állt és egyik Alvilági torkát átvágtam. Szokásomnak híven a másikat életben hagytam, hogy a vezérüknek átadjon egy üzenetet.

- Légy okos kis szörnyeteg és add át az üzenetemet a főnöködnek. - az alvilági csak bólogatott - Végzek veled.

Épp indulni akartam tovább, hogy elérjem a célomat, de a megmentett elém állt és hálálkodott.

- Köszönöm... Nagyon szépen köszönöm, hogy megmentette az életemet!

Ahhoz képest, hogy Ő is Varázsló, Varázsló ki képes az erők irányítására, még annyit sem képes, hogy megvédje magát.

- Legalább annyival had háláljam meg, hogy segítek neked! Még sosem láttalak itt. - mondta a megmentett lány hálálkodva

Erre a kijelentésre enyhén felnevettem. - Te? Te, aki még arra sem képes, hogy megvédje magát? Te, aki ennyire szerencsétlen, miben tudna nekem segíteni?

- El tudlak vezetni a Mesteremhez.

Mester, hm? - Rendben - Össze vissza bolyongtunk az utcákat járva, hogy megbizonyosodjon, hogy nem e követ minket senki sem, és sok már nem is kellett és megpillantottuk a célunkat. Nem sietve el a dolgokat, szép óvatosan átmentünk egy rejtett alagúton, ami pár csapdát is rejt és mikor kiértünk, egyből a Mesterrel találtuk magunkat szembe.

- Szép munka Hinata! Menj vissza a többiekhez edzeni.

- Köszönöm Mester! - azzal el is ment

- Jó újra látni téged Sakura.

- Te ezt most tényleg komolyan mondod Tsunade? - Mit sem érdekelt a tisztelet, oly' undorodva mondtam ki ezt a nevet, mint mikor Démont emlegetek - Vagy hívjalak már Mesternek?

- Nem azért hívtalak, hogy még jobban megutálj, hanem, hogy eddzed Őket. Taníts nekik dolgokat.

- Tudom jól. - Azzal fogtam magam és ott hagytam. Semmi kedvem Őt nézni. Azok után amit tett. Nem is tudom, hogy ki miatt is következett be az ami. De az újabb gondolatmenetem újabb Démonok zavarták meg. De még nem is akármilyen Démonok.

- Ki a rákom az a Haruno Sakura?! Itt öli az alattvalóimat és ráadásul már itt van a városban! Megtalálom és megölöm! - idegeskedett egy fekete hajú srác

Hm, azt hiszem kölcsönös akkor a "szeretetünk".

- Megnézzem vagy megnézed, hogy ki van ott? - kérdezte tőle a narancssárga hajú barátja

De még mielőtt el tudtam volna tűnni innét, elém álltak.

- Hova a nagy igyekezet? Manapság ilyen bátrak lettek az emberek, hogy kihallgatják mások beszélgetéseit?

Csak néztem rá, és a gondolat menetem csak abból állt, hogy miként és hogyan tudnék vele végezni. Egyáltalán nem érdekelt, hogy akár már most meghalhatnék, de ha meg is halok, ezt akkor is magammal viszem. És ezzel véget is ért a gondolat menetem, mert rájöttem, hogy ez még nem lehetséges.

- Kémkedni bírsz, de beszélni nem?! Tudod egyáltalán ki vagyok?! Te mihaszna ember!

- I-igen Uram, tudom, hogy ki maga... - El sem hiszem, hogy én ezt mondtam - Ne-nem szándékos volt... - De bármit is mondtam, ez a kezét felemelve a nyakamhoz közelítve, szorosan megfogta és a földhöz vágott. És ezzel a lendülettel a köpeny, ami eddig takart lejött rólam. És ezek után már csak annyit bírt kinyögni azzal a mocskos szájával, hogy "Hm, érdekes." Ezek után csak közelített felém és közben a perverz mosolyával annyit nyögött ki végül "Emberek szolgák, Varázslók halottak." Ezt talán még előnyömre is tudnám fordítani, hogy embernek hisz. - Mit kíván velem tenni?

- Hamarosan felszabadul pár üres hely a palotámban. - mondta ördögi vigyorral az arcán

De még mielőtt folytathatta volna a mondandóját, szavába vágtam. - Nem teheti! Nem ölhet csak úgy random embereket! - Nézéséből ítélve, nem tetszik neki az amit mondtam.

- Nagyon bátornak képzeled magad. Most itt helyben megölhetnélek!

- Akkor tedd meg! - Csak egy néma "Ch" hangot adott ki és már támadt is volna, de közben megállt - Miért nem tette meg?

- Túl szép halál lenne neked ezek után. Holnaptól, te is nekem dolgozol, és amikor kérem, akár hol vagy és akár mit csinálsz, te jössz és teljesíted.

Erre a mondatára fogtam magam és elfutottam. Remek lehetőséget adott, és én élni is fogok vele. Míg pontos tervet eszeltem ki, közben megérkeztem bázisra és elmondtam Tsunadénak a dolgokat. Természetesen nem pártolta. Mit is vártam. - Mit ha közbe tudnál avatkozni. - Ezzel fogtam magam és elmentem a többiekhez, hogy eddzem Őket. Sokkal rosszabbak, mint amit vártam. Hogy bírtak eddig életben maradni? Több óra eltelt mire a normális alapokat megtanítottam nekik. Hogy is képzeli Tsunade, hogy velük akar szembeszállni az Alvilágiak ellen.

- Ha nem az Alvilágiak végeznek velünk, akkor Ő visz minket a halálba... - morogta egy hosszú, szőke hajú lány

- Szerintem nagy megtiszteltetés, hogy Haruno Sakura-san képez minket. Megmentette az életemet és ezért is akarok mindent beleadni, hogy majd egyszer én is hasznára váljak, ha eljön az az idő! - nagy mosollyal az arcán mondta Hinata a barátnőjének

- Ha valaha is akarsz mellettem harcolni, akkor ne a szátok járjon, hanem fejlesszétek magatokat. Mindennap reggeltől estig edzeni fogtok és a nyavalygást nem viselem el. De mára ennyi elég. Holnaptól Tsunade tanít titeket míg vissza nem térek. Te pedig ne rontsd el az eddigi munkámat. - mondtam Tsunadének szúrós tekintettel

- Tisztelet minta képe. - morogta ismét a hosszú, szőke hajú lány

- Hagyd Ino. Menjetek inkább pihenni. Holnap hosszú napotok lesz. - erre a mondatra el is mentek - Ha jól sejtem, neked meg készülnöd kell holnapra.

Annyira hidegen hagyott a mondani valója, hogy ott hagytam és elmentem intézni a dolgaimat. De egyszer csak utánam kiabált és csak annyit mondott, hogy "Vigyázz magadra!" Egész éjjel a tervemen gondolkoztam, hogy ha esetleg máshogy sülne el a dolog legyen B és C, akár még D tervem is. Gyorsan véget is ért az este és már indultam is volna a kapuhoz, de megzavartak.

- Jól tudod, hogy a családod vagyunk és számíthatsz ránk! Baj van egyből szólj nekünk! - mondta sápadt arccal Tsunade. Látszik rajta, hogy egész éjjel fent volt.

- Egyetlen családom volt, de azt is megölted. - Ezzel a kijelentéssel el is hagytam a bázisunkat és elindultam a palotához. Mire odaértem egy bizonyos illető fogadtatása várt.

- Azt hittem már rég máshol jársz és sírdogálsz egy sarokban. - mondta a Démonok ura egy ördögi mosoly mellett

- Mily megtiszteltetés, hogy maga a Démonok Ura fogad. - enyhe kis ironikus hanglejtéssel válaszoltam vissza - Minek köszönhetem ezt?

Közelebb jött hozzám és csak annyit mondott - Halálba foglak kergetni és várom, hogy könyörögve jöjj hozzám. Megismered az igazi poklot és a végedet.

Kihívás elfogadva. Meglátjuk ki fog utoljára sírni.

Hát ennyi is lett volna az első fejezet. Remélem tetszett és várom a negatív és pozitív kommenteket!:)