Editkék

34 6 4
                                    

Editke buta, Editke naiv, és Editke különben sem tud semmit. — ezekkel a gondolatokkal áltattam magam, miközben a kanapén feküdtem, és végtelenül féltékeny voltam Editkére. Csúnya dolog volt tőlem, tudom azt jól, de abban a pillanatban én találtam csúnyának Editkét. Mérgesen ültem fel, és a sarokba vágtam a tankönyveimet – mivel eddig névlegesen a leckémet csináltam –, és leültem az íróasztalomhoz, hogy naplót írjak. Természetesen akkor sem került bele más, csak egy mérges bejegyzés, amiben leírtam, hogy elegem van a világból. Az iskolával, a felnőttekkel meg az Editkével együtt. – Később ezek voltak azok a lapok, amiket szégyenemben gondosan összeragasztottam tekerős ragasztóval, hogy még én se tudjam őket elolvasni.

Abban az évben minden napom hasonlóképp telt, de szerencsére nem mindig jutott bele a bugyuta Editkéből. Jött helyette viszont egy új bonyodalom, egy új osztály, és hirtelen vagy tíz másik Editkét találtam a nyakamon – egy idő után az eredetit nem is gondoltam olyan borzalmasnak. Nem kedveltem őket, ők sem engem, és azt hiszem, hogy ez pont így volt – van – rendjén. Nem haragudtam rájuk soha, mert nem volt erre okom. Nekik sem volt okuk arra, hogy lenézzenek, mégis megtették, és azt hiszem, hogy ez is kezdett kölcsönössé válni.

Alig kellett pár hét az új környezetemben, máris kezdtem unni magam. Mekkora szerencse, hogy Annus éppen akkor zúgott bele a Bandiba. – Mekkora balszerencse, hogy ezt Editke is észrevette, és mégjobban lenézte Annust, mint azelőtt. – Persze a Bandi csak tette a szépet, mint ahogy az rengeteg lánynál szokása. Én, a külső szemlélő, figyelmeztettem Annust, de késő volt, s elérkeztünk a tetőponthoz. Mostmár csak a gyors és fájdalmas megoldás jön: Bandi persze egy idő után már nem érdeklődött Annus iránt. Annus végtelenül csalódott lett, és közénk férkőzött a hosszú nyár is, ami alatt ő megváltozott. Nem csak ő volt az egyetlen változás, Editke – legnagyobb sajnálatomra – itthagyott minket, és ahelyett, hogy végre boldog lehettem volna, kaptam egy újabb Editkét – aki Annus arcát viselte.

novellák és napjaimWhere stories live. Discover now