Bűnös lelkek /Hazbin Hotel fanfic/

Bevezető

Engem is elért a Hazbin Hotel őrület. Így, hogy van egy kis időm gondoltam, hogy megkezdem a második könyvem feltöltését. Persze a kosarasról sem felejtkeztem meg, csak kell a változás kicsit. Jó szórakozást kívánok!

Azt mondják, hogy a pokol borzalmas hely és nincs benne semmi jó. Szerintem ez nem igaz. Tény, hogy gonosz, elborult elmével rendelkezők laknak ott, de vannak kivételek. Bár én nem tartom magamat se jónak se rossznak. Míg éltem, egy egyszerű lány voltam, aki életét 10 éves korától egészen halálának napjáig farkasokkal töltötte. New Orleans mocsaras erdejében éltem, miután elszöktem otthonról, a gazdag, ámbár velejéig romlott családomtól. Így szerencsémre egy farkas falka befogadott és az alfa saját kölykeként nevelt és vigyázott rám. Furcsán hangzik, hogy az 1920-as évtől egészen 30-as évig túléltem így. De mindig is egy szívós lány voltam. Akkoriban sokan vadásztak farkasokra, hogy a mocsaras erdő nagy részétől megtudjanak, szabadulni. Ezt nem tűrhettem, hiszen ők lettek a családom, így hát embereket, pontosabban vadászokat öltem. Ezért kerültem pokolra és az egészben az a legszebb, hogy még most sem bánom és, ha kell, újra megteszem értük. De ez okozta a halálomat is, egy faszfej megtámadott a vadászkopóival és egyszerűen kivéreztetve ott hagyott engem a hideg január elsejei hajnalban, a hóban egy hatalmas réten. Mélyen ironikusnak találtam,hogy a születésem napján haldoklóm, de nem tudtam mit tenni. A falkám hamar megtalált, ott voltak mellettem és sirattak valamint próbáltak melegen tartani. Jobban fájt látnom azt, hogy ők miattam szenvednek, imádtam őket, a családomat jelentették. Hozzájuk próbáltam bújni, a sok vágásokkal, amivel tele volt a testem nem is foglalkoztam, ahogy a harapásokkal sem, csak érezni akartam őket még utoljára. Mindenem fájt, elmondhatatlanul és az egészben az volt a legrosszabb, hogy rettegtem a haláltól. Lépteket hallottam, attól a férfitól származtak, akit már annyiszor láttam a mi területünkön, ahogy egy újabb áldozatot ásott el a meggyilkolt hullái közül. Kicsit megnyugtatott a hó jellegzetes ropogása, ahogy rá lépnek. A léptek zaja egyre közelebbről hallatszott. A farkasok morogni kezdtek, és jobban próbáltak védeni testükkel, ügyelve arra is, hogy ne okozzanak nekem fájdalmat. Nyugtatni próbáltam őket, ami be is vált. Nem sok mindenre emlékszem már sajna. Arra viszont tisztán, hogy a férfinak nagy barna szemei voltak és a tekintete, még ha egy gyilkosé is volt, de akkor olyan szelíd volt, mint egy őznek. Emlékszem még, hogy beszéltünk, de mára csak annyi rémlik, hogy megkérem őt, hogy temessen el a szerinte legszebb helyre az erdőben. Aztán képszakadás és már csak a koszos Pentagram város egyik utcáján térek magamhoz, Lucifer pedig felsegít engem. Igen az a Lucifer, a pokol ura. Ő és szépséges felesége befogadtak és a nevelt lányukká váltam ezáltal. Charliet nagyon kedvelem, olyan nekem, mint egy nővér, ahogy a többieket is a szüleimnek tekintem itt a pokolban. Így kapott a Vérhold Démon egy harmadik családot, de ezúttal a Pokolban.