• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

3. Fejezet

Az előző részből:
-Monomát eltanácsolták!

-Mi van?!-kiáltott fel mindenki kórusban.

-Elmondom.-kezdte Mina.-Amikor mentem YaoMomoval és Toru-val Nezu igazgatóhoz, hogy elvette valaki a gyűrűmet, megláttuk Monomát, akit épp az igazgató szidott le. És nem is akármi miatt! Pont hallottuk, ahogy mondja neki, hogy borítsd ki a táskád, és ő megtette. Egy doboz cigarettát talált nála, és még az én gyűrűmet. Ahogy megláttam, elkezdtem ordibálni, hogy az az enyém, és akkor már biztos, hogy Monoma vette el. Az igazgató egyből rávágta, hogy eltanácsolja, mert ez így nem mehet tovább. Hiába ellenkezett, már nem változtathatott.-fejezte be a rózsaszín bőrű.

-[Név], történt még valami incidens?-döntötte oldalra kíváncsian a fejét Tsuyu.

-Ami azt illeti, igen...-mondtam halkan.-Neito galériájában egy csomó lány fehérneműjéről készült képek voltak...

-MI A FRANC?!-fogták a fejüket drága osztálytársaim. Még láthatólag Bakugou is meglepődött. Pedig neki elmondtam...

-Mi a bánat folyik itt?-hallottunk meg egy mély, álmos férfi hangot.-Óra van már.

-Gomene'-hangzott a bocsánat kérés, majd mindenki leült a helyére, és elkezdőtt az unalmas osztályfőnöki óra.

-Amint hallottátok Ashidotól, az 1/B-s Monoma Neitot eltanácsolták. A történet ennyi lenne;
A második tanítási napon, lányok fehérneműjéről készült fotókra bukkantunk a fiú képgalériájában.
Ma pedig Mina gyűrűjét és egy doboz cigarettát találtunk nála.
Hiába mondta, hogy nem ő volt, sajnos minden bizonyíték ellene irányul, úgyhogy repült a U.A-ből. Remélem ti nem fogjátok így végezni...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-...nos ennyi lenne mára! Később találkozunk.-intett egyet Aizawa, majd sárga hálózsákjával a kezében kicammogott a teremből.

-Amúgy ez a Monoma gyerek az elején még megbízhatónak tűnt.-dünnyögte Jirou.

-Hát nem lesz egy ígéretes év ilyen emberekkel...-folytatta Mina, mire én csak bólintottam egyet.

-Lányok, én elmegyek mosdóba.-álltam fel a padomtól.

-Oké, [Név]-chan, csak ne maradj sokáig.-mondta Hagakure.

-Oké!-feleltem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Éppen sétáltam vissza a mosdóból, az osztály felé, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja. Lassan hátra fordulok, és meglátom az egyik osztálytársam, Satot.

-[Név]-chan! Várj meg!-kiáltja, majd amikor bevártam lihegve tartotta a kezeit a térdein.-Köszi, hogy megvártál.-mosolygott fel rám.

-Semmiség Sato.-tettem össze a kezeim.-De miért jöttél utánam?

-Láttam, hogy szomorú vagy Monoma miatt, ezért csináltam neked piskótát.-nyomott a kezembe egy narancssárga dobozt. Ahogy felnyitottam a tetejét, rögtön megéreztem a frissen sütött édesség illatát.

-Mmm az illatából ítélve mennyei!-szippantottam még nagyobbat a sütiből áradó illatból.-De csak előhozza a Monomával töltött idő emlékeit.

-Oh, bocsánat! Nem akartam!-mentegetőzött.

-Semmi baj!-nyugtattam mosolyogva.-Nem tudhattad. Csak hiányzik... (Hidjétek el nekem se hiányzik...-Írói megj.)-sóhajtottam, mire megéreztem Sato kezét a vállamon.