• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

🏳White Ending Epiológusa🏳

Hi.
Nos, elérkeztünk ehhez a ponthoz is. Történetünk jó végének epiológusához. Remélem, megtudom rendesen írni a Black Endinget meg annak epiológusát is, mert nem akarom megbántani a férjemet. Na mindegy is, csak szólni akartam, hogy +18 WARNING! Aki nem bírja az ne olvassa, és menjen le a Time Skip utánig, mert meghatározó rész lehet! Előre fogom jelezni, hogy hol lesz sooo...
Na de! Hagyom is a locsogást! Csapjunk is bele!

Néhány hónappal később;

Amiután összejöttünk Katsukival, már kiengedett a "fogságból". Igazából, tök fura volt, hogy Bakugou volt úgymond a tanárom, de nagyon jól elmagyarázott mindent. Olyan volt, mintha egy saját U.A-ben lettem volna.

-Oi, [Név]? Figyelsz?-ábrándított ki álmodozásomból szőke hajú barátom.

-I-igen. Persze. Hol is tartottunk?-lapoztam bele a füzetembe.

-Itt.-mutatott rá Bakugou a feladatra.-Kapsz rá 5 percet, hogy megcsináld.-vigyorodott el, majd elterült az ágyamon.

-Nani? Csak 5 percet? Na ne szórakozz Kacchan.-háborodtam fel, de hogy nyomatékot is adjak szavaimnak, rádobtam a füzetemet, és kiszaladtam a szobából.

Kint gyorsan keresnem kellett egy búvóhelyet. Már akkor elhatároztam, hogy a szekrénybe fogok elbújni, amikor eldobtam a füzetemet. Gyorsan bemásztam az előbb említett bútorba, de azért résnyire nyitva hagytam a szekrényajtót, hogy lássam Bakugout amikor jön.

-Megint úgy játszunk, mint akkor?-ordított ki a szobából.-Felőlem. De azt garantálom, hogyha megtalállak, akkor nagy szarban leszel [Név]!

Már vagy 2 perce kereshetett, amikor megállt pont a szekrény előtt. És ahogy letette a bal lábát a földre, éreztem, hogy bizseregni kezd az orrom.

-"Faszom!"-szitkozódtam magamban, amíg az orrom elé tettem kezeimet, hogy legalább egy kicsit tompítsam a hangot, de nem sikerült. Egy akkorát tüsszentetten, hogy még Ricardo is hallotta, aki éppen a Facebookra akart posztolni egy újabb "NEM LOPOTT!" terméket. (Khm, khm érti, aki érti-Írói megj.)

Ahogy tüsszentettem, reflexszerűen kaptam a szám elé a kezem, mintha az tudna rajtam segíteni. Hallottam, ahogy Bakugou ajkai közül egy kuncogás szaladt ki. Szóval már gondolatban megtalált...

-Azt szeretnéd, hogy azt mondjam, amit 2 hónappal ezelőtt? Hát jól van.-ki lehetett következtetni a hangjából, hogy vállat von.-Gyere elő [Név], mert ha én talállak meg, akkor annak nem lesz jó vége édesem!

Ugyanolyan hangnemmel mondta, mint annak idején. Visszagondoltam azokra a percekre, amikor a tanári asztal alatt mellette sírdogáltam Todoroki miatt. Visszagondoltam még arra is, amikor elmesélte, hogy mennyit kellett szenvednie miattam. Emlékszem még, amikor magamat szidtam ezek miatt, és Ő segített lenyugodni.

Amikor észbe kaptam, már a szekrényajtaján megjelent két tenyér. Gyorsan még jobban összehúztam magam, hogy még véletlenül se lásson meg, de hiába.

-Azt hitted, hogy nem talállak meg?-kuncogta el magát, majd bemászott mellém. Egy röpke csókot adott ajkaimra, de én nem engedtem, hogy elhajoljon. Egyik kezemmet a tarkójára helyeztem, és úgy húztam közelebb magamhoz. Ezt a kis puszit, egy érzelmes csókká akartam alakítani. Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen Bakugou felett dominálni.

Sajnos, mivel Ő Bakugou Katsuki, ezt nem hagyhatta szó nélkül. Könnyen felém kerekedett, és amilyen gyorsan csak tudta, visszaakarta szerezni a dominanciát. Nyelvemet gyengéden lenyomta az Ő érzékszervével, aztán vigyázva masszírozgatni kezdte.