• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

13. Fejezet

Az előző részből:
Iidát felakasztották...

-M-mi van?-sokkoltam le.

-Ha nem hiszed, akkor gyere a vörös kertbe.

-M-megyek.-hebegtem, majd gyorsan felöltöttem magamra az egyenruhájámat, és már indultam is.

-Hova ez a nagy sietség [Név]?-hallottam meg anya hangját a konyhából.

-Az iskolába. Majd ha haza jöttem mindent elmesélek. Szia!-kiabáltam még vissza az ajtóból a meglepődött nőnek.

Lélekszakadva rohantam a U.A felé. Tudtam, hogy Iidával is lesz valami, de hogy akasztás... Arra nem gondoltam.

Időközben odaértem a sulihoz. Tsuyu azt mondta, hogy a vörös kert egyik villanyoszlopán találták meg. Na ez már durva...

Amint odaértem a kerthez, láttam, hogy majdnem az egész osztály ott van.

-Hé, srácok!-kiabáltam nekik.

-[Név]-chan!-borultak a nyakamba a lányok.

-Már azt hittük nem jössz.-szorított magához még jobban Mina.

-De de. Siettem, ahogy tudtam.-fújtattam egyet, aztán megkérdeztem.-Itt mi a helyzet?

-A tanárok és a rendőrök is itt vannak már. Köztük a te apukád [Vezetéknév]-kun is. Ugye [Név]-chan?-nézett rám Jirou, amire csak bólintottam egyet.

-Nem tudom, hogy történhetett ez. Találtatok valami nyomot?-néztem a villanyoszlopra.

-Hát találtunk egy injekciós tűt semmi többet.-vont vállat Yaoyorozou.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Nagyon lassan teltek az órák, így Iida nélkül. Nem hallottuk azokat a bizonyos fegyelmezéseket. Nem csinálta senki se a robot mozdulatokat. És még osztályelnökünk is elveszett.

-Ahj~ még a végén mindenkit kinyír ez a gyilkos.-sóhajtott Mina, majd fáradtan elnyúlt a padon.

-Azért nem mindenkit.-forgatta meg a szemét Momo.

-Nagyon kell vigyázni, hogy kikkel barátkozol a mai világban.-álltam fel a padomtól.-Főleg akkor, ha valamelyik osztálytársam egy gyilkos.

-Hova mész [Név]-chan?-kérdezte Jirou.

-Terveim szerint haza. Miért? Ti nem?-döntöttem oldalra kíváncsian a fejem.

-Nem mi éppen plázába akarunk menni. Gondoltuk, jöhetnél velünk.-vonta meg a vállát a lila hajú lány.

-Nem köszi. Akkor jó szórakozást!-köszöntem, majd kiléptem volna a teremből, ha valaki nem kapja el a csuklómat.

-[Név]-chan, lenne egy perced?

Felnéztem az illetőre, és nem hittem a szememnek. Todoroki Shoto volt az, aki még mindig a csuklómat szorongatta.

-Persze Todoroki.-mosolyogtam a hetekrotómiás fiúra.

-L-lenne kedved eljönni velem valahova?-vett fel az arcára egy kis pírt.

-Aha. És hova mennénk?

-Hát... Az a kérdés, hogy te hova szeretnél?-pöckölte meg szórakozottan az orrom.

-Akkor menjünk el a [Kedvenc Étterem]-be/ba.-csillantak fel [Szemszín] íriszeim, amire Shoto csak mosolyogva bólintott.-És mikor menjünk?