• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

15. Fejezet

Figyelem! Ebben a részben 18+ tartalmat olvashattok! Nem vállalok felelősséget azért, ha valaki begolyózik a hülyeségeim miatt!

Az előző részből:
-De ha te akarod, akkor elmesélem...

-Emlékszel még az első találkozásunkra?-kérdezte a szőke.

-Már hogyne emlékeznék!

-Akkor kezdtem el érezni azt, amit még ma is érzek irántad...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪Flashback▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Minden egy szép nyári napon, egy játszótéren kezdődött. Egy szőke hajú fiú a bandájával bántott egy zöld hajú kisfiút. Már éppen húztak volna rá egy ütést, de valami megakadályozta ebben őket.

-Mintha a levegőben lenne valami...-szólalt meg az sárkányszerű szárkanyakkal rendelkező fiú.

Katsuki körülnézett, és egy [Hajszín] hajú lányt látott meg kb. 1 méterre tőlük.

A zöldike kihasználva az alkalmat
(mivel senki sem figyelt rá ) rögtön a kislány mögé bújt, mert tudta, hogy az aki megmentette.
A kislány a kezével mozdulatokat írt le a levegőbe, így a "buborék" megszűnt.

-N-ne bántsátok! Nem szép dolog egy gyengébbet kicsúfolni!-kiáltotta meglepett Bakugounak és társainak.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪Flashback vége▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Miután visszaemlékeztem arra a bizonyos napra, szóra nyitottam a számat;

-Eto... Elmeséled azt a történetet, amit mondtál?

Bakugou csak sóhajtott egyet, majd keserűen mosolyogva mesélni kezdett;

-Amiután találkoztunk, furcsa és gyenge érzelmek kezdtek kavarogni bennem. A banya segítségével kiderítettem, hogy szerelmes vagyok beléd. Mindig, amikor csak megláttalak, a pillangók életre keltek a gyomromban.
De egyszer csak közölted velünk, hogy elköltöztök. Teljesen összetörtem. Még éjjel sem tudtam aludni a bánattól.
Egyszer suli után jöttem hazafele, és pont megláttalak téged, ahogy egy fiúval beszélgetsz. Majd' felrobbantam a dühtől és a féltékenységtől. Egy mondat járt csak a fejemben; Öld meg! Ökölbe szorult kézzel mentem haza, és azonnal kiakartam deríteni, hogy miért gondolkodtam ilyeneken. Egy oldalon találtam egy cikket a Yanderizmusról. Gondolom, te is tudod, hogy mi az, szóval nem fogom elmondani.
Amikor megláttalak a U.A ajánlottjai között, azonnal előkészültem, mert tudtam, hogy valaki rád fog cuppani. Főleg a szaros Deku. Nagyon beléd volt esve. Főleg azért, mert mindig "megmentedted" tőlünk. A noteszába is volt rólad legalább öt oldal írva. De mostmár ő sem bánthat.-simította meg gyengéden az arcom.-Így aki csak a közeledbe ment, megöltem.

Ezután hosszú kínos csend. Nagyon hosszú kínos csend. Naaaagyon hosszú kínos csend, míg végül, én is szóhoz jutottam.

-D-de én miért n-nem vettem észre?-akadozott itt-ott a hangom.

-Mármint mit?-nézett rám értetlenül Katsuki.

-H-hogy te mit érzel irántam...

-[Név]-chan!-tárta szét karjait Bakugou.-Annyira ismersz már, hogy mások előtt nem mutatom ki az érzelmeimet. Ezért nem vehetted észre.