• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

2. Fejezet

Az előző részből:
Vajon mi történt?

-Kero?-brekegett egyet Tsuyu meglepetten.- Szerinted mi lehetett a baj [Név]?

-Nem tudom... Majd talán, megkérdezem tőle.-gondolkodtam hangosan.-Na, menjünk, mert mindjárt becsöngetnek.

A folyosón még elmélkedtünk egy kicsit, hogy mi miatt hívta be Nezu igazgató Monomát, de nem jutottunk semmire sem.

Amikor beléptünk az osztályterembe, minden ugyanúgy ment. Vagyis nem minden... Bakugou nagyon furán nézett rám. Mintha nem önmaga lenne...

-Hé Deku!-fordultam a zöldikéhez.-Mi van Katsukival?

-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Miért?

-Ja, csak úgy kérdeztem.-nevettem zavartan, de éreztem magamon Kacchan tekintetét. Már éppen indultam volna megkérdezni, hogy mit néz annyira rajtam,(Vajon mit?😏😏-Írói megj.) amikor meghallottam Aizawa sensei hangját.

-Mindenki üljön le a helyére! [Vezetéknév]-san, ez te rád is vonatkozik.

-Gomene'.-kértem bocsánatot, majd leültem Katsuki elé,(Most azt hittétek, hogy Torut kidobtuk, de ő Reader-chan előtt ül.-Írói megj.) és elkezdődött az óra...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Ti tudjátok mi történt, azzal a Monoma gyerekkel?-kérdezte Mina.

-Nem. De [Név] lehet, hogy tud valamit.-nézett rám Kirishima.

-Én esküszöm nem tudom!-tettem magam elé a kezeimet megadóan.

-Igen. [Név]-chan nem tud semmit arról, hogy mi történt Monomával.-fonta össze maga előtt a karjait Tsuyu.

-De nem úgy volt, hogy barátok? Akkor biztos elmondta neki.-kapcsolódott be a társalgásba Sero.

-MONDTAM, HOGY NEM TUDOK SEMMIT!-csattantam fel, majd kivonultam a teremből, és az ebédlő fele vettem az irányt.

Amint mentem a folyosón, megláttam B-s barátomat.

-Monoma! Várj meg!-kiáltottam felé, mire lassított, aztán megállt.

-[Név]! De jó, hogy itt vagy. Nem tudod elképzelni mi történt.-hadarta el egy szuszra, majd elővette a telefonját.

-Na mutasd!-sürgettem, mire feloldotta a képernyőzárat, és belépett a galériába.

-Basszuskulcs! Ez te voltál?-nézegettem szörnyülködve a lányok fehérneműjéről készült fotókat.

-Nem. Nem én voltam, de az igazgató azt hiszi. Azt mondta, ha még egyszer valami rosszat hall felőlem, kicsapnak.

-Ó, istenem! Ez most komoly?-tettem csípőre a kezeim mérgemben.

-Aha... De gyere, menjünk kajálni. Az mindig felvidít!-mondta vidáman, majd elővett két bentous dobozt. (Én éppen az ebédemet eszem. Xd-Írói megj.)

-Bentou Monoma módra!-kacsintottam a fiúra, akinek az arca rögtön a paradicsommal versenyezhetett volna.

-B-baka! Nem nagy ügy!-csuklott el az elején a hangja, majd megragadta a csuklómat, és elhúzott az ebédlő felé.

-Nézzétek! Ott van Monoma és...

-[Név].-segítettem ki gyorsan.

-...és [Név]. Örülök, hogy összebarátkoztál egy A osztályossal Monoma. Egyébként Kendou vagyok!-mosolyodott el a vöröshajú lány.