• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

11. Fejezet

Az előző részből:
Vajon ki lehet ennyire bátor és aljas?

-Nem, ez valami vicc... Ez csak valami vicc...-nyugtatgattam magam, miközben hátráltam kifele az ajtón, de neki ütköztem valaminek. De inkább valakinek.

-[Név], miért vagy ilyen sápadt?-kérdezte a titokzatos valaki.

Lassan hátrafordultam, és a hátam mögött (legnagyobb meglepetésemre) Katsuki állt.

-K-katsuki? T-te mit keresel itt?-kérdeztem dadogva.-N-nem anyukádnak segítesz?

-Csak a kicseszett boltból kellett neki valami.-forgatta meg vörös szemeit.-De te még mindig sápadt vagy. Miért?

-Mert Kaminari is...

-Mi van a villámfaszúval?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Meghalt...

Katsuki erre nem mondott semmit, csak csendben eredt maga elé. Szerintem ő sem tudta elfogadni a dolgot, hiszen az egyik BakuSquad tag halt meg. 

-Hogyan halt meg?-kérdezte, majd (engem arrébb tolva) belépett a fürdőbe.

-N-nem tudom.-néztem zavartan félre.

-Tch. Apád egy rendőr [Név]. Ne hülyéskedj!-mosolygott rám gúnyosan, de amikor meglátta lefolyni az arcomról könnyeimet, rögtön lefagyott a vigyora.-Na, ne sírj.

-Nem is sírok.-töröltem ki bal szememből egy könnycseppet.

-Dehogynem. Na, [Név]. Szedd össze magad.-ölelt magához Katsuki.

-Mondd, hogy lehetsz ilyen nyugodt, amikor egy barátod meghalt?-kérdeztem két szipogás közt. Erre sem válaszolt.-Mondd el Katsuki!

-Én egyáltalán nem vagyok nyugodt [Név].-szorultak ökölbe kezei.-Csak tudod, hogy én a számomra fontosabb emberek felé mutatom ki az érzéseim.

Most én sem tudtam erre mit mondani. Még egy darabig csendben pásztáztuk a földet, amikor megcsörrent a telefonom (ami végig a farzsebemben volt). Gyorsan kivettem a zsebemből, és megnéztem ki az. Egy "Apa" felirat villogott a képernyőn.

-Szia Apa!-köszöntem a [Apukád Hajszíne] hajú férfinak.

-Szia Kincsem! Hogy vagy?

-Jól, köszi. És te apa?-kérdeztem, miközben egyik hajtincsemmel szórakoztam.

-Nem úgy mondtad, mintha minden rendben lenne. Mi történt?

-Apa neked nem lehet hazudni.-mosolyodtam el halványan.- Tudod, az osztálytársam Denki-

-Aki mindig átjön a lányomhoz tanulni? Hogy felejthetném el!

-Igen, ő róla van szó. Sajnos... Meghalt...-kezdtem el megint szipogni, mire hamvasszőke hajú barátom lágyan magához ölelt.

-Oo, tényleg? Nos ez szomorú. Igazából azért hívtalak fel, mert ezeknek a gyilkosságoknak az ügyében eljött hozzánk Eraesarhead, alias Aizawa az osztályfőnököd. Azt a megtisztelő feladatot kaptuk, hogy nyomozzunk ez a gyilkos után. Ebben neked is nagy szereped van.

-Miféle szerepem?-firtattam értetlenül.

-[Név], szívem. Te tudsz a legtöbbet az esetekről, hiszen te beszéltél legutoljára az áldozattal. Sőt! Te még a kivégzés helyszínét és módját is ismered. Szóval kérlek. Segíts nekünk és védj meg egy csomó embert!

-Segítek. Hiszen egy hősnek ez a dolga.-jelentettem ki magabiztosan.

-Ez a beszéd kislányom! A holnap reggel kezdünk. Ne aggódj, a sensei tud erről. És még egyszer köszönöm mind a magam nevében és a rendőrség, sőt az egész U.A nevében. Arigatou gosaimasu!