• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

7. Fejezet

Az előző részből:
Megfogom találni a gyilkosodat Deku...

Nem hiszem el! Gondoltam, hogy fog vele valami történni, de hogy ez... Ki képes ilyenre?

Szorosan ölelgettem a véres anyagot, aztán hazaindultam. Úgy döntöttem, hogy felhívom Katsukit, hátha megkönnyebbülök kicsit.

-Szia Katsuki.

-Oi, [Név] valami baj van?-szólt a süni köszönés nélkül.-Olyan furcsa a hangod. Mi történt?

-Deku... Meghalt...

-Mi van? A nyomi Deku meghalt? Ezt nem hiszem el. Tudod, hogy én csak örülök ennek, de te neked az a nyomorék barátod volt. Sajnálom... Mármint nem Dekut, hanem téged.-mentegetőzött.

-Megértelek Katsuki. De most mennem kell. Majd még hívlak, ha van valami. Szia!-köszöntem el gyerekkori barátomtól.

-Szia!

Lassan sétáltam haza fele,(még mindig könnyeimmel küszködve) amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja.

-[Név]! [Név]!

Vettem egy 180 fokos fordulatot, és Tokoyamit láttam meg az utcán.

-T-tokoyami? Mit keresel te itt?-néztem csodálkozva a fiúra.

-Tudod, járok egy klubba, ahol tudom fejleszteni Sötét Árnyékot.-magyarázta lihegve.-Oda olyanok járnak, akiknek a képessége démonokkal kapcsolatos.

-Oh értem. Biztos jó lehet.

-Ano... Nem szeretnél velem egyszer eljönni oda?-tördelte zavarában az ujjait Fumikage.

-De szívesen! Mikor megyünk?

-Pont holnap. 5 órakkor. Remélem, hogy eljössz. Már elszerettelek volna hívni, csak láttam, hogy mindig van dolgod, és nem szerettelek volna zavarni.-hajtotta le a varjú fejét, mire a megfogtam két vállát, és ezt mondtam neki:

-Te soha nem zavartál volna, Tokoyami. Mindig is egy nagyon, udvarias és nyugodt embernek tartottalak. Szóval ne hibáztasd ezért magad.-markoltam meg egy kicsit a pólóját a vállrésznél.

-Köszönöm [Név]-chan!-hálálkodott, majd mosolyogva adott egy puszit.-Holnap találkozunk!

-Sz-szia! D-de aranyos!-pirultam el, majd vörös fejjel haza indultam.

Amikor hazaértem anya azzal fogadott Katsuki átjön aludni, mert a szülei elmentek valahova. (Aki nem ismerné a Yandere simulator történetét az írjon privátba és elmondom miért utaztak el Mitsukiék-Írói megj.) Kicsit meglepődtem, hogy Kacchan szülei elutaztak. Mert ha ők elmennek otthonról, azt csak okkal teszik.

-Katsuki-kun szülei csak 3 napra mentek el, ezért alszik itt egy éjszaka. A többit túléli egyedül is.-kacsintott rám a [Anyukád hajának színe] hajú nő, mire megforgattam [Szemszín] szemeimet.

-És gyalog jön?

-Nem. Apád hozza el kocsival. Úgyis jön haza a munkából. Így legalább nem kell szegény fiúnak sétálnia.-mondta, majd visszafordult a vacsorához.

-Majd jövök, ha kaja van.-sóhajtottam, aztán felmentem a szobámba, és bevágtam az ajtót.

Gyorsan elpakoltam a könyveimet, (amikkel Dekunak akartam volna segíteni a háziban) és elgondolkodtam azon, amit Tokoyami mondott.

-"Már elszerettelek volna hívni, csak láttam, mindig van dolgod, és nem szerettelek volna zavarni."

Aztán eszembe jutott Deku kérdése: