Az előző részből:
Amit láttam azt soha nem fogom elfelejteni...
Shoji teste élettelenül nyúlt el az égető kemencében. A látványtól olyan hányingerem lett, amilyet még nem éreztem. A hányingerrel és könnyeimmel harcolva kerestem ki a névjegyzékben Tsuyu számát, mert most rám fér a nyugtatás.
-Szia [Név]-chan. Mizu van?
-Szia Tsuyu. Ide tudnál jönni az égető kemencéhez?
-Persze. Rohanok. Akkor ott tali.
-Siess.-sóhajtottam frusztláltan, majd leraktam.
Amíg Tsuyu-chanra vártam, elgondolkodtam ezen az incidensen is. Vajon ki volt még rajtunk kívül az iskolába? És honnan tudta, hogy Shoji vitte ki a szemetet?
Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki keze az arcom előtt repked. Ránéztem az illetőre, aki nem más volt mint Asui.
-[Név]-chan!-szólongatott Tsuyu.
-Huh? Ja, szia. Kicsit elkalandoztam.-nevettem kínosan.
-Semmi baj. De miért hívtál ide?-döntötte kicsit oldalra a fejét a békalány.
-Gy-gyere. Megmutatom.-csuklott el itt-ott a hangom, majd a csuklójánál fogva, elhúztam az égető felé.
Amikor odaértünk, a kemence ugyanolyan állapotban volt, mint amikor megtaláltam a testet. Széttártam az égető ajtait, hogy Tsuyu megtudja nézni, miért is hívtam ide.
-Kerooo...-brekegett egyet, miközben szája elé tartotta a kezét.-Úristen...
-Ezért hívtalak ide.-suttogtam.
-[Név]-chan, azonnal szólnunk kell a sensei-nek, de gyorsan.-sürgetett a békalány.
-Te szólj Aizawa sensei-nek, én meg apának.-utasítottam a zöld hajút, miközben már kicsöngött a telefonom. Nem sokkal később fel is vette.
-Szia [Név]! Miért hívtál?
-Szia apa. Egy nagyon fontos ügy miatt.
-Igen? Anyád leégette megint a házat vagy mi?
-Nem otthon vagyok apa. Az iskolában ma én vagyok a soros a takarításban.-itt vettem egy mély levegőt.-De a takarításból gyilkosság lett.
-Oo, hát erre nem számítottam. És ki volt az a "szerencsés"?
-Shoji. Shoji Mezo. Az égető kemencében égette el valaki. Ráadásul élve.-magyaráztam.
-Hmm. Rendben. Felirtam. Megvannak az adatai. Szóltál már Aizawa sensei-nek?
-Tsuyu itt van velem, és intézkedik.-kacsintottam legjobb barátnőm felé, aki csak küldött felém egy mosolyt, majd tovább beszélt.
-Jól van drágám. Akkor majd még beszélünk. Addig is szia!
-Szia apa.-köszöntem el, majd leraktam. Amikor Asui is végzett, megkérdezte;
-És most mi legyen?
-Szerintem én haza megyek, és holnap beszélünk a dologról.-haraptam ajkaimba.
-Jobb lenne, ha valakinek kitudnád beszélni a problémáidat [Név]-chan.-tette a mutatóujját az arcára a békalány, miközben gondolkozott.-Megvan!
-Na?
-Bakugou-kun. Vele mindent meg tudsz beszélni. Hívd fel!-bátorított a zöld hajú.
-Majd meglátom.-makacskodtam.
YOU ARE READING
• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]
FanfictionMinden ember kiskorában kezd el barátkozni. Én is ezt tettem. Összebarátkoztam Bakugou Katsukival és bandájával. Sokat játszottunk együtt, és nagyon sok közös témánk volt; mindketten imádtuk All mightot és a legnagyobb hősök akartunk lenni. Ami után...
![• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]](https://img.wattpad.com/cover/225846008-64-k378198.jpg)