• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

4. Fejezet

Az előző részből:
-Sajnálom [Név]-chan, de... halott...

-A-az nem l-lehet...-kaptam a szám elé a kezem, majd odarohantam Sato testéhez.-Sato, kérlek ébredj! Hallod? ÉBREDJ!-ordítottam könnyeimmel küszködve. Barátnőim közül Mina és Hagakure egymás vállán sírtak, Momo az ujjait tördelte, és Jirou pedig a földet pásztázta.

-Hogy történhetett?-zokogtam.

-[Név]-chan, az ételmérgezés nagyon veszélyes.-sóhajtott Recovery Girl.-Valami mérgező kerülhetett a szervezetébe. Máskor jobban figyeljetek!

-De Recovery Girl! Sato nagyon sokszor csinált már piskótát! Miért rontaná el most?-tette csípőre a kezét YaoMomo.

-Van benne valami... De akkor is. Sajnálom, de ez ellen már nem tehetünk semmit.-fordult vissza Rikido testéhez a pici nő.

A lányokkal elköszöntünk, majd visszafelé vettük utunkat.

-Én megmondtam, hogy nem lesz ígéretes évünk...-duzzogott Jirou.

-Ühüm.-bólintottam egyet.

YaoMomo kinyitotta az ajtót, és rögtön a padjához sietett. Ugyanígy tettünk mi is.

-Lányok, nem megyünk át hozzánk?-javasolta Yaoyorozou.

-Szerintem én most nem jövök. Sziasztok!-mondtam csendesen, majd ott hagytam őket.

Könnyeimmel küszködve futottam a kapu felé. Nem tudtam, hogy ez tényleg igaz.

"-Nem lesz egy ígéretes évünk ilyen emberekkel."-emlékeztem vissza arra amit Jirou mondott.

Igaza van. Teljesen. Tényleg nem lesz semmi ez az év...

Már azon kaptam magam, hogy a kulcsomat akarom előkotorni a táskámból. Hogy megy az idő!

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

-Legyen szép napod!-kiáltott ki anya a konyhából.

-Az lesz!-feleltem."-De biztos, hogy nem lesz az."-gondoltam magamban.

Lassan sétáltam a U.A épülete felé. Nem gondoltam volna, hogy rögtön 2 barátomat elveszítem. Az egyiket kirúgták, a másikat megölték. Vajon ki képes ilyenre és miért?

-Bonjour [Név]-chan!-köszönt nekem valaki a hátam mögül.

-Oh szia. Te ki is vagy?-kérdeztem rgy kínos mosoly kíséretében.

-Aoyama Yuga vagyok. A te osztálytársad.

-Te vagy az akinek köldöklézere van?-lelkesedtem.- Nagyon menő a képességed, és-

-No no! Nem menő, hanem káprázatos.-javított ki a szőke hajú.

-Oh bocsánat. Akkor káprázatos.-mosolyogtam rá újdonsült barátomra.

-Akkor majd találkozunk! Szia Aoyama!-suhantam az osztály felé.

-Szia [Név]-chan!-integetett utánam.

Aoyama szemszöge:

Miután [Név]-chan elszaladt a termünk felé, a szekrényemhez léptem. Ahogy kinyitottam, egy levél esett ki belőle. Ez állt rajta;

Gyere ki órák után az iskola háta mögé. Beszélni szeretnék veled.

Még nézegettem egy kicsikét a papírt, majd átcseréltem a cipőm.