• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

8. Fejezet

Az előző részből:
Ahogy elindultam, már rögtön láttam, hogy Fumikage teste úszik a vérben és a benzinben...

-Úristen! Tokoyami!-futottam oda szaporán a fiú testéhez.

-[Név]-chan... Sze-szeretlek... E-ezt n-ne f-felejtsd e-el...

-Ne Tokoyami! Nem hagyhatsz itt!-rázogattam meg a már halott fiút.-NEEEE!

Sírva ölelgettem magamhoz osztálytársam testét. Nem hittem el. Nem hittem el, hogy megint ez történt. Miért? Miért kell ezt csinálni?!

-[Név]... Te vagy az?-hallottam meg apa hangját.

-Apa? Igen én vagyok...-szipogtam, majd apukám karjaiba vetettem magam.

-Mi történt? Ő az egyik osztálytársad?-nézett rá Fumikage élettelen testére, mire én csak bólintottam egyet válaszként.-Egy újabb haláleset...

-Sajnos... És szerintem ez miattam van.-bújtam még jobban a férfi karjaiba.

-Jaj ne beszélj hülyeségeket, szívem! Ez nem a te hibád. Ez csak egy gyilkosság és kész. Minden rend-

-Rendben? Semmi sincs rendben! Nem egy osztálytársam gyilkolták már meg. Pontosan akkor történt gyilkosság, amikor beszéltem az áldozattal.-szegeztem a földre tekintetem.-Nem értem, miért pont azokat kell, akik a barátaim. Mintha nem akarná valaki, hogy más közelébe legyek.

-[Név], majd mi ezt elintézzük.-fogta meg a vállam a [Apukád hajszíne] hajú férfi.

-Jól van. De ha komolyabb lesz a dolog, rám számíthattok!-szorult ökölbe a kezem.

-Kisasszony, szerintem menjen haza. Önnek holnap iskolába kell mennie, és erre is kéne aludnia egyet.-nézett rám az egyik rendőrtiszt. (Reader-chan apukája rendőr.-Írói megj.)

-Köszönöm a javaslatát, de magam is tudom mit kell csinálnom.-mondtam, majd haza fele vettem utam.

Már egy ideje mentem, amikor megláttam Present Mic senseit, aki nekem integet.

-Oo jó estét sensei!-hajoltam meg mosolyogva.

-Yo [Vezetéknév]-san! De magunk között hívhatlak a beceneveden?-nézett ki a szemüvege alól a sárga szemű.

-Persze. De maga mit csinál ilyenkor az utcán?-kérdeztem rá.

-Csak kijöttem sétálni egy kicsit. És te [Név]-chan?

-Én Tokoyamival voltam el a klubjában, csak...-néztem félre.-Csak megint történt egy haláleset.

-WHAT? SERIOUSLY? És ki volt az áldozat?-suttogta már az utolsó mondatot. (Fordítás; Mi? Komolyan?)

-Tokoyami...

-Ez rettenetes! Apukádék foglalkoznak az üggyel?-fúrta bele [Szemszín] szemeimbe az övéit.

-Maga honnan tudja, hogy apa rendőr?

-Mivel profi hős vagyok [Név]-chan! Nagyon sokszor szoktam apukáddal együtt dolgozni.-mosolyodott el a férfi.

-Értem. Tudja, ezek után már nagyon fáradt vagyok, úgyhogy hazamennék aludni.-néztem az órámra.

-Látszik rajtad [Név]-chan. Na de! Ha már találkoztunk, akkor legalább annyit hadd tegyek meg, hogy haza kísérlek.-ajálkozott Mic boci szemekkel.

-Jól van sensei, haza kísérhet.-kuncogtam.-Csak kövessen, nehogy eltévedjen!

-Miért nem költőnek mész el inkább [Név]-chan?-próbálta visszatartani a nevetést a sárga hajú.