• 𝕆𝕟𝕝𝕪 𝕄𝕚𝕟𝕖! • (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏᴜ × Rᴇᴀᴅᴇʀ) [BEFEJEZETT✔]

🏴Black Ending🏴

Hi!
Nos arra gondoltam, hogy szólok, mielőtt meglepődnétek. NEM LESZ BLACK ENDING, CSAK BLACK EPIOLÓGUS. Remélem érthető voltam, mert nem tudom világosabban megfogalmazni. Most gondolhatjátok magatokban, hogy akkor most mi a fasz történt. Nos... Az van, hogy ez a fejezet a White Ending eseményei után jönnek. Tehát a White Ending rosszabbik folytatása. (A WHITE ENDING EPIOLÓGUSÁNAK ESEMÉNYEI EZELŐTT NEM TÖRTÉNTEK MEG!) Csapjunk is a lovak közé!

Miután Katsuki pontot tett a csókunk végére, kért még egy gombóc fagyit. Én sem állhattam meg, hogy ne kérjek még egy utolsót, mert olyan dög meleg volt, mintha Törekvő és a pokol között kellett volna állnunk.

-Te milyet kérsz [Név]?-emelte rám skarlátjait Bakugou.

-Hmm...-gondolkodtam el.-[Két Kedvenc Fagyi Fajta]-t.

-Gondoltam, hogy valamelyiket fogod kérni.-forgatta meg a szemeit a szőke, miközben kifizette az édességet.

-Ha ha. Nagyon vicces vagy.-nevettem szarkasztikusan, majd megragadtam a csuklójánál fogva.-Gyere már!

-Megyek.-morgolódott, majd lágyan megfogta a kezemet, mintha mi sem történt volna.

Csendben sétáltunk egymás mellett. Nem gondoltam volna, hogy egyszer hivatalosan is Bakugou Katsuki barátnőjeként sétálgatok az utcán.

-Valami baj van, baby?-nézett rám aggódva a szóban forgó személy.

-N-nem nincs semmi.-nevettem kínosan, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.-Csak gondolkodtam.

-Min?

-Hááát... Azon, hogy már nem csak gyerekkori barátok vagyunk, hanem már szeretők is.-néztem félre rákvörös arccal.

-Nekem mindig is te voltál az első, [Név]. Csak te ezt nem vetted észre.-mart ajkaiba Baku, majd széttárta karjait.-De ez már a múlt. Mostmár csak az enyém vagy.-tette hozzá.

-Igen. Csak a tied Katsuki.-vigyorogtam a szőkére.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Otthon;

-Mit eszünk?-kérdezte Kacchan, miközben átkarolta a derekam.

-Hmm... Nem is tudom...-töprengtem el, de közben alaposan körbenéztem a hűtőben.-Öhm... Gofri?

Miután e szavakat kimondtam, Katsuki a nyakhajlatomba temette fejét. Egy kicsit csókolgatta, majd megszólalt;

-De édesszájú lett valaki.-incselkedett Bakugou, aztán folytatta előbbi tevékenységét.-De én most másra éhezem...

-Majd Kacchan, majd, de előtte hadd vacsorázzunk meg.

-De én nem vagyok éhes.-bigyesztette le ajkait úgy, mintha egy ovis kis fiú lenne.-Na [Név]-chaa~n...

-Nem. Majd ha vacsoráztunk.-jelentettem ki.-Addig várnod kell.-fűztem hozzá, amire Bakugou csak morogva levágta magát az asztalhoz.

Amíg készítettem elő a/az [Kedvenc Gofri Feltét]-t, mindvégig magamon éreztem párom tekintetét. Vagyis az alsó felemnél. Gondolom, nem bírja türtőztetni magát.

Amikor mindennel, odavittem a gofrikat és a feltéteket, aztán én is levágtam magam az asztalhoz.

Katsuki reflexszerűen leemelt egyet a torony, és jó vastagon megkente nutellával. Én is követtem a példáját. (Aki nem szereti a nutellát, az természetesen mást ken rá^^-Írói megj.)