Világjárók Történelme

Prológus

Élt régen egy legenda, amely generációról generációra szállt, de a legtöbb népi mesével ellentétben ez semmit sem változott. Mindenhol úgyanúgy ismerik, az ország minden pontján hisznek benne, hiszen ez a királyság keletkezésének története. 

Az elbeszélések szerint a terület a középkorban egy nagybirtokos kereskedőé volt, és miután az ország uralkodója meghalt, a birodalom apróbb birtokokra esett szét. A szomszédos királyságokból jöttek hódítani, de a nagybirtokosok összefogtak, és ahelyett, hogy visszaállították volna a birodalmat, a területet megvédték és pár kisebb királyságra osztották fel, ahol ők uralkodtak. Egy ideig működött is a dolog, a nagybirtokosok kiépítették a saját királyságukat, és ha kellett valami, akkor a szomszédos királyságból segítettek nekik. Aztán háború tört ki közöttük egy félreértés miatt, amiben csak az egyikük tudott felülkerekedni, a szomszédos birodalom vezetőjével összefogva. 

Mikor sikerült leverniük a többi nagybirtokost megállapodtak, hogy a területből kap a szomszédos uralkodó egy kicsit, a többit a nagybirtokos fia megtarthatja, akinek apja elhunyt a harcok közben, és újra teljes értékű királyságot hozhat létre a régi helyén. Így is lett, azonban egy dolog hiányzott az új uralkodó mellől, méghozzá egy feleség. 

A környező országokból, sőt, egészen Európa másik feléből akartak kapcsolatot az újraélesztett királyság uralkodójával, hogy később számíthassanak rá. Hatalmas, fényűző bálok vették kezdetét, ahol a fiatal királynak ki kellett volna választania egy hercegnőt, hogy azt vegye feleségül. Azonban neki nem hercegnő kellett, hanem egy egyszerű parasztlány, akivel véletlenül találkozott.

A történetük évszázadokon keresztül élt, annak ellenére, hogy nem adatott meg nekik a boldog befejezés. Igaz a király már meggyőzte az édesanyját, és a leghűségesebb báróit is, a lány eleinte nem egyezett bele a házasságba. 

A történetek úgy tartják, hogy mikor a lány végül beleegyezett, és megtartották volna az esküvőt, akkor történt a baleset, amelyet máig nem tudnak megmagyarázni, és amelybe a leendő királyné is belehalt.

Így igazából az újjáépített királyság kezdetét rossz előjelnek vették, mégis a mai napig virágzik, és a legtöbben már csak legendaként tekintenek a történetre. Azonban azt beszélik, hogy a királyi család többet tud, mint amennyit elmondanak, és az egész történetet tudják, nem is beszélve a különböző, feltehetőleg értékes és jó állapotban lévő festményekről. 

Harmadszorra olvastam végig a cikket, és igyekeztem tudomást sem venni arról, hogy az újságárús még mindig felém néz, mintha azt várná, hogy visszamegyek és adok még neki borravalót. 

Ezt a hírt, mondjuk minden évben ilyenkor megjelenítik és minden évben több oldalt is szánnak neki, de történelem szakosként, ezt már amúgy is tudtam. Perlena igaz büszke ország volt, egy szép múlttal, mégis az emberek néha már agybajt kaptak a történelmük emlegetésétől. Igaz a főváros, Hesleton gazdagon rendelkezett történelmi műemlékekkel, mégis ez itt már normális volt. 

A nyár egyik utolsó napja volt, az utolsó egyetemi évem előtt, és csak nemrég érkeztem vissza, hiszen nyárra mindenki hazament, hogy a kezdés előtt pár nappal boldogan visszatérjen, és készülhessen a kemény évre. 

Körülnéztem a téren, hátha megpillantom a barátaimat, akiknek amúgy öt perce meg kellett volna érkezniük, majd mosolyra húztam a számat, amint megláttam őket befordulni az egyik sarkon. Legszélen Luigi, az olasz tésztaimádó jött, mellette Paula, aki Argentínából érkezett, majd Joshua, aki helyi volt, így kissé a többiek előtt jött, mutatva az utat. Mi voltunk a kevert társaság, tekintve, hogy senki nem fogadta be a külföldieket az egyetemen, így különleges barátságunk lett. Joshua csak azért volt velünk, mert rokona a dékánnak, így ő is ki lett utálva a többiek közül, de nem is igazán bántuk, hiszen a néhai idegeskedésein kívül nagyon jó társaság volt.