Világjárók Történelme

4. Fejezet

- Könyörgöm mérgezz meg - fordultam Paula felé, akivel másnap az utolsó órám után futottam össze a könyvtárba menet. - Vagy tégy bármit, amivel megkímélsz attól, ami vár rám...

- Te mondtad neki, hogy most találkozzatok - vonta meg a vállát, mint aki nem tud segíteni. 

- Most nagyon úgy érzem, hogy nem velem vagy - húztam össze a szemöldököm és nagyot sóhajtva otthagytam őt a folyosón. Neki még nem adtak ki semmilyen feladatot. 

Az egyetemnek hatalmas könyvtára volt, tele olyan könyvekkel, amelyeket sehol máshol nem lehetett megtalálni a világon. Ebben az egy dologban viszont pozitív volt, hogy Perlenát kaptuk, mert itt mindent megtalálhattunk, ami csak kellett.  

Halkan lépkedtem addig a részig, ahol az asztalok is voltak és rögtön megláttam őt. Egyszerű fekete póló volt rajta, farmernadrággal, és az elmaradhatatlan napszemüveggel, mintha azt akarná, hogy ne ismerjék fel. 

- Hol kezdjünk? - léptem oda hozzá, miközben éppen egy könyvet lapozgatott. Mondjuk mi mást csinált volna egy könyvtárban? 

- Itt van minden amit találtam - mutatott az asztalra, és el sem nézett. 

Úgy tűnt nagyon belemerült a sorokba, én pedig örültem, hogy most nem fog pofázni, mint az elmúlt két napban minden egyes óránkon, így csak leültem vele szemben, és megnéztem hogy miket talált. 

Nem volt annyira vészes az a pár óra, mint amire számítottam. Nem beszéltünk sokat, így sikerült a munka felét összeraktunk. Talán egyszer akartam csak a fejéhez vágni valamit, amikor felhozta a vasárnapi kávézós esetet.

- Nem kell sietned leönteni a vendégeidet? - harapta be az alsó ajkát, miután az utolsó könyvet is visszatette a helyére. 

- Már majdnem elhittem, hogy megváltoztál legalább erre a pár órára - forgattam meg a szemem, és megigazítottam a hajam. - Mikor fejezzük be?

- Péntek? - vetette fel pár másodperc gondolkodás után - Nincs egyéb óránk, és akkor a jövő héten már nem kell ezzel szarakodnunk...

- Nekem oké - vontam meg a vállam, elvégre teljesen üres volt a pénteken, a kávézóba se kellett bemennem a beosztás szerint - És hol?

- A könyvtárba már nem kell bejönnünk, hiszen az a része megvan... 

- Park? - vetettem fel - Friss levegő, és napközben nem is lennének sokan. A palota felőli oldalon délelőtt süt a nap, és árnyék is van a fák miatt. 

- Szerintem jobb lenne, ha valahova beltérre mennénk - húzta el a száját. 

- Miért? Nem mondanak rossz időt, és eleve a palotáról meg csinálhatnánk fényképet, amit felhasználhatnánk - ötleteltem, és a fejemben már éltek is a képek. 

- Majd keresünk a neten, van ott is rengeteg - vetette el az ötletemet. - Gyere fel a lakásomra, átküldöm a címet. Oda is odasüt a nap, ráadásul légkondi is van. Ráadásul kávéfőzőm is van - rendezte le az egészet, mintha nekem nem lenne beleszólásom, és már el is indult a könyvtár ajtaja felé.

- Britt vagyok, a teát preferélom - szóltam utána, de már nem figyelt, hanem a telefont a füléhez emelve sietett el. 

Összeszedtem a cuccomat, de én a kávézó felé vettem az irányt, tekintve, hogy negyed órám volt a műszakomig. Gyorsan szedtem a lábamat keresztül a téren, és szerencsére időben odaértem, és nem is voltam egyedül. Alexandra megint bent volt. 

- Mesélj, milyen volt a helyes pasival töltött délután? - kérdezte egy karamellás forrócsoki készítése közben, amit utána még felturbózott egy adag tejszínhabbal és csak így adta oda a gimnazista lánynak. - Ki iszik ősz elején forrócsokit? - nézett értetlenül rám.

- Nem tudom, én biztos nem - tettem fel a kezem védekezően.

-Válaszolj a kérdésemre! - tette csípőre a kezét. - Milyen volt a délután?

- Nem volt olyan gáz, mint amilyennek gondoltam - vallottam be, miközben megkötöttem a kötényem. - Nagyon sokat tud Perlenáról, többet, mint a könyvek, és ez először megijesztett. Aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon ngy előny lesz, a többiekkel szemben, akik lehet azt sem tudják, hogy pontosan hol van az ország, amit húztak. 

- Be is fejeztétek? - vonta fel  a szemöldökét.

- Nem, pénteken még összeülünk a lakásán és befejezzük - vettem a kezembe egy poharat, és az utasítás szerint kezdtem el a jegeskávét csinálni. 

- Nála? - esett le Alex álla.

- Aha, azt mondta, majd átküldi a címet - vontam meg a vállam. 

- Szóval felmész a lakására - emésztgette a dolgot - Akkor péntek este ne is várjunk vissza, hanem csak szombaton?

- Hülye vagy - reagáltam le - Megmondtam, hogy nincs semmi közöttünk, te akármilyen szikrákat is látsz - forgattam meg a szemem - Még ha érdeklem is, akkor is csak három napja ismerjük egymást. Azóta az együtt töltött perceink kilencven százalékát egymás szidásával töltöttük. 

- Szóval ha régebb óta ismernéd, akkor összejönnél vele? 

- Én nem ezt mondtam - szögeztem le, és öntöttem egy kis tejet a pohárba, majd odanyújtottam az éppen erre várakozó nőnek, aki végighallgatta a beszélgetésünket. 

- De ezt lehetett levonni belőle - vágta rá rögtön. 

- Megmondtam, hogyha nem is idegesítene és nem lenne ekkora barom, akkor se akarnám megpróbálni, mert érzem, hogy rosszul sülne el a végén...

- Hogyne - forgatta meg a szemét - Boldogan élnétek míg meg nem haltok, tekintve, hogy látszik, hogy összeilletek. Majd az egyikőtök meghal, és tényleg rosszul sülne el, de ha így állsz hozzá, akkor meg se próbálj semmit, mert az lesz, hogy "Jajj, nem lesz Happy End"...

- Nem is ilyen a hangom - mosolyodtam el - Egyébként bele fogok vágni új kapcsolatba, ha találok valakit akivel el tudnám képzelni magam. De most mesélj! Milyen volt az első színjátszás órád?

- Varázslatos - vágott bele az áradozásba, és láttam megcsillanni a szemét, ahogyan visszaemlékezett - Új professzorunk van, aki igazából csak gyakornok, és két éve végzett színművészeti szakon. Magas, fekete hajú, és gyönyörű kék szemei vannak...

- És hogyan tanít? - zökkentettem ki, mire teljesen elvörösödött és lesütötte a szemét - Azt ne mondd, hogy nem is figyeltél az órára! Ez nem vall rád - tátottam el a számat.

- Csak most az első órán nem figyeltem, legközelebb fogok - jelentette ki. 

- Hogyne - sóhajtottam fel - És mikor lesz vele újra órád?

- Holnap, utána meg pénteken.

- Heti három óra?

- Pénteken dupla, és olyankor csak impovizációs gyakorlat. Egész órán. - vigyorodott el. 

- Csak kérlek ne keveredj bajba. Ez az utolsó évünk, nehogy kirúgasd magad!

- Nem terveztem - harapta be az ajkait, mire felnevettem.

Alexandra sosem tervezett semmit, ami később bekövetkezett, így az, hogy kicsapják az egyetemről azért mert összemelegedett az egyik tanárával, az egyre valószínűbb volt.