Világjárók Történelme

3. Fejezet

- Ismeriktek egymást? - lepődött meg a professzor úr, akinek nem hiszem hogy leesett, hogy nem a legjobb ismertség lehet.

- Futólag - válaszolta meg a férfi, akire rájöttem hogy honnan volt ismerős a kávézóban. Hiszen az ő képét mutatta meg reggel Sophie, csak szerintem az a kép már elég régen készülhetett.

A rektor és a professzor úr gyorsan el is tűntek, fontos dolgokra hivatkozva, kettesben hagyva engem a beképzelt új diákkal. Morcosan intettem neki, hogy kövessen, és elindultunk az egyik folyosón, amerre főképp azok a termek vannak, ahol a közös óráink lesznek.

- Hogy-hogy történelem szak? A pincérkedés nem tetszett? - szólalt meg mellettem haladva, én pedig beszorítottam az ajkaimat, nehogy rákiabáljak.

Nem válaszoltam, és igyekeztem ignorálni a többi kérdését is, főleg azokat, amelyek rám vonatkoztak. Csak akkor szólaltam meg, amikor egy-két termet mutattam meg, és akkor is csak annyit, hogy itt milyen órák szoktak zajlani.

- Könyvtár - mutattam a csukott ajtókra, amelyen még nagy betűkkel ki is volt írva, hogy ez nem terem, hanem az egyetem könyvtára. - Ennyi, ez minden, a többit meg majd felfedezed te magad. A kollégium két utcányira van, csak be kell fordulnod a sárga ház mellett és ott leszel.

- Nem kollégiumban fogok lakni - javított ki, bár nem igazán értettem, hogy ez miért tartozik rám.

- Akkor majd keresd meg, hogy hol laksz - indultam el a mosdó irányába, amit reménykedtem, hogy nem zártak be.

- Még mindig nem akarod elmondani, hogy miért történelem szakos vagy? - jött utánam alig pár lépéssel lemaradva.

- Nem fogsz békén hagyni, amíg nem mondom el, ugye? - forgattam meg a szemem, és megtorpanva hátra fordultam.

Alig fél méterre állt meg tőlem és tekintetét az enyémbe fúrta.

- Pontosan - bólintott elégedetten. Mit akar ez tőlem?

- Szeretem a történelmet - vágtam rá, és újra a mosdók felé vettem az irányt.

- Ennyi? Hol van az agyi elkattanás? Vagy a szüleim erre a pályára szántak dolog?

- Sehol, nincs ilyen - válaszoltam hátra sem fordulva - Szeretem a történelmet, és ezzel akarok foglalkozni...

Sajnálatos módon William olyannak tűnt, akit nem egyszerű lerázni és egészen a mosdó ajtajáig követett.

- Nincs jobb dolgot? - kérdeztem értetlenül - Menj, idegesíts fel mást, mert én nem vagyok kapó rá. És lehetőleg ezentúl kerülj el!

- Nem fog menni - húzta apró mosolyra a száját, megvillantva hófehér fogait - Ugyanis közös óráink lesznek...

- Úgy érzem ez téged nem zavar annyira, mint engem - forgattam meg a szemem, mire csak egy apró nevetés hagyta el az ajkait. Pedig én nem viccnek szántam.

- Akarod majd még te, hogy a közeledben legyek - vette elő a napszemüvegét, és elindult aa folyosón a kijárat felé.

Mekkora beképzelt barom! Soha nem akarnám, hogy egy ilyen legyen a közelemben, de még csak a világon sem.

~~~

- Na milyen az új diák? - kérdezte Alexandra, amikor beléptem a lakás ajtaján.

Válaszul csak egy morgást kapott, tekintve, hogy már csak a fickó említése is idegesített.

- Ennyire gáz? - lepődött meg Luigi, aki nem tudom mit keresett nálunk, de úgy tűnt, hogy a lányok beszámoltak neki is Williamről.