Grace határozottan irányítás mániás, szereti, ha a dolgok úgy működnek, ahogy eltervezi. Minden a legnagyobb biztonsággal, a saját medrében, úgy ahogy ő megtervezte.
Reece vad, fékezhetetlen és imádja a spontaneitást. Szeret mindenbe belevágni, m...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
tizenötödik rész Gracie szemszöge
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy egy újabb buliba készülődjek.
Ezen gondolkoztam, miközben Chloé a hajamat vasalta, hogy a mézbarna tincseimet szög egyenessé varázsolja a meleg készülékkel. Már kétszer biztos megégette vele a kisujját, de egyre csak azt hajtogatta, hogy ezért az estéért megéri másodfokú égési sérüléseket szerezni. Ezzel nem feltétlen értettem egyet, de azért jókat nevettem megszólalásain, és sajnálkozva figyeltem, ahogy szopogatja égett ujja kis porcát. A fésülködő asztalom előtt ülve a külsőmet mérlegeltem. A pisze orromat, az arcom közepén megülő apró kis szeplőimet, és a szempilláimat, amik ezerszer hosszabbnak tűntek a kézi szempillagöndörítő miatt, amit Chloétól kaptam még a tizenhatodik születésnapomra. Bár a lány sosem mondta, szerintem az ő és anyám kétségbeesett mentőakciója volt ez az ötlet, hogy minél hamarabb előcsalogathassák a bennem rejlő fiatal nőt. Mondanom sem kell, hogy a szobám sem miattam lett rózsaszín.
A zenelejátszóból valami egynyári rap sláger szólt, amire vigyorogva kezdtem bólogatni, Chloé pedig bosszúsan cibálta meg újra és újra a hajamat, hogy normálisan ki tudja vasalni. Péntek este volt, ő pedig már most teljesen úgy érezte, hogy áll a bál. Pedig csak most kezdődött a java. A Reece csábító mentőakció, aminek a fedőneve Boros Kóla lett, mert Chloé szerint a csókja bizonyára olyan mámorító volt számomra, mint a bor, és pezsgett a vérem, akárcsak a kóla buborékjai. Szerintem mostanában kicsit túltolta az olasz szappanoperákat, de mindegy. Mégha egy pocsék összehasonlítás is volt, azt nekem is be kellett ismernem, hogy könnyen tudtunk utalni rá sok ember füle hallatára is. Már előre láttam Chloé hangos kérdéseit a tömeg közepén állva: Na és hogy állsz a boros kóláddal?
— Csodálatos vagy, Gracie — motyogta Chloé az orra alatt, mikor végzett az összes tincsemmel.
Alapjáraton is egyenes volt a hajam, de nem mondtam volna annak a szögegyenes típusnak, ugyanis néha egy-egy laza hullám is keveredett bele, olykor pedig egyszerűen csak úgy állt, akárcsak egy jól megrakott szénakazal.
— Köszönöm — mosolyodtam el, és a tükörben találkozott tekintetünk. — Te is gyönyörű vagy.
— Ugyan — legyintett lazán, én pedig mosolyogva emeltem magasba a szemöldökömet.
Chloé maga volt a megtestesült tökély. Finom szőke haj, hamvas fehér bőr, gyönyörű kék szemek, és kerek barackszínű ajkak. Egy szakasztott méhkirálynő, tökéletes stílussal, divatérzékkel és magához való ésszel. Orvosnak akart tovább tanulni, attól a perctől kezdve ezt mondta, hogy belépett a gimnázium kapuján. Mások még azt sem tudták elnyökögni a bemutatkozó órán három évvel ezelőtt, hogy mi a nevük, amíg Chloé élete egészét gyönyörűen megszerkesztett makettként ábrázolta fel az egész osztály előtt. Onnantól kezdve, hogy megindultak a bulik, és Chloé egy kicsit idősebb lett eszeveszett mód szédítette a fiúkat megjelenésével és intellektuális modorával.
