Grace határozottan irányítás mániás, szereti, ha a dolgok úgy működnek, ahogy eltervezi. Minden a legnagyobb biztonsággal, a saját medrében, úgy ahogy ő megtervezte.
Reece vad, fékezhetetlen és imádja a spontaneitást. Szeret mindenbe belevágni, m...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
kilencedik rész Gracie szemszöge
Elvesztettük a meccset. Nora és az undorító csapata egy emberként kiáltott fel, mikor az utolsó zsákolási kísérletünket is könnyűszerrel kivédték. Ezzel hivatalosan is bejutottak az iskolák között megrendezett selejtező után az elődöntőbe. Mi pedig már csak egy utolsó lehetőséget kaptunk jövőhéten, hogy mi is bizonyítsuk, odavalóak vagyunk. Más körülmények között biztos lett volna a győzelmünk, hiszen mi voltunk az állam egyik leggyorsabban fejlődő csapata, csakhogy az eszem, az irányító esze, akinek elvileg minden helyzetben helyt kellene állnia, nagyon máshol járt, hiába voltam a pályán.
Reecet péntek este óta nem láttam, mióta elvette a szüzességemet, amit tálcán kínáltam neki. Ezer üzenetet dobott, próbált hívni a hétvégén, de nem vettem fel neki. Be voltam pánikolva. Őszintén szólva nem kicsit. Teljesen kivoltam. Hogy fogjuk ezt lerendezni? Én nem vagyok az a barátság extrákkal típus, sem pedig a könnyűvérű picsa típus. Most mégis egy csapással két legyet ütöttem, mert mindegyik titulust méltán megérdemeltem. Egy évig nem iszok semmit, majd legközelebb szilveszterkor bontok üveget. Akkor is megkérem Chloét, hogy semmi kép se engedjen a legjobb barátom közelébe, nehogy megdugassam magamat.
Istenem, rémesen elbasztam.
Anya és apa egy emberként ölelt szorosan magához, amikor a pálya közepéről kibaktattam hozzájuk a lelátó széléhez. Ajkaim sírásra álltak, de nem azért amiért ők hitték. Igazság szerint ez már csak rádobott egy lapáttal. A mai meccsünk délelőttre lett betűzve, és ma már nem játszottunk többet. Az iskola bonyolította le a selejtezőt és az elődöntőt, úgyhogy biztosan jön még pár csapat, akik megküzdenek egymással. Hamarosan csengettek ebédszünetre, úgyhogy gyorsan adtam két puszit legfőbb szurkolóimnak, a szüleimnek, majd elindultam a menza felé. Ha szerencsém lesz, nem találkozom senkivel, sikerül annyira korán mennem. Ám mikor belibbentem az ajtón, már mindenki ott ült az asztalnál, Reece is. És valamin nagyon nevettek. Remélem nem rajtam.
Chloé észrevett, és nagyokat integetett, én pedig félszeg mosollyal leültem mellé. Velem szemben pedig ott ült ő. A szemében aggodalom csillogott, amiről eszembe jutott mennyire szorosan fogott az este, hogy ölelt, hogy mozgott egyre hevesebben, mozdulatait ajkaimon kiszökő nyögéseimhez igazítva. Éreztem, ahogy irdatlanul elvörösödöm, minden gondolatom kiült az arcomra. Ám senki nem tudta, mi hozott úgy zavarba, kivéve a velem szemben ülő legjobb barátomat.
— Na mizu, Gracie? — kérdezte Scott, mire én egy erőltetett mosolyt küldtem felé. Étvágyam sem volt az előttem gőzölgő carbonara spagettihez. Csak turkáltam.
— Semmi. Vesztettünk — sóhajtottam, és elhúztam a számat, hogy nyomatékosítsam a problémámat.
— Sajnálom, de hé...hallom hétvégén randid volt — a szemeim csészealj nagyságúra tágultak, és Reecere pillantottam, aki alig láthatóan megrázta a fejét. Scott teljesen félreértette a reakciómat. — Hé, csak nem valami extra is történt? Már teljesítetted is a fogadalmad?
