Grace határozottan irányítás mániás, szereti, ha a dolgok úgy működnek, ahogy eltervezi. Minden a legnagyobb biztonsággal, a saját medrében, úgy ahogy ő megtervezte.
Reece vad, fékezhetetlen és imádja a spontaneitást. Szeret mindenbe belevágni, m...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
tizenhetedik rész Gracie szemszöge
Az a jó abban, ha annyira magad alatt vagy hogy még a szüleiddel sem tudsz kommunikálni a problémáidról, hogy amikor a szalagavató tánc estéjén egy gyönyörű vörös selyemruhában lesétálsz a lépcsőn, nem néznek rád furcsán.
Ugyanis anyának és apának fogalma sem volt arról, hogy Reece és én már rég nem alkottunk egy párt a szalagavatós próbákon. Sőt, gyakorlatilag egy táncórán sem vettem részt az elmúlt egy hónapban. Most mégis itt álltam, péntek este hat órakor, hogy szerelmet vallhassak a fiúnak, aki éveken át a legjobb barátom volt. Mégpedig egy tökéletesen őrült terv részeként.
Az elmúlt másfél hetem nem szólt másról, mint gyakorlásról és gyakorlásról, Chloé és én szakadatlan csak táncoltunk minden kedd, szerda és csütörtök délután, kétségbeesetten próbálva behozni a lemaradásomat. Őszintén szólva nem tudom mit hittem, mi fog kisülni ebből az egészből, de igazság szerint nem is akartam találgatni. Chloénak igaza volt, jelenleg egy drasztikus lépésre volt szükség. Nem fordíthattam hátat sem az érzéseimnek sem pedig a problémáimnak. Úgyhogy itt volt az ideje a kezembe venni a gyeplőt. Vagyis valami hasonlót szoktak mondani ilyenkor.
— Bámulatos vagy — mosolyodott el anya, én pedig akaratlanul is visszamosolyogtam.
Most először az évek során nem szóltam rá kislányos zavaromban, hogy csak szerinte van így, mert az anyukám. Mert ezúttal tényleg bámulatos voltam és annak is éreztem magamat. A ruha éppen ott feszült rám, ahol kellett, kiemelve melleimet és csípőm vonalát, derekam karcsúságát, lábaim hosszúságát. A hajamat kivasaltam, a szempilláimat kifestettem, ajkaimra vörös rúzst kentem. A fülemben egy pár gyönyörű gyémántosan csillogó fülbevaló lógott. Az egyetlen, ami a tökéletesnek tűnő képet megzavarhatta az tenyerem szakadatlan izzadása volt.
Sosem voltam önbizalom-hiányos, igazság szerint időm sem volt rá a sok sport és Reece mellett. A fiú sosem hagyta, hogy egy pillanatra is bizonytalan legyek magammal kapcsolatosan, a sport pedig segített olyan formában maradnom, amivel nem lehetett problémám. Ám most, ahogy a falon lógó tükörben magamra pillantottam, egy pillanatra arra gondoltam vajon mi lesz akkor, ha Reece elutasít. Ha az a képtelen terv, amit kieszeltünk, nem tetszik neki, és faképnél hagy. És akkor esélyem sem nyílik arra, hogy elmondhassam neki mit érzek.
A gyomrom kavargott a feszültségtől, de örömteli mosolyt varázsoltam az arcomra, mikor anya készített rólam pár képet emlékbe. Aztán hagytam, hogy a kocsiig kísérjenek, amiben ülve Chloé már várt, akinek egyébként szintén volt már jogsija, csak Reece ingyen fuvarjai miatt inkább nem közlekedett. Legalább nem neki fogyott a benzinje - mindig ezt mondta.
Nyirkos tenyeremet ruhám oldalának nyomtam, miközben beszálltam az autóba. Ő is mesésen nézett ki, rózsaszín ruhájában, amik ezüst kövekkel voltak kirakva a mellrészénél, és hullámos hajával, amikhez csinos tusvonalat húzott kék szemére. Akár egy földre szállt angyal. Legjobb barátnőm elmosolyodott, mikor meglátott, pedig együtt választottuk a ruhákat, most mégis úgy mért végig, mintha most látna először.
