A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

1.rész

Átírt

Emma Elizabeth Wood vagyok 17 éves van egy bátyám Brendon Wood ő két ével idősebb nálam. Az apánk születése óta Vérfarkas de, sajnos egy éve halt meg. Éppen az erdőben játszottunk farkas ként mikor jött egy vadász. Amíg én a bátyámmal menekültünk apa elterelte a vadászt és sajnos az a gyilkos gyorsabb volt mint apám. Egy lövést hallottunk és az utolsó mondatát a fejünkben továbbadta nekünk "Vigyázatok egymásra és soha ne legyetek egyedül. Szeretlek titeket és anyátokat." Engem és anyát nagyon megviselt apa halála csak amíg én valahogy ki tudtam mászni a gödörből ő addig egyre mélyebre zuhant benne. Mi Seattle kijjebbre eső részén élünk szeretek itt élni közel van az erdő és a falkám is itt van nekem. Én és a legjobb barátom vagyunk társ alfák mivel mind a ketten zöld szeműek vagyunk. Nálunk valahogy benne van DNS ünkben hogy a zöld, arany sárga és a piros szeműek alfák lesznek a falkában míg a barna, kék és az ezüst szeműek béták de ugyebár bárkiből lehet ómega ha nem talál vagy nem akar falkában élni. A falkában én, Louis, Olívia, Ray, Péter és Lily vagyunk. Brendon ómega, ő inkább szeret a maga ura lenni még kék szemüként is.  Így éltünk hat évig nyugalomban. De most hogy anyánk nincs túl jó állapotban, muszáj elköltöznünk Austinba a nagyiékhoz. Én és Brendon tudunk gondoskodni magunkról de ezt már anyáról kevésbé lehet elmondani a nagyiéknál fog lakni mi meg egy külön házban. Papám azt mondta ne is foglalkozunk a pénzel de Brendon hallani sem akart arról hogy csak egyedül fogja fizetni a lakást így munkát vállalt az egyetem mellé. Brendon most épp a Mamával telefonál a ház ügyben hogy meglegyen mire oda érünk.

-Azt mondta, hogy van egy ház eladó egy utcával lejjebb és közel az erdőhöz. - mikor Brendon kimondta a "közel az erdőhöz" t megkönnyebbültem nem szeretnék a belvárosban lakni már a szívemhez nőt a külvárosi élet.

-Oké így már van rá esély, hogy felszálljak a gépre. - erre a bátyám csak idegesen sóhajtott. Nem akarok költözni de muszáj és ezt utálom benne a legjobban. Mind a ketten tudjuk hogy így is úgy is felszaladtam volna repülőre de így már nem kell a vállán lógva megtennem az utat.

Már csak a bátyám válasza tartott vissza hogy végre elmenjek a kedvenc helyemre. Fogtam a táskám benne a rajzfüzetemmel és fényképezőgépemmel. A kedvenc helyem? Egy tisztás amit még apa mutatott meg nekem hogy ha egyedül akarok lenni vagy ha csak szimplán besokaltam az élet miatt akkor jöjjek ide mert segíteni fog megnyugodni és az az érdekes az egészben hogy tényleg ígyvan akárhányszor ide menekültem mindig segített tisztán látni. A gyászban is rengeteget segített. Heteken át itt voltam farkas alakban valamikor vadásztam de volt olyan is hogy  Brendon hozott nekem ételt. Csak egy baj van hogy túl későn jutott eszembe ez a hely. Addigra már annyira megviselt a gyász hogy pánikrohamaim lettek ami azzal járt hogy stressz helyzetben nehezen tudtam venni a levegőt olyan volt mintha elszorult volna a légcsövem és nem engedi hogy a levegő lejusson a tüdömbe meg a körmömet is bele mélyesztettem a tenyerembe. Ezek voltak a kisebb bajok voltak olyanok is hogy már a fájdalom se segített és elájultam az első alkalommal korházba vitt Louis mert ő volt velem mikor megtörtént. Akkor az orvos gyógyszert írtfel nekem és hogy járjak el egy pszichológushoz. Remélem mondanom se kell hogy szedtem e a gyógyszer vagy hogy jártam e egy szakemberhez mert nem. Még eltelt pár hét mire rájöttem hogy mi is segíthetne nekem igazából. A tisztás. Az elején mindenki könyörgőt nekem hogy menjek haza ez nem normális amit csinálok elkéne mennem egy szakemberhez aki bevan avatva de én tudtam csak is itt szerezhetem vissza önmagamat. Ezekben a hetekben folyton csak járkáltam, feküdtem ügyeltem rá hogy ha emberek jöttek akkor ne lássanak meg mindeközben egyfolytában agyaltam végig játszottam vagy ezerszer a fejemben apa halálát és valahogy kezdtem felfogni hogy már nincs köztünk. Soha nem felejtem el azt az estét amikor először látogatott meg az álmomban. Megjelent előttem én elsírtam magam ő oda jött hozzám hogy megvigasztaljon és közben elmagyarázta hogy most már bármikor meglátogathat.