A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

XXVI. Fejezet

Már az ötödik napja hogy Márkus elment. Még hétfőn semmi bajom nem volt de napról napra egyre fáradékonyabb lettem. Nem tudom mi bajom de nem is érdekel valahogy nem érzem fontosnak. Sokkol fontosabb most hogy támogassam a családom. A falka nagyon könnyem betudot illeszkedni. Louis sal ahoz képest nem kellet csak kétszer tarón vágnunk az ikreket ami biztató. Jenny és Heli hamar megtalálta az összhangot a csajokkal. Logan meg elkezdet közeledni Lily felé. Nagyon össze ilyenek legalábbis szerintem. Ma reggel nehezen kelltem fel az ébresztőre de valahogy csak kikászálódtam az ágyból . Fel álltam aztán már csak arra emlékszem hogy össze rogyva estem a földre.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el mikor arra ébredtek hogy Brendon pofozgat.

-Emma Emma ébredj! - rázott fel.

-Mi? - lihegtem zavartan. Egyszerűen nem tudok ébren maradni. Éreztem ahogy felvesz és vissza tesz az ágyra.

-Louis menj át és szólj Tessának. - nem is vettem észre hogy ő is itt van majd újra be aludtam. Mikor felébedtem Tessa már itt volt.

-........ Márkus...... - itt van?

-Hol? - préseltem ki magamból ezt az egy szót.

-Látod pontosan ezt mondtam. Már nem küzd önmaga ellen és nem fojtja el az érzelmeit se. - szólt Tessa.  Nem nagyon értem hogy most miről lenne szó. De már túl fáradt vagyok tovább követni a körülöttem lévő beszélgetést ezért nem harcoltam tovább magammal elaludtam.

Brendon :

Mikor Tessa át jött azonnal megnézte hogy mennyire nagy a baj.

-Nem hittem volna hogy ennyire erős köztük a kapocs. - hüledezet miközben nézte a pulzusát.

-Ezt meg hogy érted? - kérdezte meg Louis. Csak ő maradt itt a többieket elkültem a suliba mert nem hiányozhat mindenki már az első héten. Plusz felesleges lenne mivel nem tudnának ők se segíteni sajnos.

-Úgy hogy Márkus miat ilyen.

-Na jó ez nekem még mindig zavaros. - dörzsöltem meg az arcom mert nagyon nem értem.

-Az van hogy Emma egészen idáig elnyomta az érzéseit iránta. Ami nem kis energiába kerülhetett neki. Mivel Márkus itt hagyta hiányzik neki a hangya, az illata, az érintése azaz hogy szimplán csak egymás közelében legyenek. Plusz meg teli szomorúsággal, kétellyel és csalódottsággal hagyta itt ezel még jobban megnehezítette a dolgát. Ha nem nyomta volna el az érzéseit akkor már az első nap ilyen állapotban lett volna. - de hát ha nem mutatta ki akkor meg miért csinálta?

-Akkor meg ezt miért tette magával? - értetlenkedtem tovább.

-Miatunk. - szólalt meg Louis. - Úgy értem azért csinálta ezt mert fontosabb volt neki az hogy betudjunk illeszkedni mint a saját érzései. - Istenem persze hogy még ebben a helyzetbem is képes a saját problémái elé rakni a többiek gondját.

-Pontosan. Figyeljetek csak. - majd fel ébresztette Emmát. - Márkus. -  nem értettem miért kellet most ezt mondani neki de amit erre mondot nagyon ledöbentem.

-Hol? - préselte ki magából. Aggódva néztem rá mert fogalmam sincsen hogyan tudnék neki segíteni.

-Látod erről beszéltem. Már nem fojtja el a farkasát. Ha lenne annyi energiája hogy elinduljon az ösztöneire hallgatva akkor már rég nem itt lenne. - ismét nem értem hogy hogy ha lenne hozzá...

-Mi van akkor ha nem jön visza? - kérdeztem meg félve a választol.

-Ha a fiam nem jön haza mikor már egy napja se kell fel akkor már nincs mit tenni . - sütötte le a szemét. Nem nem fogom elveszíteni a hugomat egy ilyen eszetlen barom miat!

-Akkor hozzuk haza! - csatantam fel. - Louis te itt maradtc és segítesz Tessának meg vigyázol rájuk. Én addig elmegyek Amy hez hogy segítsen meg talalni Márkust. - Már csak nem mondom ki amit gondolok most róla az anya előtt. - Tudod hol keresük? - kérdeztem meg mert hát csak jobban ismeri az anya mint én.

-A vízesésnél, vagy a régi medve barlangnál vagy ha itt nincsen akkor még lehet hogy a ködös tisztásnál lesz. - bólintottam majd indultam is.

~*~

Már vagy három órája keresük Márkust de sehol se találtuk meddig vagy ötvenen bisztosan kerestük. Mire haza mentem a többiek is meg jöttek a suliból.

-Nincsen sehol se és a köztes területeken se volt . - támaszkodtam meg a térdeimen lehajtott fejjel.
Majd nagy sohajtást halottam Tessatol.

-Akkor csak egy helyen lehet. - egyből fel kaptam a fejem.

-Hol?

-Noah nal lesz. - elkerekedet szemekkel mertem rá.

-Noah nal? - ismételtem meg hitetlenkedve. Ő csak bólintott. - De hát ők az óta nem beszélnek egymással. - mind a ketten jól tudjuk hogy most mikorra értem. Will temetésén nem mentek túl jól a dolgok.

-Tudom de nincs jobb ötletem. Főleg úgy hogy már öt napja nem jött vissza.

-És most hol lakik?

-Emlékszel még hogy merre van a folyó melletti nagy faház? - Mi a.......

-De hát az egy napi út oda még farkas alakban is. - emeltem meg a hangom mert hát az a ház rohat messze van! Erre pedig Emma elkezdet nyöszörögni. Kinyitotta a szemét és ki akart szállni az ágyból.

-Emma te meg hova készülsz? - kérdeztem meg mert szerintem nem nagyon kéne most megterhelnie magát.

-Márkus hoz. - majd egy kicsit bizonytalanul de elindult már állítottam volna meg mikor.

-Meg őrültél?! - szólt rám Tessa. - Ha most meg állítod használni fogja rajtad az erejét vagy leáll veled harcolni. - de hát.

-Jó nem állítom meg de vele megyek. - nem hagyom magára főleg ilyen állapotban nem.

Emmát követve mentem le a lépcsőn. A többiek pedig aggódva követték minden mozdulatát.

-Hova mentek? - kérdezte meg Ray.

-Márkus hoz. - válaszoltam.

-Akkor mi is megyünk. - mondták egyszere. Éppen nyitottam ki a szám hogy rá vágjam nem de rá jöttem nem szóljatok rájuk mivel nem vagyok az alfájuk és így is úgy is jöttek volna.

-Rendben.

Meg kértük Emmát hogy várjon még öt percet amíg össze parkolnak a többiek pár ruhát és kaját. Szerencsére meg várta majd mind a hatan követtük Emmát hogy merre megy.