A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

XVI. Fejezet

Út közben kinyitottam a szemem és a bátyám vitt a karjaiban.

-Lily hogy van? - kérdeztem meg mikor össze szedtem rá az energiám.

-Nyugi jól van Lily. - jött oda hozzám Lily? Ez most fura volt de már megszoktam tőle. Csak mosolyogni tudtam rajta. Újra nehezen tudtam fent tartani a szemem.

-Aludj csak. - szólt hozzám Brend. Már nem válaszoltam mert elnyelt a fáradtság.

Álom :

Úgyan azon a szokásos réten voltam újra.

-Apa! - kiabáltam mert nem láttam sehol.

-Itt vagyok. Jó itt látni. - jött oda hozzám és megölelt. - De ugye jól vagy? - tolt el magától.

-Igen jól csak fáradt vagyok. De ha már itt vagyok akkor lenne egy kérdésem. - ültem le közben a fűre.

-Tudom. A bevédődésről szeretnél beszélni. - ült le mellém.

-Igen. Ez még is mit jelent? - apa csak nagyot sóhajtott.

-Tudod ez olyan mint a szerelem csak sokkal erősebb, mélyebb érzelem a másik iránt. Nagyon sokan nem találják meg a társukat sajnos. De te szerencsére megtaláltad. Ezért bizsereg a tarkód ha a Miller fiúval vagy. Úgy érzed mintha a te másik feled lenne. Nagyon fáj ha meg bánt vagy nagyon tucc rá haragudni ha valami baromságot tett. De mindig kifogtok békülni mert szeretitek egymást. De sajnos ezt simán ellenetek is tudják használni mert mindig egymást választanátok bármilyen feltétellel. - Akkor most én halálosan szerelmes vagyok Márkusba. De mivan ha ő.

-De de de mi van ha ő nem érez úgy irántam akkor egyszercsak megun és elhagy én pedig nem tudok boldog lenni nélküle! - álltam fel és járkáltam fel s alá miközben hisztérikusan mutogattam. Nagyon meg vagyok rémülve. Már éppen mondani akart valamit apa. Mikor fel ébredtem.

-Emma. Emma. - rázott fel Márkus. - Jól vagy nagyon nagy megint a pulzusod. - jött közelebb hozzám. De én rémülten bámultam rá. Mivan ha nem érez úgy? Olyan fájdalmas ebbe bele gondolni hogy nem tudom vissza folytatni a könnyeimet. Sirva nézem rá.
-Em? Mi a baj? Fáj valamid? - kérdezte félve.

-Hol van Brend? - vele kell beszélnem most.

-Szólok neki. - ment ki a szobámból. Később szerencsére csak ő jött vissza.

-Na mi a baj? - ült mellém az ágyba és magához húzott.

-Mi van ha Ő nem érez úgy mint én? - csak ennyit tudtam ki nyögni. Ott szipogtak a bátyám karjaiban. De érzem hogy megfeszül attól amit mondtam.

-Mit mondott neked apa? - kérdezte meg.

-Csak annyit hogy én nekem bevésődöt Márkus. De mi van ha Ő nem érez így? - ez túl nagy érzelem hullám amit fel tudnák most fogni egyszerre.

-Shhhhh..........te meg ezt honan veszed? - nevetett el magát. -Márkusnak is bevésődtél annyira hogy még arra a két idiótára is féltékeny. - nem bírtam tovább elnevettem magam. Komolyan Ray re és Peter re. Ez már tényleg sok. - Na látod nem kell ezen aggódnod. Inkább nekem kéne én meg itt vagyok szingli ként. - na jó ez már tényleg sok röhögve bújtam hozzá közelebb. - Na nem ér kinevetni! - bökött oldalba.

-Aauuu te rohadék!-böktem vissza.

-Most nem fogok veled csiki párbajt vívni mert a hős szerelmes itt áll az ajtóban. - mászott ki az ágyból és ment ki az ajtón. Egyből jött is Márkus. Meg állt az ágy mellett.

-Miért hited azt hogy nem érzek úgy irántad? - tette fel a kérdést félve.

-Nem tudom csak féltem mi van ha te........ - nem tudtam be fejezni mert a számra tapadt. Vissza csókoltam. Közben pedig én a hátamra feküdtem Ő pedig felém hajolt. A karjaimat a nyaka köré fontam és bele turtam a hajába. Egy kicsit megúztam majd egy mély morgás hagyta el a száját. Erre a terére csak bele mosolyogtam a csókunkba. Mikor elváltunk lihegve döntöte a homlokát az enyémnek.

-Szeretlek. - mondtam ki.

-Én is szeretlek. - viszonozta. Majd mellém feküdt oldalasan és szorosan hozzá bújtam. A kezeivel közelebb húzott magához hogy még a levegő se legyen köztünk majd a jobb karjával ott is tartott. Így feküdtünk hosszú perceken át. De még egy dolog nem tudod nyugton hagyni. Miért monta azt hogy nem veszíthetlek el téged is.

-Márkus? - meg vártam hogy legyen elég bátorságom megkérdezni.

-Hm?

-Miért mondtad azt hogy nem veszíthetlek el téged is? - közben mélyen magamba szívtam az illatát. Várt egy kicsit és nagyot sóhajtott.

-Nem ismerted mert fiatalabb volt nálad egy évvel. Az öcsém Will születése óta ilyen beteg volt mint most te már egy éve. De egy sulis buliban együtt voltunk és meglátta hogy a barátnője megcsalja. Az erdőbe vittem hogy letudjam nyugtatni. Annyira ideges volt mint te ma és őt nem tudtam vissza hozni. - én most foggalmam sincs hogy mit mondjak. Érzem a szívverésében hogy vissza tartja magában a könnyeit. Belé furtam a fejem a melkhasába. Nem mondtam azt hogy sajnálom mert tudtam hogy ezzel nem érnék el semmit inkább csak azzal próbáltam segíteni neki hogy nem kérdezek többet róla. Úgy öt perc telhetett el és egy hatalmasat korgot a hasam.

-Úgy halom hogy éhes vagy. - próbálta nem elnevetni magát Márkus.

-Hát igen tudnék enni. Hány óra van? - mert ha jól sacolom akkor még mostanában múlhatott el dél.

-Egy óra lesz tíz perc múlva. - nézte meg a telóját. Akkor nem csalt a megérzésem.
-Na gyere. - nyújtott a kezét hogy fel húzzon az ágyból. Egy kicsit erősebben húzott fel a kelleténél és neki ütköztem a melkhasának. De gyorsan a nyaka köré fontam a karom, a lábaimat pedig a derék köré és a fejemet a nyakába furtam . Nem szólt csak az egyik kezével fogta a fenekem hogy megtartson a másikkal pedig a hátamat fogta. Így mentünk le a lépcsőn. Amint le érkeztünk megéreztem hogy mindenki minket néz. Márkus majd csak a bár szélnél rakot le mert hát ott muszáj voltam kiszálni a karjai közül. Szedett nekem és magának egy kis levest. Ha jól tudom akkor Olívia csinálta mert érzem rajta a kis titkos fűszerét. Mikor befejeztük nem mentünk fel hanem leültünk a többiekhez a nappaliban. A kanapén csak egy hely volt szabad oda leült a szerelmem.

-Gyere. - állt fel majd nem Ray.

-Nem kell maradj csak. - közben pedig leültem Márkus ölébe. Egyből védelmezően körém fonta karjait. Ez nekem olyan természetesen jött de a többiek eléggé zavarban voltak.

-Emma szólunk kéne Amynek hogy Harry most nagyon veszélyes mindannyiunkra nézve. - törte meg a kínos csendet a bátyám.

-Igen tényleg szólunk kéne. - sütöttem le a szemem mert nagyon fel tud kavarni ha csak az álomra vagy a mai napra gondolok.

-Nem lesz semmi baj. - sutogta a fülembe a szerelmem. Valahogy nem tudok most hinni neki a mai után.

-Reméljük. - bújtam hozzá közelebb.

-Álljunk csak még egy szóra. Ki az az Amy? - szólt közbe Peter.

-Ja és ki az a Harry? - jött utána Ray en.

-Hát ők a mi fél testvéreink. - közöltem a falkával. Csak döbbenet arcokat kaptam.

-És mi eddig miért nem tudtunk róluk!-csatant fel Lily.

-Azért nem mondtam el mert nem telefon téma és most hogy Harry nyilvánosan bejelentette hogy a föld alatt akar látni addig úgysem fog megnyugodni. - érzem ahogy megy fej bennem a pumpa de gyorsan kontrolálom maga azzal hogy fájdalmat okozok magamnak. Legtöbbször a tenyerembe vájom a karmaimat. Most legalább hatot és már nem idegesen szólaltam meg. - Most hogy már ti is itt lesztek szólunk Amynek hogy nem vagytok ellenségek és sehova nem engedek el senki egyedül csak is úgy ha legalább ketten vagytok együtt. - közöltem elent mondást nem tűrve. - És ez rád is volnatkozik. - néztem az omega bátyámra.

-Jól van. - egyeztet bele.