A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

VI. Fejezet

Már vagy három és fél hete járok a suliba. Szinte minden ugyan úgy telt  csak pár kivétellel. Jennyvel és Helivel már nagyon jó barátok lettünk. Márkussal is sokszor mentünk együtt motorozni, moziba és az erdőbe.  Már csomót beszéltem a falkámmal meg érteték hogy az első pár nap  elég zsúfolt volt ezért felejtettem el írni. Ma hétfő van és holnap lesz  a szülinapom már alig várom. A gimiben minden jó volt kevés óra, semmi doga , tesin játszottunk és nem ment tönkre a hajam a bukótol.

-Akkor holnap Em. - köszönt el Márkus.

-Akkor holnap. - hát nem tudom ez lett a mi kis el köszönésünk. Az ajtó előtt állva kerestem a kulcsot de nem találtam.

-Ne ne ne ne!!! - rángattam az ajtót. Anya délutános a munkahelyén, Brendon meg későn jön haza valamiért.
Egy hatalmas nevetést hallottam meg mögöttem.

-Ne neves!!! - próbáltam dühös lenni de belőlem is tört a nevetés.

-Gyere át akkor. - meg állt bennem az ütő még sosem voltam Markusnal. - Jó majd gyere ha akarsz. - vette észre hogy lefagytam. Nem kezelte rosszul. Nagyon meg értette mi van most velem.
Feleszméltem és át mentem. Az ajtó előtt megtorpantam. Kinyilt majd Márkus volt ott.

-Még mindig nem ölnek meg oda bent.

-Persze. - hirtelen megfogta a derkam utána a vállára tet.

-MÁRKUS!!! - sikítotam. - TEGYÉL LE!!!

Át vitt az élőszobán, a nappalin  később letett a konyha putra.

-Végre!!! Miért is csináltad ezt? - fürkésztem az arcát

-Körbe vezetelek.

-Aha.

-Van tanulni valód?

-Nincs. - mondtam különösen boldogan.

-Jojo felmenyek kipakolni addig válasz valamilyen filmet.- fel rohant. Oda mentem egy polchoz amin egy csomó film volt. Az egyiken romantikus a másikon horror filmek álltak.
Megakadt a szemem egy horroron már láttam akkor kicsit megilyedtem. De másodjára már csak nem lehet olyan ilyesztő.

-Akkor mit nézünk?-jött le kíváncsian.

-Ezt. - dugtam az orra alá. Össze húzta a szemeit közben  engem fürkészet.-Most mi olyan érdekes rajtam?

-Félni fogol. - vigyorgott rám ördögien.

-De nem, szóval nézük.

-Okééé. - húztam el a végét egy olyan bisztosan félni fogsz de te tudod módon.

A TV előtti kanapén foglaltam helyet Márkus is pont mellettem. Ki nem gondolta volna de mindegy.
Fél óra telt el és már tizedjére ugrottam meg vagy furtam bele a fejem Márkus vállába. Ő minden ilyen mozdulatomnal csak elmosolyodot. Hát tévedtem második alkalommal is ugyan olyan ilyesztő mint elsőre. És vége. Köszönöm istenem.

-Nem fogsz félni mi? - ölelte át a bal karjával a vállamat.

-Jó talán egy kicsit féltem. - próbáltam menteni a menthetőt. Hát nem sikerült. Hirtelen megbökte az oldalam én a padlóra estem ő meg elkezdet csikizni.

-NE NE NE!!! HAGYD ABBA!!! - sikítotam. Majd öt percig kínzot és egyszer csak fordult a kocka. Én keztem gyilkolni.

-Jól van elég lesz!!! Menjünk enni. - a kaja hallatán meg álltam. Rá jöttem hogy majd kilyukad a hasam.

-És mit eszünk? - kérdeztem miközben felültem a kanapéra.

-Nem tudom majd meglátjuk. - fel állt és azzal a lendülettel magam se tudom hogy de felültetet a nyakába. Most nem sikítotam fel csak elfogatam a helyzetet. A konyhában levettem két tányért Márkus kivett kis margarint és felvágotatt. A pulton megkente a kenyereket rá tette a szalámit majd helyet foglalt az egyik bárszéken.

-Ömm Márkus? - kocogtattam meg a fejét mert még MINDIG A NYAKÁBAN VAGYOK.

-Igen? Ja bocsi itt a tányérod. - adta fel nekem az uzsonámat.

-Oké? - hát nem értettem hogy neki most miért jó ha itt eszem de legyen. Befejeztük utána a kert irányába vettük az irányt. Óvatosan ki lépett lenne essek a magaslatrol. Ahogy megláttam a medencét egyből leeset mit akkar.

-Márkus ne merészeld!!! - próbáltam fenyegeti de közelemben mentünk a part felé.

-NEM TUDOK ÚSZNI!!! - kiabáltam amikor mind a  ketten beugrottunk a vízbe. Márkus eltünt alólam én pedig pánikoni keztem. Megfogot két erős kar a térd hajlatom és a hátam alat. Felértem egyből  köhögés jött rám.

-Jól vagy? - nézet aggódva Márkus.

-Te..... - és és megcsókolt. Visza csókoltam közben át karoltam a nyakát. Mikor elszakadtunk egymástól a homlokának döntöttem a homlokom. Elpirultan csuktam le a szemem.

-Ömm.... - mosolyodtam el.

-Emma....? - újra megcsókoltam. Már tudtam mit akar kérdezni. - Ezt igennek veszem és boldog szülinapot. - Még ott voltunk a vízben vagy tíz percet csendben egy más szemébe nézve.

-Gyere szárítkózunk meg.

-Rendben. - ki tett a partra ő pedig kimászot. Nem tudom csak úgy elakadt a szavam mert csendben fel kísért a fürdőbe majd adot egy pólót és egy bemelegítő nadrágot. Miután bementem egy le vakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra.  Vigyorogva át  öltöntem meg szárítottam a hajam. Már lent volt a barátom. Fura de jó érzés bele gondolni. Le ültem mellé a kanapén és csendben néztünk valamit a TV ben. Nem nagyon kötött le csak Márkuson jár az agyam. Hirtelen meg csörrent a telefonom. Brendon  volt az .

- Szia hol vagy már itthon kellene lenned? - hallottam az aggodalmát.

-Szia nyugi nem vittem magammal kulcsot ezért át jöttem Márkushoz de mindjárt megyek. - letettem a telefont. Álltam volna fel mikor a barátom juj még meg kell szoknom vissza húzott az ölébe.

-Mikor mondjuk el? - ezzel a kérdéssel nagyon meg lepet erre még nem is gondoltam.

-Nem tudom Brendon nagy való színűséggel ki fogja szurni a vigyoromat szóval vagy ma vagy holnap. Oké? Neked így jó? - érdekel hogy mit gondol.

-Persze. - majd adot egy csókot. Beleszédültem egy kicsit utána össze pakoltam a cuccaimat. Otthon belépve Brendon már várt. Nem tudta nem észre venni az új ruhámat és azt a hatalmas mosolyt az arcomon.

-Ömm elárulnád mégis mit csináltatok oda át? - fürkészet a szemeivel végig.

-Hát az úgy volt hogy filmeztünk, fel ültetett a nyakába kimenetünk a kerdbe velem együtt bele ugrott a medencébe ki halászott mert nem tudok úszni és khm - próbálom keresni a szavakat. - és utána megcsókolt. - vigyorodtam el ismét. Na jó ezt már egy kicsit para hogy nem tudok csak mosolyogva beszélni.

-Mi van? - akadt ki egy kicsikét.

-Ne akadj ki légyszi!!! Csak megtörtént és és most együtt vagyunk. - megilyedtem hogy így reagált nem hitem volna hogy nem örül neki. - Nem is örülsz nekünk? - sütöttem le a szemem csalódottan.

- Jaj de hogy nem csak kicsit meglepett  a vége. - jött oda hozzám és megölelt.

-Köszönöm. De most már engegy el mert megfuladok. - úristen eltöri a bordám. Fel mentem gyorsan megtanultam és ki ültem az erkélyre.

Márkus itt vagy? Megmondtam neki.

Persze. És hogy fogatta?

Az elején kiadadt de végül boldognak látszott.

Akkor jó.

Igen. Majd holnap vissza adom a ruhádat.

Nem kell tartsd csak meg. - elpirultam tuti ez lesz a kedvenc ruhám.

Köszönöm.

Nincs mit. Akkor holnap.

Akkor holnap. - köszöntem el boldogan. Még kint ücsörögtem a gondolataimba merülve.