A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

XV. Fejezet

Emma :

Olyan jó volt Márkus karjaiban elaludni. Egész este éreztem ahogy védelmezően ölel. Reggel ajtó nyitásra, visításra és ölelésekre ébredtem fel. Mire felfogtam hogy mi van én is sikítva ölellem vissza a falkám. Mind a négyen rajtam feküdtek.

-Jó reggelt Em!-mondták egyszerre.

-Úristen! Hogy hogy itt? - nevettem el magam. - Úristen száljatok le mert megfuladok. - nyögtem ki az utolsó mondatot. Hangos nevetéssel másztak le rólam és most vettem észre hogy Márkus már nincsen az ágyban.

-Tudod hogy le éget a fél suli és mondták hogy egy ideig nem fog kinyitni. Új suliba kell járunk addig. Így hát fogtuk magunkat és szóltunk a szüleinkek hogy itt fogunk tanulni a te sulidban.- közölte velem Olívia a végét már sikítva. Ne már most komolyan olyan kedvesek hogy mindannyian ide költöznek hogy együtt legyünk.

-Ne már mind ide fogtok költözni. Én ezt nem tudom hogy hálaljam meg. - sírtam el magam majd nem.

-Az már bővel elég ha itt csövezhetünk. - közölte Ray.

-De nyugi azért majd beszálunk a lakbérbe. - pótolta hozzá Peter.

-Annyira hiányoztatok. - borultam mind a négy ember nyakába.

-Te is nekünk. - mondta Lily. A vállak fölött megláttam az ajtóban Louist. Ott állt és csak nézet minket.

-Te meg mit állsz ott? Gyere már ide. - hívtam őt is a csoport ölelésbe.

-Jól van. - nevezte el magát.

Mikor elszakadtunk egy mástól egy hatalmasat ásítottam. És most veszem észre hogy még pizsiben vagyok.

-Fiúk ki mennétek mert át öltöznék. - szoltam nekik.

-És miért csak mi? Bezzeg a lányok bent maradhatnak. - durcizot Peter.

-Ez nem igazság. - helyeselt Ray. Nem hagynak ki egy olyan pillanatott se hogy egyet érsenek. Mindig jót mosolygok rajtuk. Hát az ikrek már csak ilyenek. De szerencsére könnyen meg lehet őket külömböztetni. Raynek barna Peternek pedig kék a szeme.

-Asszem jobb ha csak rám pikkel Márkus. Szóval inkább most gyertek. - húzta ki a két fiút a szobámból.

-Ki az a Márkus? - kérdezték egyszerre egymásra nézve. Ezen a jeleneten csak úgy szakadtam a nevetéstől.
Kiszáltam az ágyból és a szekrényem felé vettem az irányt.

-Na mesélj csak Emma. - kezte Olívia.

-Jó jó. Márkus Millernek hívják 19 éves, ő is vérfarkas, szemben lakik velünk és már vagy két hete járunk. - közben ki vetem egy Márkus os pólómat, egy sport melltartó és egy hosszú farmert. Már vagy egy csomó polóját becsortam.

-Várjunk csak az a boxer alsós srác lenne Márkus? - eset le mind kettőnek az ála. Hát meg értem az első találkozásunknal nekem is ez volt a reakcióm.

-Igen. - pirultam el. Ők csak olyan hangyosan fel visítottak az ágyon ülve.

-Aaaaaa!-hallottam meg egy hangot az ajtó felől. Már fel voltam öltözve így oda mentem és ki nyitottam. Hát kiket láttam a padlón ülve és a fülüket masszírozva. Persze hogy a két jó madarat.

-Na ezt most megérdemeltétek. - léptem át közben a két fiú között.
Lent a konyhában találtam meg Márkust. A háta mögé osontam és át öleltem a derekát. Bele furtam a fejem a hátába és mélyen magamba szívtam az illatát. Egy kicsit szomorúan fogadtam hogy van rajta póló. Megfordult majd megcsókolt.