A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

XIV. Fejezet

-Gyere és csodáld meg ezt a hatalmas...... - nyitottam közbe be a szobámba de nem fejeztem be mert konkrétan olyan rend volt ott hogy azt felse tudtam fogni. Tátott szájjal kapkodtam a fejem. Már érzem hogy megy fel bennem a pumpa mert nem én pakoltam hanem valamelyik idióta vadbarom rendet rakot az ÉN szobámban.

-Em jól vagy? - kérdezte félve mert észre vette hogy az öklömből folydogál a vérem.

-Ha nem bánod akkor most megölök valakit. - mosolyogtam közben pedig próbáltam leplezni hogy mennyire ideges is vagyok. Fujtatva mentem le a lépcsőn.

-BRENDON, LOUIS! - kiabáltam nekik. Amint oda értem a nappaliba pont el kaptam azt a lebuktunk pillantást. - Ide hozzám mind a ketten! - mondtam erélyesen. Az alfagásom most az egyszer jól jön de a nélkül is jöttek volna.

-Igen? - szólalt meg Louis.

-Melyik volta az az eszetlen, vakmerő, idióta vadbarom aki RENDET RAKOT AZ ÉN SZOBÁMBAN?!! - eresztettem ki a hangom a végére. Fontam kerezdbe előttem a karjaimat. Ott áltak előttem megszepenve.

-Én voltam. - mondta Louis. Ja persze. Tudom hogy nem ő volt mert egyszer már megtette és akkor se lett jó vége. De akkor Brendon nem volt otthon mert hosszú vadászatra ment és lemaradt róla de ő is jó letudja mennyire nem szeretem ha nem én takarítok az én szobámban.

-Jó és most az igazi tettes szólaljon meg. - nézték rá szúrós szemekkel a bátyámra.

-Oké tényleg én voltam. - váltotta be a nyilván valót.

-Igen? És megtudhatom hogy miért?! - vájatam közben mélyebbre a karmaimat a tenyerembe hogy kontroláljam magam valamennyire. De nem nagyon sikerű mert csak úgy fújtatok és a pulzusom is az egekben van.

-Azért mert láttam reggel rajtad hogy mennyire kivagy és nem akartam hogy ezzel is foglalkoznod keljen. - szép érv lenne ha tudná mennyire nincsen semmi eséje arra hogy meghatódjak rajta.

-Emma nyugi csak rendet rakot a szobádban ez szerintem nem olyan nagy dolog. - szólt közbe Márkus. Elképedbe néztem rá. Azt merte mondani hogy ez NEM OLYAN NAGY DOLOG?

-Uuu haver ezt nem kellet volna. - húzta el a száját Louis miközben a bátyámmal együtt hátráltak tőlem.

-EZ NEM OLYAN  NAGY DOLOG?! - kértem számon. - EZ NEKEM IGEN IS AZ! MÁR VAGY ÖT ÉVES KOROM ÓTA NEM TAKARÍTOTT AZ ÉN SZOBÁMBAN SENKI! SOHA ISMÉTLEM SOHA NEM HAGYTAM HOGY BÁRKI SEGÍTSEN BENE! LOUIS IS EGYSZER EZT MEG TETTE DE AKKOR MÉG NEM TUDTA ÍGY NEM CSESZTEM LE NAGYON! HA VALAKI RENDT RAK AZ ÉN SZOBÁMBAN AZ NEKEM MEG SÉRTI A MAGÁNÉLETEM! - az utolsó mondatot már Brendonnak mondtam. Hirtelen szédülni keztem. A pulzusom az egekben és még a fájdalom se segít. Félve kaptam vissza a fejem  bátyámra mert megint túl léptem a határt. A földre estem és minden el sötétült.

Márkus :

Mikor Em össze eset nem tudtam mi van.

-Brendon kell a nyugtatója! - kiabált Louis. Milyen nyugtatója? A barátom gyorsan rohant is el majd szinte azonnal jött vissza egy fecskendővel. Egyből belé is szúrta. Gond terhelten térdelt az ájult szerelmem mellett.

-Ez még mi volt?-szólaltam meg végre. Tudtam mi történt csak nem egyszerűen nem tudom fel fogni.

-Amikor Mr. Wood meghalt akkor Em nem volt kiszámítható. Az egyik pillantban szomorú volt a másikban pedig düh rohamot kapott. Egyszer annyira dühös lett hogy egy barátunkhoz vittük aki tudja a titkunk és orvos. Adot nekünk egy csomó speciális nyugtatót ha eljutna erre a szintre. Mostanában nem volt ilyen helyzet de azért mindig van nála egy ilyen. De eddig szerencsére a fájdalommal letudta nyugtatni magát. - fejezte be Louis. Brendon csak ott térdelt Emma mellett és fogta a kezét.

-Jó már hat a nyugtató. - sóhajtott fel megkönnyebbülten. Rémülten néztem magam elé mert elő jöttek az emlékek.

-Nem. Nem veszítettem el őt is ugyan úgy mint Willt. Nem! Nem! - rohantam ki a házból.

Ki kell adnom magamból ezt. Az erdő irányába futottam. Olyat sprinteltem emberi alakban hogy 10 perc alatt a vízesésnél voltam. Megálltam a folyó partján és idegesen a hajamba turtam.

Emlék

-Will nyugodj meg kérlek. - kérleltem az öcsém mert nem lehet megint ilyen ideges mert azt már nem bírná ki a szive.

-Nyugdjak le! Nyugodjak le! Hogy? Most láttam ahogy az állítólagos barátnőm most csalt meg! - ott tombolt előttem az erdőben. Oda vittem mert ott kitudja tombolni magát.

-Kérlek! Will csak most próbálj meg! - fogtam meg a két vállánál fogva. Úgy kapkodta a levegőt és érezte hogy kezd szúrni a melkhasa. Hirtelen össze eset a kezeim között. A földön csak úgy feküdt és nem vett levegőt.

-WILL! NE! NE MERJ ITT HAGYNI! - közben pedig elkeztem a szívmaszázst. Ott térdeltem mellette vagy húsz perce és próbálom újra éleszteni de nem tudom. Meghalt. Zokogva borulok a halott öcsém testére. Soha nem bocsátom meg magamnak hogy nem tudtam megmenteni. Egy fél órája sírok mellette mikor ránk talált anya.

-Édes istenem. - suttogta maga elé. Oda jött mellém. Én könny áztatva borulok anyám ölelésébe. - Gyere vigyük el innen. Tegyük apád mellé ott lesz a legjobb neki.- tartotta vissza a könnyeit.

Emlék

Fájdalmasan felordítottam. Meg most sem tudom elfogadni hogy az öcsém nem él. Ennek már öt éve. Le ülök a folyó partjára.

Nem. Nem veszítettem el Emmát is. Nem.

Márkus. - szólalt meg a fejemben Brendon.

Igen?

Em felébredt és csak kíváncsi vagyok arra hogy jól vagy e mert a húgom téged akar. - amint ezt ki mondta szinte ugyan úgy végig mentem az erdőn.

-Hol van? - kérdem miközben berontok a házba.

-Fent. - szólnak egyszerre a fiúk. Én csak úgy rohantam a lépcsőn és be a szobába. Ott Emma az ágyban fekszik és pihen. Oda szaladok hozzá és megcsókolom. Kicsit hirtelen jött ez neki így később csókolt vissza.

-Nem akarlak elveszíteni. - sutogtam neki mikor már elváltunk.

-Nem is fogsz. - csókolt meg engem.

Később már csak letusoltunk és az ágyban fekszünk egymás mellett. Em a fejét a melkhasomra tete, a lábát a combomra és a jobb karját pedig a hasamon tartotta. Én addig a jobb karommal cirógattam az oldalát.

-Sajnálom a mait. - szólalt meg.

-Figyelj csak annyit igérj meg nekem hogy nem fogsz többet ilyet csinálni. - pusziltam meg a haját.

-Rendben. - bújt hozzám közelebb.

Nagyon hálás vagyok neki amiért nem kérdezte meg hogy miért mondom ezt. Félek hogy őt is elveszítem egy olyan nem tudok lenyugidni pillanatban mint Willt.