A ködben rejtőzködő idegenek(Átírás alatt)

III. Fejezet

Egész este azon agyaltam hogy Márkus miért lett ilyen fura. Talán sokkolta az hogy van egy fél testvérem? Vagy, hogy meg támadtak már az első napomon? Esküszöm nem tudom. Na mindegy nehezen elaludtam. Reggel 9 órakor nevetésre ébredtem. Felkeltem egy fehér pólót és egy rövid farmer nadrágot vettem fel. Meg fésülködtem utána lementem. A lépcső közepénél megtorpantam mert Márkust láttam meg a konyhában a bátyámmal.

-Szia bocs ha hangosak voltunk. - köszönt Brendon.

-Csa Em. - köszönt Márkus is.

-Helló ömm nem ébresztetek fel. - oda mentem a konyhába reggelit csinálni.

-Aha persze akkor máskor miért is kell téged délben szó szerint kirángatnom téged az ágyból? - én csak morogtam egyet rá kissé ingerülten miközben le vettem egy tányért.

-Nyugi  csak mondtam. - emelte fel a kezeit megadóan.

-Mondta Brendon hogy holnap jössz abba a suliba ahova én is  járok. - döbbenten néztem Márkusra.

-Mi?

-Nem tudtad? - kérdezte döbbenten.

-Hát nem.

-Mondtam Márkusnak hogy reggelente vihetne téged is a motorjával. - na nem én nem fogok vele motorozni. Azt nem mondom hogy nem lenne jó de akkor is. Jó nem közömbös nekem és így is elpirulok ha rám mosolygott nem hogy még öleljem át a derekát motorozás közben.

-Nem. - váltam rá egyből.

-Most miért már velem is vagy ezerszer motoroztál.

-Akkor se ez nem olyan egyszerű.

-Miért? - kérdezte Márkus.

-Mert. - és fel szaladtam a szobámban.

Magam után be csaptam az ajtót és elkezdtem fel s alá járkálni. Közben kavarodtak bennem a gondolatok.

Én nem fogok vele motorozni. Nem. Persze nem lenne hátrány de akkor sem. Ajjjhh.

Be fejezted? - ijedtem meg amikor meghallatom Márkus hangját. - Figyi nem fogom erőltetni ha nem akarsz akkor nem de itt nem szeretik a későket.

Jó oké. - adtam be a derekam.

Akkor le jössz?

Igen.

Le mentem és láttam hogy Márkus a mosdóból jött ki éppen. Le ültem a  kétszemélyes kanapéra utána be kapcsoltam a TV t. Később csatlakoztak a fiúk is. Brendon az egy személyesbe ült le. Majd Márkus pedig pont mellém. MIÉRT?!?! A film felénél meguntam itt ücsörögni. Meg amúgy sem a filmet néztem hanem Márkuson járt az agyam.

-Nem megyünk ki az erdőbe? - kérdeztem izgatottan.

-De. - mondta a mellettem ülő.

-Én most kihagyom. - közölte Brendon.

-Ne már. - nyaggattam hát ha mégis jön.

-Majd máskor menjetek csak.

-Hát jó.

Ki értünk az erdőbe. Már elég mélyen voltunk ezért átváltoztam. Megfordultam és amikor Márkus meglátott ledermedt. Megint.

Jól vagy?

Zöld a szemed.

Tudom.

Jó nem maradhatunk kint sokáig. - váltott komoly és aggódó hangra.

Miért? - kérdeztem ijedten.

Mert neked nem biztonságos.

Én ezt nem értem.

Még nem is kell. Na gyere menjünk haza.

Oké?

Vissza érve Brendon egy kicsit meglepődött hogy ilyen korán vissza jöttünk.

-Felmentem készülődni holnapra. - mentem is volna fel.

-Em akkor 30 kor a ház előtt jó? - kérdezte Márkus.

-Na még is csak együtt mentek? - döbbent meg a bátyám.

-Igen! - kiabáltam le a lépcső tetejéről.

Bent ki tettem a ruhámat egy fekete rövid farmert meg egy élénk zöld spagetti pántos felsőt szeretem ezt az összeállítást mert jól megy a szőkés barna hajamhoz. Sajnos a télre be barnulok. A táskámba betettem a tolltartómat pár füzetet. A legfontosabb a rajz füzetem arra az estere raktam el ha unatkoznék. A laptopommal ki ültem az erkélyre. Nagyon szeretek ott ülni nem tudom miért csak megnyugtató. Megnéztem az iskola honlapját és az osztályom nagyja szimpatikus de vannak páran  "ja menő vagyok ezért elvan szállva az agyam" típusú lányok, fiúk. De remélem hogy nem kell sokat beszélnem velük. A kicsi teraszról megláttam amint  Márkus át nézi a motorját hogy reggel ne legyen semmi baja. Majd észre vette hogy nézem elmosolyodott és csinálta tovább amit eddig. Kettő óra után be mentem fürödni olyan jól eset a hideg vizes fürdő ebben a nagy melegben és el aludtam a babzsákomban mert már nem volt hozzá humorom át mászni az ágyra.

Álmom:

"Egy tó mellett ébredtem. Körülötte messze nyúló rét telis-tele virágokkal gyönyörű volt. Felálltam és oda mentem a partjához. Láttam egy csomó lapos kavicsot megfogtam öt darabot. Lelkeztem kacsázni még apa tanított meg rá.

-Hát csak jól tanítottam meg a drágámat. - ledermedten álltam ott mert nem akartam hinni a fülemnek. Megfordultam és tényleg ő volt az. Apa.

-Úristen!!! - kaptam oda a kezem a szám elé. Ott állt emberként én pedig oda rohantam és a nyakába ugrottam. Felemelt én pedig a nyakába futam az arcom. Beszívtam az illatát olyan jó volt. - Annyira hiányzol. - sírtam el magam.

-Tudom de ne sírt oké? - én csak bólintottam. - Figyelj most nagyon fontos dolgot kell elmondanom. Tudod hogy anyától a fehér bundádat és tőlem pedig az élénk zöld szemedet örökölted.

-Igen.

-Amikor annyi idős voltam mint te akkor én is alfa voltam. A világos zöld szemű farkasokra nagyon sok vadásznak fáj a foga. De ha születik egy olyan mint te akkor az hatalmas kincs a számukra. Érted?

-Igen.

-Most hogy egy hónap múlva betöltöd a 18 at a- nem tudta befejezni mert lövést halottunk.

-Futás!!! - átváltoztunk és be  rohantunk az erdőbe. Egyre közelemben-ről jöttek a lövések. - FUSS EMMA ÉS NE NÉZ HÁTRA!!!

-Rendben. - apa elindult jobbra én pedig balra. Rohantam ahogy csak bírtam. Találtam egy lyukat egy fa tövében és el bújtam ott. Pár perc múlva lövést és egy hangos nyüszítést halottam."

Sikítva kisírt szemekkel ébredtem fel. Nyitva van az erkély ajtaja szóval nem tudom hogy ki hallotta még meg. Majd Brendon rontott be az ajtón.

-Emma mi a baj?!?!-megráztam a fejem.

-Apával álmodtam. - kimondtam utána az egyik kezét a térd hajlatom alá a másikra pedig a hátam alá tette és elvitt az ágyra.

-Oké akkor most mondj el mindent. - nyeltem egy nagyot és el kezdtem.

-Utána lövést és nyüszítést halottam majd fel ébredtem.

-Nem tudom ez elég zavaros de majd holnap beszélünk még erről jó, de most aludjunk mert suli van holnap mind kettőnknek. Oké?

-Rendben. Jó éjt.

-Jó éjt. - és becsukta maga után az ajtót.