My Heart Always Be Yours **Befejezett**

Ekkor léptél az életembe

Jimin:

Zrrr.zrrr
Rezeg az az átkozott telefon ébresztő ezzel képembe vágva, hogy egy újabb borzalmas nap kezdődik a suliban és itthon is csak itthon még rosszabbul.
Nagy nyüglődéssel kikecmeregtem az ágyból és a fürdőbe mentem.
A tükörben megakadt a szemem apám új művén melyet tegnap alkotott rám erős nadrág szíjával, erős öklével mellyel lehet, hogy sikerült két bordámat eltörnie, ugyanis rohadtul fájt, alig bírtam járni, de már megszoktam...

Miután mindennel (eléggé nehézkesen) el készültem, amekkora lendületet tudtam venni felkaptam az iskola táskát és halkan ki merészkedtem a folyosóra onnan pedig le a lépcsőn.
Ahogy látom apám a kanapén terült ki tegnap este.

A nagy falka vezér mi...egy iszákos görény, egy szörnyeteg!

Próbáltam halkan el menni a nappali előtt azonban véletlenül rá léptem a tegnap összetört tányér szilánkra így ő kómásan ugyan de felébredt. A francba...

- Hát te hova készülsz táskával, csak nem szökni próbálsz?
- Nne..em, csak, csak csütörtök van és ma is van a... a suli, tudod.- dadogtam mert féltem, hogy újra nekem jön.
- Jah, tényleg- morogta, én pedig halkan ki fújtam az eddig benn tartott levegőt- rendben, de azonnal gyere haza megértetted?- emeli fel hangját melytől ismételten össze rázkódom.
- Iiggenis- dadogtam vissza és mire meggondolta volna magát gyorsan (nem túl feltűnően) ki sprinteltem a bejárati ajtón, majd a suli felé igyekeztem, hogy minél hamarabb távol lehessek végre a háztól és annak tulajdonosától.

A suliban mint mindig egyedül voltam és szünetekben a könyvemet olvastam mellyel valamennyire ki tudtam zárni a külvilágot.
Nem voltam rosszban senkivel se a suliban se az osztályban, egyszerűen csak nem kerestem senki társaságát. Egy ideig próbáltak barátkozni velem a többiek, de mindig el küldtem őket, nem akartam senkit közel engedi magamhoz, nem akartam, hogy bárki is sajnáljon. Persze legbelül nagyon mélyen reméltem, hogy lesz valaki aki meg mozgat bennem valamit és már nem az a robot leszek melyet az apám csinált belőlem és ismét lesznek érzéseim mások iránt.

- Jimin, Jimin- rázott fel az olvasásból az egyik osztálytársam a szintén omega Kim Taehyung.
Kim Taehyung volt végzős bátyja Kim Chanyeol (ő egy alfa) és legjobb barátja (omega) Mark mellett a suli legtiszteltebb tagja(i), mivel tisztavérük mellett bele születtek az itteni legnagyobb és legerősebb falkába mely mellett az én falkám teljesen el törpül.
Hogy mért mondtam ezt el? Mert ez a kis infó még csomószor bele fog térni a történetembe.
De vissza a sztorihoz, fel rázott mire értetlenül fordultam felé és Mark felé, még sosem beszéltem velük a hello mondaton kívül.

- Elég sápadt vagy minden rendben?- kérdezi meg szeppenve mivel gondolom rájött, hogy ő se szólt még hozzám...
- Persze, minden okés- feleltem halvány mosolyt elejtve azonban most tűnik fel, hogy eléggé melegem van és nem kicsit mintha szédülnék is.
- Nem úgy tűnik...el kisérjünk Jennie doktornőhöz?
- Nem kösz, tényleg minden rendben- szóltam talán picit durvábban mint akartam, de végre erre el mentek tőlem.

Már megszoktam ezeket a sok nem evéstől így tudtam, hogy elmúlik, azonban mikor az óra felében jártunk és majdnem hánytam jelentkeztem a tanár úrnak.
- Tanár úr nem érzem jól magam ki mehetnék?
- Látom Jimin menj csak.

Nehézkesen de el botorkáltam egyre gyengébben a doki nőhöz.
Nagyon félek, hogy valamit meg fog látni rajtam de mikor nyílt az ajtó én abban a percben eszméletlenül estem össze.

Egy ágyban és halvány kék szobában tértem magamhoz. A gyengélkedő...
Lenéztem gyorsan magamra, jól van a ruhámhoz nem nyúltak, akkor csak nem látott semmit senki.

- Óh szia felébredtél? Jobban érzed magadat? Nem fáj semmid?- jött be a doki nő megszokott kedves mosolyával.
- Jó napot. Igen már jobban vagyok, csak biztos le ment a cukrom.
- Nos Igen jócskán lenn volt- rázta a fejét rosszalóan. A doki nőt amúgy mindenki szerette, szinte a suli anyja lett és amúgy ő Taehyung béta apjának (két férfi farkas a szülei) az unoka tesója szóval ő tisztaverű alfa nőstény.
Egy csokis croissant nyomott a kezembe értetlen fejemre csak szemét forgatott.
- Gyerünk egy-kettő edd meg, mielőtt megint elájulsz.
Kelletlenül de le gyűrtem, nem sok étvágyam volt miközben néznek ahogyan eszek...
- Próbáltam a szüleidet hívni de egyiket sem értem el de mivel nem mehetsz vissza így órára, fel hívtam apámat aki amúgy is be hozott volna nekem papírt, hogy vigyen haza kocsival.
Ellenkezni kezdtem de ez a nő makacsab még nálam is...

Míg vártuk az apját beszélgettünk és be kell vallanom tényleg olyan mintha az én szeretett anyámmal beszéltem volna, de mivel sajnos elhagyta ezt a világot így engem is így ez aligha volna lehetséges...

Félóra elteltével pedig belépett az a személy aki meg változtatta az egész életemet....

Óh drága Yoongi bárcsak valaha érezeted volna azt amit én már akkor is halálosan éreztem irántad...