My Heart Always Be Yours **Befejezett**

Váratlan Fordulatok

Jimin:

- Sebastian?- kérdezem az említett vendégünket, aki Adamat kísérte el az alfa megbeszélésre, és míg ő rá vár eljött hozzánk, mivel mi lakunk a legközelebb a nagyházhoz, hogy eltöltse az időt és ne legyen egyedül.
- Igen?- kérdezi.
- Connort és Taetae és még pár omegát meg kérdeztem, de te idősebb vagy náluk és kíváncsi vagyok a te véleményedre is egy ügyben amiben azóta gondolkodom, amióta ide jöttem- mondom, neki lassan és kicsit megszeppenve a tervemet.
- Nah, kíváncsi vagyok micsoda jutott eszedbe, mondjad csak.
- Nos... egyre jobban kezd érdekelni a...- jövök zavarba, mert, általában egyik épeszű omega sem gondol ilyen elvetemült ötletre és élet vitelre és Connor nem egyszer megjegyezte nekem, hogy mekkora mazoista vagyok ha ezt akarom csinálni. Taehyung meg közölte, hogy egy hónap alatt kipurcanok főleg ha Minho vesz kezelésbe. Igen, igazán kedves lelkesítő barátok...
- érdekelni??- sürget izgatottan.
- a harc művészet... szeretném... megtanulni, és szeretnék legalább jó katona lenni.
Sebastian először lefagy, de aztán csak értetlenül néz rám.
- Minek? Az az alfák és béták feladata.
- Igen, de szerintem nekem is menne, olyan butaság az, hogy az omegák nem harcolhatnak.
- Értem mire gondolsz és kapisgalom, hogy miért szeretnél meg tanulni, és nem igaz, hogy mi nem állhatunk be a kiképzésbe, de gondolj bele, hogy hány béta is feladta már...- húzza el a száját- vajon milyen lenne akkor a képzés egy omega számára?!
- Nem érdekel, ki mennyit bír, úgy érzem, hogy nekem sikerülne, nagyon sokat nézzen ahogyan Minho tanítja a tanoncokat és annyiszor el képzelem, hogy velük együtt tanulok...na meg aztán Yoonginak biztos tetsz....- számra tapasztom a kezemet mikor fel fogtam mit kezdtem el mondani.

- Mivan Yoongival?- kérdezi gyanakvóan.
- Se.. semmi- dadogom.
- Akkor mért érdekel, hogy tetszene e neki?
- Én csak...csak...össze kevertem valakivel...
- Ó, igen? Kivel?
- Öö... Taeminnal, igen! Félre mondtam a nevét.
- Na, jó Jiminie, mást etes be ezzel a szar hazugsággal ne egy régen sztriptíz bárban dolgozó omegát- húzza fel szemöldökét- szóval, mi van Yoongival? Ugye nem az amire gondolok?!
- Az attól függ mire gondolsz...
- Nos, arra a remélhetőleg lehetetlen dologra, hogy titokban viszonyt folytattok.
- Nos... sokat nem tévedsz- suttogom.
- Mi??- kérdezi kiakadva- Jimin! Hiszen nős és van 4 gyereke!
- Tudom, de...
- Itt nincs de, Jimin! Tudod milyen következményei lehetnek ennek ha ki tudódik?! Yoonginak még hagyján, de téged ki is rakhatnak a falkából!
- Éppen ezért nem mondhatod el senkinek Sebastian!- fogom meg a kezét és esdeklően nézek rá- Kérlek!
- Természetesen nem mondom el senkinek, hála az égnek nem is kötelességem mert nem a te falkádban vagyok, de te is tudod, hogy örökre nem folytatódhat ez Jimin, és Yoongit ismerve ha el jön az idő ő nem téged fog választani és nem akarlak össze törve látni újra.
- Tudom, hogy nem tarthat örökké- felelem szomorúan könnyeimet nyelve- de képtelen vagyok abbahagyni, túlságosan megszerettem őt...

Kínos csönd következett be amit egy kopogtatás tárcát zavart meg.
- Hahó, szívem vége van- nyitott be Adam a szobámba ahol voltunk.
Még mindig nem szimpatikus...
- Megyek drágám kinnt várj meg- mosolyog rá Sebastian, Adam pedig már megy is.
- Vigyázz magadra, Jiminie! És különben, a kérdésedre válaszolva, úgy gondolom, hogy ha érzed, hogy sikerülne katonává válnod, akkor beszélj Minhoval, hogy mit mond elvégre ő a tanár- kacsintott még vissza rám az ajtóból.

A nap további részében otthon maradtam, írtam Yoonginak, hogy tudunk e találkozni, de nem válaszolt, pedig nagyon vágytam már rá...
Egyre csak rosszabbul kezdtem magam érezni, de mielőtt még jobban aggódni kezdtem volna, csöngettek.
Mivel se Minho, se Connor nem volt itthon így én mentem ajtót nyitni ahol egy jó kedvű mosolygó Taemin fogadott.
- Szia, reméltem itthon leszel.
- Szia, mért is?
- Hát....- jött zavarba- mert... Szerettelek volna látni...
- Óh- jövök én is zavarba- értem, nos akkor ezt kipipálhatod- nevetek fel, amit ő is követ.
- Igen, ahogy mondod. De amúgy meg akartalak kérdezni, hogy nincs e kedved sétálni az erdőben, tudod nagyon unatkozom.
- Hát, végülis- nézek rá a telómra, de Yoongi még mindig nem írt- pont rá érek.
- Helyes, ez a beszéd- vidul még jobban fel, és már indultunk is.

Nagyon megkedveltem Taemint amióta itt vagyok, és jól láthatóan ő is így van velem, annyi különbséggel, hogy ő neki tetszem is. Eleinte zavart mert nem akartam neki fájdalmat okozni neki azzal, hogy nem tudom neki viszonozni az érzést, de el mondta, hogy nem érdekli, és hogy ettől függetlenül nagyon szeretne velem lógni ha csak a távolból is kell szeretnie, na meg persze azt is mondta, hogy mindent el akar követni, hogy meggondoljam magamat és vele legyek.

Most éppen farkas alakban harapdálva játszunk egymással és kergetőzünk a fák között.
Nagyon jól érzem, magam és valamennyire sikerült el lazulnom.
Neki is meséltem, hogy szeretnék harcot tanulni, és azt mondta rá, hogy nem rossz gondolat és, hogy próbáljam ki, ha bírom akkor bírom ha nem akkor meg, meg látjuk.

Összegabalyodva le bukfenceztünk egy domb oldalon és a domb végén nevetve vissza változtunk. Mikor ki röhögtük magunkat rá ébredtem, hogy milyen pozícióban is landoltunk...
Alattam feküdt én pedig pont a férfi gyenge pontjára estem rá.
Ő is abba hagyja a nevetést és szemeimbe néz, hosszasan fürkész olyan pillantással melyből nem tudok kitérni és félre nézni, majd egy kis idő múlva le-le kezdett pillantgatni a számra.
Egyre sűrűbben kezd el le kalandozni a számra tekintete és mire fel ébrednék a transzból mellyel fogva tart, már szája az enyémre nyomódik.
Le dermedtem a meglepettségtől és nem bírtam mozdulni. Ő ezt bátorításnak vehette mert gyengéden becézni kezdte ajkaimat.
Különös csók volt, még soha senki nem részesített ilyenben, meg szoktam már Yoonginál is, hogy rögtön nyelvtáncot lejtünk és vadul faljuk egymás ajkát, de Taemin nem sietett...
Olyan gyengéden és óvatosan csókolta, anélkül, hogy nyelvével bejutást kellett volna kérnie, hogy le hunyva szemeimet, viszonoztam neki ajka táncát. Tudatában voltam azzal, hogy nem szabadna de annyira jól esett ez a kis gyengéd cirógatás, hogy nem akartam, hogy abba maradjon...

Lassan el váltunk egymástól és lihegve néztünk újra egymás szemébe.
- Nem szabadott volna- suttogom még mindig kábultan
- Miért?- kérdezi szintén suttogva- úgy tudom, hogy nincs senkid.
- Nincs is, csak...
- Akkor meg? Mond mért ne próbáljuk meg?
- Te is tudod, hogy most nem szeretnék magam mellé senkit.- szállok le róla.
Sóhajtva ül fel ő is.
- Valaki más tetszik?- kérdezi olyan szomorú hang lejtéssel, hogy a szívem is bele sajdul.
- Sajnálom- mondom, de egy ismerős illat hatására fel kapom a fejem, és fel ugrom, amit ő is követ.
- Mi a baj?
- Te is érzed?
- Igen, a közelben van egy másik falka mert ez már a határ.
Ijedten nézek rá, és el kezdek az illat felé futni, nem lehet...., hogy nem láttam merre futunk...

Hallom, ahogyan nevemet kiálltja és utánam ered.
El is érem az úti célomat és már látom is őt ahogyan egyik bétájával konzultál.
Egy fa mögül figyelem és látványára egyből könnyezni kezdek.
Taemin is utólért.
Amikor meg látja kit nézek át ölel.
- Ő lenne az?
- Igen, az ott az apám...