My Heart Always Be Yours **Befejezett**

Újra ketten

Jimin:

- Jimin! Annyira sajnálom- húz az ölébe és a karjaiba zárja, a még mindig köhögő és reszkető testemet.- bocsáss meg, nem bírtam magammal...
Levegőt alig volt erőm venni, így nem tudtam válaszolni neki, pedig szerettem volna még mondani neki, hogy mennyire szarul is esett, amit tett...
Jó tisztában vagyok milyen egy alfa az ágyba, főleg egy idősebb aki ráadásul teljesen fűt a vágy, de nem igaz, hogy nem tud valamennyire uralkodni magán, hogy ne kelljen ilyet csinálnom...

Bár nem ez volt az első alkalmam, hogy szájjal elégítettem ki egy alfát, hiszen régen az a két barom is meg csináltatta, és az ennél százszor rosszabb volt, de ez Yoongi volt...
Ez lelkileg esett szarul...

Erőt veszek magamon és ki szállok az öléből és magamat át karolva el fekszem neki háttal.
Nagyokat lélegzem és még mindig reszketeg.
Ő mellém akar feküdni és át ölelni, de én elhúzódom.
- Jimin..
- Menj most el kérlek...- suttogom neki
- De.. én..Jimin...-nyúlna hozzám de el húzom a karom.
- Kérlek Yoongi, egyedül szeretnék lenni...
Nagyot sóhajtott és hajamba puszilt, majd fel állt.
- Rendben, szólj ha már szeretnél beszélni- öltözködik fel és lépne ki az ajtón, de a küszöbön meg áll.
- Tényleg sajnálom Jimin. Szia.

Amikor hallottam távolodó lépteit zokogni kezdtem.
Végre lehet még az apámmal is rendbe jöttek volna a dolgok, erre most Yoongi miatt vagyok rosszul...
Tudtam, hogy nem lesz könnyű ez a kapcsolat, de ennyire nehéznek sem gondoltam volna.
Legszívesebben Connort hívtam volna, hogy jöjjön be hozzám, de már suliban lehet, ahogyan Taehyung is, Taemint meg most nem lenne jó...
Talán Sebastian, el tudna jönni, fel hívom.

- Jiminie- veszi fel nevetve- tudod nem a legjobb időben hívsz...ahh Adam várj- nevet fel még jobban, úgy mint akit éppen halálra csikizik.
- Bocsi- szipogom ( talán direkt)- majd vissza hívlak- raktam volna le.
- Mi baj?! Bántottak? Ki volt, apád, Taemin, esetleg Yoongi? Tudod mit inkább oda megyek ugye otthon vagy?
- Persze.
- Jó, ne is mozdulj megyek- és ezzel le is rakta.

15 perc múlva már a szobámba is be rontott.
- Mi történt?!- töri rám úgy az ajtót, hogy majdnem szív rohamot kaptam.
- Jesszusom az ijesztgetés nem segít..
- Jó, jó bocsi, de mi történt?- ül le mellém, én pedig megölelem jó szorosan, szükségem van most egy barátra...
Éppen mesélnék neki, amikor egyszer csak Adam is belépett a szobámba, erre pedig én rögtön ki ugrottam Sebastian öleléséből és magamra kaptam a takarót ( bár csak a mellkasom látszott, de mindegy).
- Bocsi csak meg néztem, hogy kell e segítség mert ez a kis hülye úgy rángatott el ide mintha baleseted lett volna.
- Nem is csak meg ijedtem... különben is ki a hülye, te nagy gyerek- nyújtja ki párjára nyelvét.
- Még egyszer dugd ki és le harapom.
- Próbáld meg.
- Na majd otthon mit kapsz ezért...
Erre csak nevetve grimaszol, majd egy rövid puszit adnak egymásnak.

Adam már éppen ment volna ki, hogy beszélgessünk Sebastiannal, de hirtelen megállt az ajtóban.
- Mit csináltatott veled, Yoongi?- kérdezi aztán meg hirtelen- és igen tudok róla, és nem nem Sebi- től csak ismerem Yoongit.
Le sütve tartottam a szemem, és nem állt szándékomban válaszolni.
Sóhajtott egyet és komolyan meg szólalt.
- Figyelj kölyök. Vigyázz vele, Yoongi nem az a durva fajta, de könnyen át megy abba, jobb ha nem vittek bele plussz dolgot a sakkozásba mert az új dolgokkal kíméletlenül bánik, de ne vedd a szívedre a viselkedését, elvégre alfa, én sem mindig bírok magammal. Megesik, hogy mi is hibázunk.

- Pontosan- szólalt meg Sebastian is- én is voltam a te helyzetedben mikor össze jöttünk már ha lehet azt az időt közös időnek mondani.... De akkoriban Adam is könnyen kijött a bőréből és sokszor megjártam vele a dolgokat.
- Muszáj mindig szóba hozni a régi elfuserált énemet- forgatja szemeit- tudod jól, hogy mennyire bánom azóta is.
- Legalább nem akarsz majd újra olyan lenni.
- Szerintem inkább megyek, mert nem akarok veszekedést- fújtat- kint várlak.

- Tényleg, olyan rossz volt?
- Nos akkoriban teljesen más volt a stílusa és az esetei az én ellentéteim voltak, vagyis nagyszájú, kinyalt seggű és pláza cica szerű omegák, mint az öcsém...
- Járt az öcséddel?! De várj! Az öcséd nem Taemin apjával van?!
- Ez egy hosszú történet de a kérdéseidre válaszolva, mindkettőre igen a válasz.

Még sokat mesélt az életéről amit be kell valljam nem volt könnyebb mint az enyém...
Aztán viszont Adam mondta, hogy Louis a kisebbik fiúk miatt az igazgató be hívta őket, így menniük kellett.

Igazából jól esett beszélni Sebastiannal és sikerült meg nyugodnom.

Majdnem 2 hétig nem bírtam találkozni Yoongival, bár már nem haragudtam rá, de nem szerettem volna találkozni vele, így a nélküle töltött szabad időmet edzéssel töltöttem, ugyanis sikerült meg kérnem Minhot, hogy tanítson engem is harcolni, amibe bár nehezen de belement.
Nem akarta, hogy bajom essen ezért külön tanított engem.
Rájöttem, hogy ez rohadtul nehéz, és már értem sokan mért nem próbálkoznak, hacsak nem alfák vagy erősebb béták...de ettől eltekintve imádtam! El terelte a figyelmemet és boldoggá tett a tény, hogy egyre jobban erősödik a testem.

Apámmal is bár ritkán de beszélgettünk néha, és egyre jobban el vagyunk együtt.
Sajnos akinek ezt köszönhetem nem tudtam neki megköszönni mivel féltem, hogy most utál így inkább el kerültem.

Most éppen sétálunk haza Connorral aki időközben össze jött Chanyeollal és nagyon édesek együtt.
Már a bejárati ajtót nyitjuk mikor valaki a közelben a nevem szólít.
- Jimin.
Megfordulok és Yoongi látom, aki esdeklően néz rám.
- Beszéljük meg a dolgokat kérlek- mondja- nem kerülhetsz örökre!
- Én nem kerüllek- motyogom lehajtva a fejem- csak nagy távolságot tartok tőled...
- Jaj, Jimin kérlek- lép hozzám és fogja meg a kezemet, amit el húznék tőle, de erősen fogja- nagyon sajnálom azt a dolgot, a szavamat adom, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Jiminie hiányzol! Kérlek! Szükségem van rád!
Tudom, hogy én is hiányzom neked!
Sajnos ebben igaza volt, mert nagyon hiányzott már...
- Talán...
- Csak talán?- dönti homlokát az enyémnek- és ha azt mondanám, hogy kiengesztellek valamivel?
- Hát annak talán örülnék..
- Hát akkor kezdésnek talán most gyere velem és töltsük együtt a délutánt, nem kell ma sehova mennek és semmit sem csinálnom!
- Hát talán, az nagyon jó lenne- mosolyodom el

Ő is el mosolyodik és ajkát az enyémre helyezi gyengéden, én pedig a hiányától fűtve mélyítem el csókunkat amin elmosolyodik.
Át karolom a nyakát, ő pedig teljesen magához húzva tart.

Miután hosszadalmas csókunkat képesek voltunk meg szakítani farkas alakunkba kergettük hol egymást, hol az erdő állatait.
Amikor pedig elfárdtunk elbújtunk a barlagunkban ahol az szeretkeztünk is, de most Yoongi olyan gyengéd volt mintha csak a szüzességemet venné el.
Most is ott vagyunk és én a mellkasán fekszem.

- Képzeld- mondom- el kezdtem harci edzéseken lenni.
- Tessék? Minek? És ha megsérülsz?! Óh szóval azok a lila foltok onnan vannak- lesz mérges és aggódó is.
- Nyugi, Minho külön tartja nekem és mindig figyel, hogy ne essen komolyabban bajom.
- De miért?
- Mert nem szeretnék ilyen gyenge lenni akit meg kell védeni. Nem akarok olyan lenni mint a többi omega aki a párjuk mögé rejtőznek ha veszélyben vannak.
- Ha már így vélekedesz erről akkor már erősebb vagy mindannyuknál. És mennyire megy már?
- Nos a lefegyverezés nagyon jól talán még veled is el bánok.
Erre nagyon el kezd nevetni.
- Na! Ez komoly! Tényleg le nyomlak!- sértődöm meg- próbáljuk ki!
- Áh, nem akarom, hogy megsérülj.

- Tán félsz!- kelek fel és be állok a megfelelő pozícióba amit Minho mutatott.
Nevetve áll fel velem szembe.
- Hát jól van szívem, de ne rágj be rám ha nem sikerül, én vagyok az egyik legjobb harcos a falkában.

Sajnos mindig ő győzött de nem adtam fel és eszembe is jutott egy ötlet.
Most úgy fogott meg, hogy könyöke nyakamat fogja át, és testem háttal van neki.
- Na elhiszed már, hogy bőven van még mit tanulnod?
Fejemet az arcához fordítom és megcsókolom, amin egy pillanatra meg döbben és én erre a pillanatra vártam.
Kibújtam fogságából és hasát a földre szorítottam, kezeit pedig össze kulcsoltam és lefogtam őket.
- Nos taktikát már szerintem nem kell legfeljebb csak a tisztességes küzdelmet.
- Ügyes- nevet.

El engedem kezeit és megfordul alattam, majd fel is emelkedik így már ölében vagyok és ismét csókját érzem és ismét szeretkezéshez készülődik a testünk mi pedig nem is állunk ellent most se...