My Heart Always Be Yours **Befejezett**

Egyetlen megoldás...

Yoongi:

Az utólsó papírokat eléggé hanyagul töltöttem ki és írtam alá, mivel kicsit aggódom Jimin miatt, hogy mi történhetett közte és Minho között, hiszen nem szoktak veszekedni, legfeljebb kisebb vitatkozások szoktak előfordulni, de ez most eléggé komolynak tűnt és Jimin remegő hangja sem nagyon nyugtatott, meg. Na meg aztán Connor is elég feldúlt volt, úgyhogy próbáltam sietni, hogy minnél hamarabb végezhessek.

Miután el készültem mindennel, sietősen távoztam és le parkoltam Minhoék háza előtt.
Éppen be akartam kopogni mikor a bejárati ajtó nyílt mögüle pedig Jimin apja lépett ki aggodalmas arccal.
Mikor meg pillantott megállt és először meg lepődött arcot vágott majd pillanatokon belül át ment dühbe ami aztán dühösen nekem is rontott...
Erősen a földre lökött és ha nem lett volna jó reflexem, akkor biztos, hogy kinyír. Felém tornyosult és dühösen be akart húzni, de én gyorsan egy erős láb rendítéssel le szedtem magamról és fel álltam.
Nem tudom mi ütött belé...
- Neked meg mi bajod van?!- kérdezem én is egyre jobban idegbetegbe át menve.
- Te TE VAGY A BAJOM! HOZZÁ NE MERJÉL NYÚLNI EZUTÁN A MEGALÁZTATÁS UTÁN A FIAMHOZ- ordítja, amit Jimin már meg hallhatott bentről mert az ajtó újra ki csapódott és egy ijedt könnyáztatott arcú Jimin jelent meg és apjához szaladt le fogni őt vagyis inkább csak jobb belátásra bírni őt velem kapcsolatban.
- Apa! Apa! Ő még nem tud semmiről! Kérlek apa, most menj haza!
- El megyek amint végeztem vele..- jönne nekem, de Jimin tanulva az edzéseken visszább taszította.
- Nem, apa! Kérlek menj!
- Jó, de még meg talállak te rohadék és addig kínozlak amíg bele nem döglesz- megy el fújtatva.

- Mégis mi a fene folyik itt Jimin?- kérdezem ingerülten.
- Gyere, valamit el kell mondanom de majd csak a szobámba, most nincs itthon senki rajtam kívül- mondja le hajtott fejjel bánatosan és el indul be felé.

Leültünk az ágyára és én bátorítóan meg fogtam kezeit.
- Yoongi, amit most mondani akarok, annak szinte biztos, hogy nem fogsz örülni...
- Ugyan én bármiben támogatlak!- mondom bíztatóan és mosolyogva és, hogy ezt meg erősítsem egy csókot adtam homlokára- mond el nyugodtan.
- Én... Én...gy..gyereket v..várok tőled...- motyogja fejét lehajtva.
- HOGY MICSODA?!- pattanok fel idegesen- NEM JIMIN EZ...ez egyszerűen nem lehet..- suttogom magam elé.
- Sajnálom, Yoongi, de...igenis lehet...
- Mégis mikor?! Mindig figyeltem, hogy pont ez semmiképpen ne történhessen meg!
- Tudom én sem tudom, hogy hogyan és mikor történt de.... már.. meg  történt...
- Jimin ennek a gyereknek nem szabad meg születnie, el kell vetetned!
- TESSÉK?!- áll fel hirtelen már ő is indulatosan- SOHA!
- HÁT NEM ÉRTED, HOGY HA Ő MEG SZÜLETIK NEKEM VÉGEM LESZ?!
- NEM ÉRDEKEL, NEM FOGOK EGY ÁRTATLAN BABÁT MEGÖLNI A FELELŐTLEN SZÜLŐK MIATT, FŐLEG NEM AZ ÉN BABÁMAT!
- JIMIN! MÉG TE IS GYEREK VAGY!
- NEM ÉRDEKEL, MEG MONDTAM MEG TARTOM A BABÁT, HA KELL NEKED HA NEM!- kiabált ő is csak ő sírva.
Annyira szét vetett az ideg, hogy inkább minden szó nélkül ki viharoztam ott hagyva a keservesen zokogó Jimint.
Meg akartam vigasztalni, de ha most ott maradtam volna és tovább mondja, tuti hogy olyat csinálok vele, amit később meg bánok...

A kocsiban a gázra taposok és elhajtok fogalmam sincs hova, csak megyek száguldva mint egy őrült.
Végül Hoseokéknál körök ki, ami érthető mert általában Hoseok az akivel mindent meg beszélek, tud is rólunk. Már akkor tudta, hogy tetszik nekem mikor be mutattam a falkának.

Hangosan dörömböltem túl fűtve az indulattól.
- Jesszus Yoongi, mi van már?- nyitott ajtót Hoseok.
- Hoseok, nagy ostobaságot csináltam!- megyek be mellette az ajtón, ő pedig sóhajtva jön utánam.
- Ez nem lep meg...
- Jackson itthon van?
- Nem, nincs.
- Jól van..
- Szóval mi az, mit csináltál?
- Jimin.... Jimin...
- Ugye nem bántottad?!- ugrik ijedten fel.
- Dehogy, sose tudnám, hanem...ő...
- Bökd már ki!
- Tt..terhes...
- HOGY MI???
- Jól hallottad terhes!- mondom kétségbeesetten- és ami még rosszabb, hogy meg akarja tartani...
- Basszus Yoongi! Azon nem lepődöm meg, kevés omega nem akarja meg tartani a babákat.
- Most mit csináljak?! E miatt a gyerek miatt mindent elveszíthetek!
- És ha keresnél valakit, aki el vállalja az apa szerepét?
- Meg őrültél?! Elsősorban Jimint nem adom senkinek! Másodsorban nincs olyan alfa aki ilyesmit el vállalná.
- Az elsőre azt tudom mondani, hogy akkor jól rábasztál mert akkor muszáj vállalnod a következményeket és jobb ha elfogadod, hogy az apád nem adja át a helyét a falka élén. A másodikhoz szólva én tudok mondani, ráadásul Jimin sem lenne szem előtt és azt is mondhatnánk, hogy ő tőle van.
- Mégis ki lenne az?!
- Emlékszel ki somfordált mindig Jimin körül amikor még itt volt?
- Taemin?! SOHA!
- Akkor ennyi és neked véged.
- Ahhj...- fogom a fejem- biztos nem tudsz valami mást?!
- Mégis mit Yoongi? Ha Jimin nem veteti el és nem akarjuk, hogy kiderüljön, akkor muszáj valahová el vinni Jimint és azt mondani mástól van.
- De Hoseok, Jimin nem hiszem, hogy nem el akarna menni...
- Ha TE küldöd el hozzá, vagy veted fel az ötletet neki akkor tuti nem akar majd és össze töröd a szívét is, de....
- De mi??
- De.. mi van ha egy rég látott barát vissza jön és a lelkére beszél? Ha bele gondolsz Taemin mindig mindenkit bármire rá tudta venni, az meg csak hab a tortán, hogy Jimint szereti és Jimin és a baba is nagyon jól járnának.
- És ha Jimin apja AhnGook ellenkezik?
- Nem hiszem, mivel ha Taemin rá veszi, akkor maga Jimin mondaná el az apjának, és akkor az apja is rájön, hogy nincs nagyon más megoldás.
- És szerinted Taemin bele menne?
- Nos, nagyon meg szerette Jimint mikor itt volt és nem hiszem, hogy félév alatt talált volna valakit helyette.

Sóhajtva ültem le a vele szemközti fotelba.
- Biztos...csak úgy lehet esélyünk ha el megy?
- Nem nagyon tudok más megoldást találni..
- Nem akarom elengedni...- suttogom megtörten- túlságosan megszerettem és még soha senkit nem szerettem ennyire...
- Mindig tudtad, hogy egyszer el jön ez a pillanat...
- De azt nem hittem, hogy ilyen hamar...- suttogom.
- Figyelj ha bele gondolsz neki is sokkal jobb lesz. Taemin szeretni fogja, vigyázni fog rá és mindent meg fog adni neki. Végre olyan boldog lehet, melyet megérdemel.
Te is tudod legbelül, hogy ez a legjobb dolog ami történhet vele.

- Igen...tudom...

Ezután be ültem a kocsiba és egy távoli helyen le parkoltam, najd olyat csináltam, melyet már évek óta nem... sírtam. Keservesen és nem túl férfiasan...
Nem akartam Jimint el veszíteni, de még a a közös gyermekünket sem akartam más alfa karjai között látni. Bele gondolva, hogy az a kis csöppség mást fog helyettem apának hívni, még jobban meg fájdult a szívem...

Könnyeimet nehezen letörölve kezdem hívni azt a személyt akinek éppen készülök át adni életem legfontosabb személyeit.
- Yoongi? Micsoda meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy miután megszabadultál tőlem még fel fogsz valaha hívni.- nevet.
- Ha lenne más választásom nem hívnálak- csikorgatom a fogaimat- de Jiminről van szó...
- Jiminről?!- vált át komolyra és aggódóba- mi történt, jól van? Mit csináltál vele?!
- Nyugi, jól van csak éppen el kéne jönnöd és...- nyelvem vissza könnyeimet- és...
- És mi??? Mondjad már!
- Meg kell győznöd, hogy veled menjen, nem maradhat nálunk...
- Mi?? Te most el akarod küldeni?!
Te- őt?! Mégis mi a...várj...- gondolkodik el- Yoongi csak nem...terhes lett?
Hosszasan hallgattam.
- Úristen! Ez most komoly?! Mégis, hogy gondoltad?! Szerencsétlen most mit csináljon?!
- Szerinted mégis mi a faszért hívtalak fel?!- kibálom- Neked kell gondoskodni róluk!
- Mire gondolsz?...
- Figyelj, ha valaha szeretted Jimint muszáj, hogy segíts nekem.
- Még most is szeretem... Nem tudtam el felejteni..
- Akkor pedig kérlek... gyere el érte és vidd magaddal... és... tedd őt boldoggá, legyen családja akik szeretik őt és vigyázz rá... Kérlek!- mondom neki halkan, könnyezve.
- Biztos ezt akarod?
- Ne tegyél úgy mintha nem örülnél, hogy nyertél és igazad volt. Csak gyere ide és ajánd fel neki, próbáld meg győzni, hogy neki is jobb lesz így. De ne mond meg neki, hogy beszéltél velem.
- Rendben holnap estére ott leszek.
- Rendben- majd bontottam a vonalat.

Estig ültem ott és összetörten néztem a semmibe...
Jimin előtt is magányos voltam, de most érzem azt, hogy milyen is az igazi magány, mennyire tudja fájdítani az ember szívét, ha arra gondol, hogy ha elveszíti azt a személyt aki a világot jelenti neki akkor mennyire egyedül marad, mintha be zárták volna egy sötét kis szobába, ahonnan többet nem láthatná a napvilágot, és minden fény el tűnt volna az életéből és már csak sötétség és a szomorúság maradt volna számára...