My Heart Always Be Yours **Befejezett**

Megint Találkozunk

Jimin:

Amikor ki tett engem Yoongi még mindig sokkos állapotban voltam.
Édes istenem, hogy mennyire szexi, mennyire mámorító az illata mennyire... sorolhatnám még, hogy miben különleges.
De sajnos ámbrándozásomból a csúnya és gonosz valóság ébreszt fel amikor az ajtó küszöbére érek.
Nagyon nem akartam haza jönni...

Nagyon halkan le nyomtam a kilincset és be nyitottam. Körül néztem a házban de örömmel fogadtam, hogy apám nincs itthon, és nem érzem a falka tagjainak szagát sem így egyedül vagyok a házban.

Csináltam kaját gyorsan nehogy itthon el merjek ájulni, ki tudja mit kapnék érte...

Fenn a szobámban szépen el eszegettem és a holnapi tanulni valókat írtam/tanulgattam.
Estig, tartott a nyugalmam, mert hallottam ahogyan apám és "bizalmasai" megintcsak részegen szinte be törték a bejárati ajtót.
Ösztönösen lapultam a legtávolabbi falhoz, mivel ha ennyire le isszák magukat nem egyszer fordul elő az én megrontásom.
Ebben apám nem vesz részt hanem hagyja a másik kettőt vagy hármat éppen amennyi akkor van, hagy élvezkedjenek rajtam, és utána még meg is ver általában, már ha fel bírja magát vonszolni a lépcsőn és nem terül ki valahol a ház egyik részében...

Most sem volt másképpen, már hallottam ahogyan botladozva és vihogva jönnek fel ketten a lépcsőn.
Szívem a torkomban dobogott olyan erősen, hogy azt hittem rögtön ki ugrik.
Sikítottam egy kisebbet mikor ab szobám ajtaját be rúgták.
Choi és Jungjoon voltak az apám után a két legnagyobb szörnyeteg, akik elő szeretettel fektetnek erőszakosan maguk alá.

Közelebb léptek, de kivételesen én gyorsabb voltam náluk és kín tudtam ugrani a nyitott ablakomon. Mivel nem volt túl magasan a szobám így sikerült nem ki törni a nyakamat és már rohantam is a mellettünk lévő erdőbe.

Nem tudtam, hogy üldöznek e vagy inkább hagynak, de nem is érdekelt, csak könnyeimet nyelve szaladtam neki a világnak.
Át változtam farkassá:

És így futottam gyorsabban és ki tartóbban mint eddig.
Olyannyira meg feledkeztem mindenről, hogy észre se vettem, hogy egy másik falka területén vagyok egészen addig míg egy nálam, jóval nagyobb testű farkas belém nem jött és egyáltalán nem nagy birkózás során maga alá nem gyűrt és vicsorogva nézett le rám.

Majd, amikor már azt hittem el harapja a torkom le szállt rólam és készen létben állt.

Én gyorsan inkább vissza változtam és félve néztem rá.
A farkas rögtön abba hagyta a morgást és inkább csodálkozva nézett rám, mint aki nem hisz a szemének, és már meg is tudtam az okát, hogy miért.
Yoongi állt előttem teljes írtózatosan szexi alakjában.
Csodálkozva nézett rám, de aztán magához tért és a kezét nyújtotta, azonban én újra fel zokogtam és hátrébb kúsztam ezzel fel sértve a tenyeremet egy kőben, de nem érdekelt, el másztam háttal neki egy fának.
Tudtam, hogy ki ő és, hogy elvileg nem akar rosszat, de túl sok volt nekem mára a farkasokból különösen az alfákból.
Édes méz illatától most nem a kellemes borzongás futott végig a testemen, hanem félelem ismerős érzése.
Ösztönösen féltem tőle, hogy ő is bántani akar majd, mint ahogyan eddig mindenki.

Délelőtt a kocsiban beszélgettem azzal a Connor nevű omegával és nagyon jól esett. Valamiért rögtön észre vettük a másikat ért sérelmeket és halkan beszéltünk nehogy meg hallják Yoongi- ék.
Óh, bárcsak egyszer megint beszélhetnénk...

Eközben, Yoongi értetlenül nézett, majd nagyon lassan felém közeledni kezdett, és nyugtató hanggal próbált csitítani;
- Jimin, nyugodj meg, nem tudom ki elől menekültél de már biztonságban vagy, vigyázok rád. Nyugodj meg, nem foglak bántani, gyere.- nyújtotta be megint kezét, de én csak még jobban meg rémültem tőle.
Hangosan fel zokogtam és könyörögtem neki hagyjon békén, szemeim előtt a sok megaláztatás volt és a sok hang a fejemben nem akart el hallgatni;
- Neee, kérlek hagyj, ne nyúlj hozzám, kérlek, kérlek...- zokogok egyre jobban.
Eddig bírtam, kész feladtam.

Yoongi még nem találkozhatott hasonló dologgal/farkassal így nem tudta mi tévő legyen, az ő családjában az omegák boldogok és nyugodtak voltak plussz általában nem ő foglalkozott velük, így duplán nem tudott mit kezdeni velem.
Szerencséjére, a szomszéd falka, mellyel szövetségben állnak, ennek a falkának a vezérének az omegája haza érése közben meg hallhata a kiabálásomat, és ösztönösen ide szaladt.

Miután meglátott, aggódóan vislatott kék szemeivel.
- Yoongi mit csináltál szerencsétlennel?- vonnja kérdőre.
- Én semmit, csak örjáratozni voltam Minho helyett és találkoztam vele, fel akartam segíteni de valamiért fél tőlem pedig délután még nem félt.
- Találkozatatok már?
- Igen, Jennie iskolájába jár, ma rosszul lett és haza vittem.
- Akkor nem láttál rajta semmit, mikor ki raktad akkor sem?
- Nem, nem semmi gyanúsat miért?- kérdezi.
- Aha, érdekes- gondolkodik az omega, majd végül nagyon lassan legugol és hozzám kúszik.

Tőle is remegek, de érzem rajta, hogy ő tőle nem kell félnem, hogy bántani akarna, csak ijedten nézek szemeibe.
- Mi a neved?- kérdezi kedves, lágy mosollyal és nyugtató hanggal.
- Ji... Jimin- suttogtam félénken.
- Milyen Jimin?
Ettől be pánikolok, apám megtiltotta, hogy a fontosabb embereken kívül bárkinek el mondjam a vezeték nevemet mert abból már le szűrik kinek a fia vagyok.

Ezt a zaklatosságot ő is észre vette mert óvatosan nagyon gyengéden meg fogta a kezemet.
- Jól van Jimin, te csak Jimin vagy. Az én nevem Sebastian Lemony. Mond csak szeretnél nálam aludni ma? Holnap pedig majd meg beszéljük mikor már nyugodtan tudsz gondolkodni, rendben?- kérdezi kedvesen.

Elfog a rossz érzés, hogy vajon mit fogok apától kapni ha máshol alszok, de jelen pillanatban csak biztonságot akartam és Sebastian nagyon erősen árasztotta magából ezt az érzést így lassan bólintottam.

- Yoongi te most menj, holnap pedig nézz be hozzánk, jó?
- Nem lesz baj? Mármint David- ot Nem fogja zavarni?
- Nyugi, semmi nem lesz ha egyet mert szólni, elintézem, hogy máskor eszében se jusson hasonló.- nevetett fel és segített fel állni.
Kedvesen magához ölelt és egy kicsit így voltunk.
Azonban amikor láttam az éppen menni készülő férfi alakját fáradtan szintén szóltam neki.
- Várj- csodálkozva nézett hátra, hogy mit mondok, de én magam sem tudom mért nem akartam, hogy el menjen, holott még mindig féltem tőle.- Semmi. - feleltem halkan végül.

Még nézett rám, hogy hátha mondok valamit, de mikor Sebastian lassan a másik irányba kezdett terelni, ő is el fordult és át változva futott el tőlünk, én pedig egyre csak szomorú távolodó alakját néztem....

Sziasztok!

Remélem, hogy tetszett, nyugodtan írjatok, ha igen, sőt nagyon örülök ha hagytok magatok után valamit, amiről ki derül, hogy tetszik e történet.
Puszi jó éjszakát ❤️❤️❤️