My Heart Always Be Yours **Befejezett**

Így csattant el az első csókunk...

Yoongi:

Miután Jimin el ment apám szólt, hogy folytassuk a vacsorát, bár nekem ezután semmi étvágyam és életkedvem sem volt.
A vacsora után végre valahára mindenki hazament, hogy időben lefektethessék a gyerekeket, szóval mi voltunk az elsők akik haza mentünk.

Egész éjjel forgolódtam, ha pedig véletlenül sikerült is pár percet aludnom, vagy csak le hunytam a szemem mindig rémálomok és rém képek tárultak elém, ahogyan az mocsok éppen megveri Jimint.
Hajnali 5- kor már nem bírtam tovább.
A fürdőbe be fújtam magamat egy szagtalanítóval (aminek nálunk alfáknál csak 3 óráig tart a hatása), hogy ne érezzenek meg amíg be lopózom Jimin-hez, mert egyszerűen nem bírtam tovább tudnom kellett mi van vele, jól van e, vagy egyáltalán, hogy él-e még...
Ezután pedig halkan ki osontam a házból.

20 perc futás alatt megtaláltam a területüket és halkan követtem Jimin édes illatát, és ahol a legerősebb volt (hála az égnek az ablaka pont nyitva volt, és szerencsére egy fa is pont ott volt) felmásztam és be mentem.

Jimin borzasztóan festett, gyönyörű édes dús Ajka feldagadt, szeme alatt egy kisebb kék félkarika volt, szakadt pólója fel fedte a sok zöld, kék és sárga foltokat, talán még a bordáit is nem egyszer törhette el az a fasz.
A szívem a látványára egyszerre szakadt meg és testem egyszerre gurult dühbe.
Mégis, hogy a fenébe teheti ezt egy ilyen kis aranyos, cuki, kedves omegával, aki ráadásul a saját fia...
Az alfák alapjáraton imádják az omega gyermekeiket, legyen az fiú vagy lány.

Körbe néztem a még kissé sötét szobában.
Nem volt nagy és sok dolog sem volt benne. Egy íróasztal, egy szék, egy éjjeli szekrény, egy gardrób azon egy tükör és egy sok könyvel megrakott polc.
Nálunk az összes gyerkőcnek, ahogyan nekünk is ezek mellett az alapvető dolgok mellett rengeteg minden van. PlayStation TV virágok meg minden ilyesmi.

Nagyot sóhajtva néztem újra az omegára, aki olyan édesen szuszugott, hogy halkan mellé térdeltem és csak hosszasan néztem őt.
Álmában nyamnyogott eggyet amin el kuncugtam magamat, és lágyan végig simítottam először dús ajkán onnan bal arcára és végül hajába is túrtam.

Lassan nyitogatni kezdte szemeit, aztán kómásan pislog rám, amit csak mosolyogva nézek.
- Hogy kerülsz ide?- kérdezi halkan.
-Tudnom kellett, hogy hogy vagy- felelem én is halkan, majd, öntudatlanul is egy puszit nyomok a homlokára, mire hallom ahogyan gyorsabban kezdi el a levegőt venni, bár be kell vallanom én is egyre nehezebben jutok levegőhöz.
- Most aludj tovább. Korán van még és különben is szükséged van most az alvásra és a pihenésre.- mondtam még, és már menni is készültem, de meg szorítta kezemet.
Kíváncsian nézetem rá, hogy mit szeretne.
- Kérlek, maradj mellettem- mondja könnyben úszó szemmel- szükségem van most rád. Arra, hogy érezzem jelenléted. Kérlek csak míg újra el nem alszom- kérlel már csak nem sírva.
El mosolyodom és gyengéden vissza szorítok.
- Ha szeretnéd, akkor maradok, de csak míg el nem alszol.

Le ülök mellé, azonban kezemet magához húzva, ezzel jelezve, hogy inkább feküdjek mellé.
Mögé fekszem és hátulról magamhoz ölelem.
Érzem ahogyan szíve hevesen ver, akárcsak az enyém is.
Annyira jó volt a karjaimban tartani.

Eltűnődtem, vajon ilyen lenne az ha érzek valamit valaki iránt, vagy ez inkább csak amolyan "apukás" aggódás?

Majdnem egy órája néztem őt miközben alszik.
Most olyan nyugodt volt, nem akartam itt hagyni, de a szagtalanító hatása egyre csak múlt és ha nem vigyázok előbb utóbb Jimin falkája rájön, hogy itt vagyok.

Halkan és óvatosan ki mászok majd egy utólsó pillantás után az ablakból ki ugrottam és már átváltozva futottam is haza.

Otthon azt mondtam, hogy futni voltam és, hogy találkoztam az egyik falka vezérrel, aki apám felől érdeklődött. Hála istennek az asszony ma nem bal lábbal kelt fel így elhitte nekem és nem kérdezősködött tovább.
A napom pedig meg szokottan telt tovább. Délelőtt a kislányomat suliba vittem, majd én is dolgozni mentem apám cégéhez, amit pár hónap múlva kezdésként fogok megkapni tőle.

A délutánomom viszont most változtattam és miután haza vittem WooJint (a kislányom neve), rögtön újra be fújtam magamat és el is raktam a parfüm szerűséget, és már mentem is Jimin- hez.

Az ablaka most csukva volt és éppen ha jól láttam félig ülve egy könyvet olvasgatott.
Nem hiszem, hogy az őrökön kívül bárki lenne mert nagyon kevés farkas szagot éreztem, így amilyen halkan csak tudtam be kopogtam az ablakon.
Jimin ijedtében el dobta a könyvet és félve nézett az ablak felé.
Amikor meg látott azonnal felvidult és nyoma sem maradt a félelemnek.
Már szaladt volna ki nyitni az ablakot, de hirtelen megérezte a tegnap történteket és lassan ki szállva sziszegve jött ki nyitni az ablakot.

Be lépve az ablakon, önkéntelenül is magamhoz húztam és átöleltem.
Kicsit feljajdult, de aztán boldogan bújt karjaim közé.
Hosszasan csak álltunk és egymást öleltük.
Végül lassan el engedtem.
- Hova tűnt a szagod?- kérdezi szimatolva, ami annyira aranyosan festett főleg tőle, hogy fel nevettem.
- Csak egy kis parfüm ami kb 3 óráig el nyomja a szagomat így észre sem tudnak venni.
- Óh- lepődik meg- értem.
Meg fordul és vissza ül eredeti kényelmes pozíciójába.

Követem és mellé ülök.
- Mióta csinálja?- kérdezem óvatosan és még fogom a kezét.
- Amióta anya meghalt- reszketegen sóhajt- 10 éves korom óta.
- Mért nem kértél segítséget- kérdezem szörnyülködve tőle.
- Mu...muszáj e..eről beszélni- kérdi fel sírva.
Nagyon szeretnék többet tudni, de nem akartam rá erőltetni semmit.
- Nem, csak tudod aggódom. Nagyon rossz így látni téged. Főleg amióta tegnap láttam azt a kis édes pajkos személyedet is. Nagyon édes voltál.
- Ne..nem is voltam- szipogja.
- Óh, dehogyis nem! Olyan huncut voltál amikor Taetae-ra és a többi szarosra ugrottál.
- Szarosra?
- Aha, mindig így mondom őket. Lusta vagyok megnevezni az összes kölyköt a falkaból így összesítem őket és szarosoknak mondom. De ne aggódj téged nem foglak így nevezni.
- De én is fiatal vagyok...
- Igen, de rád- itt pimaszul elmosolyodom- rád a mochi jobban illik.
- Mi az a mochi?- Kérdezi értetlenül
- Te nem tudod?
Még rázza fejét. Jesszus ennek a kölyöknek tényleg nem volt rendes gyerekkora..
- Az a világon az egyik legfinomabb süti.
- Szóval egy süti jut eszedbe rólam?
- Egy finom, és nagyon édes kis süti. Majd egyszer veszek neked.
- Én nem vagyok édes- morogja a nem létező bajusza alatt.
- Dehogy nem, te vagy az eddig látott legcukibb és legédesebb omega- csípek gyengéden bele édi kissé pufi arcába.
- Nem, és ezt hagyd abba- neveti mostmár ő is el magát. És próbál el tolni magától erre én csak figyelve nehogy meg nyomjam, csikizni kezdem.

Nem is tudom, hogy hogyan kerültünk ilyen helyzetbe, de arra eszmélek fel, hogy alattam fekszik és csak egymás szemébe nézünk.

Csak néztük egymást, lopva pillantva egymás ajkaira.
Őrületesen meg akartam csókolni és a kicsi Yoongi is kezdett éledezni.
Jimin elképesztő illatáról melyet csak úgy ittam már ne is beszéljünk.
De egy vészharang is szólt a fejemben, hogy; hahó, te barom házas vagy ráadásul ez még csak szinte gyerek.

Nagy erőt véve el akartam húzódni, de Jimin keresztül húzta a számításaimat és ismét meg mutatta mennyire lehetetlenség ki igazodni rajta.

Mikor érezte ahogyan kezemet el veszem oldaláról, és fel ülök, ő is fel ül és tarkómnál fogva száját az enyémhez érinti...