My Heart Always Be Yours **Befejezett**

A fuvar mely felkavart bennem valamit

Yoongi:

- Még egyszer kössz Yoongi, nem hiszem, hogy készen lettünk volna ha nem segítesz be- pacsizik le velem Hoseok az unoka öcsém akit igazából az öcsémnek tekintek szó szerint. Nálunk farkosoknál az idő jóval lassabban telik mint az embereknél így habár a kor számunk növekszik, de kinézetünk és erőnk miután be töltjük a 25. évünket jelentősen sőt mondhatni olyan mintha meg állna, de erről persze szó sincs mert ugyan ugy meg fogunk öregedni.
Én 70 éves leszek de 30 éves körüli fickónak tűnik, Hoseok pedig 43 éves de nem sokat változott a 25-i szülinapja óta. Na erről ennyit.

Amúgy, festeni és parkettázni voltam náluk mert ő és a férje jól össze veszett azon, hogy ki, mit és hogyan csinál, és miután Jackson ott hagyta Hoseok, fel hívott, hogy menjek és segítsem már őt ki.
Persze a harag nem tartott sokáig így Jackson is nem sokkal később már velünk dolgozott. (Am. Ház felújítás volt náluk)

Most éppen a suliba tartok mivel pár papírt be kell adnom a lányomnak. Azután pedig apám aki a falkánk vezére volt, hívott, hogy Minho talált egy falkátlan omegát és segiteni akart neki így falka taggá akarja avatni.
Apám sokszor meg sajnálja a bétákat és omegákat akinek nem volt hova menniük, legyen az tiszta vagy félvérű farkas, és pont emiatt szerették őt nagyon.
Szóval ezután még a kis újoncot a főházba (apám házába) kell vinnem addig Minho vigyázz rá.

Le parkoltam és már mentem is meg keresni a betegszobát.

Végül meg találtam és be léptem...
- Óh szia apa meg vannak a papírok?- kérdezi Jennie lányom.
- Persze, tessék nyújtom át az akta táskát melyben tartja azt.
- Hú, köszi. Am mennyire érsz rá?
- Attól függ mihez és kire.
- Hát Jimint haza kellene vinned mivel az apja nem veszi fel- mutat az ágyon ülő, a szagából ítélve omegára akit csak most vettem észre. ( Igen tudom épp ki nem szúrta a szemem, hogy van itt még valaki...)
- Óh, hát persze még szerintem bele fér az időbe- válaszolom
- Köszi, Jimin menj csak, ne aggódj nem bánt, csak eléggé nagyra ki tudja majd nyitni a száját.
- Te beszélsz?
- Volt kitől örökölni- incselkedik vidáman még mindig.
- Nah, gyere... Jimin ugye?
- Iggen- dadogja suttogva lehajtott fejjel.
- Én Kim Yoongi vagyok, de hívj csak Yoongi- nak.
Bólintott egy aprót eléggé kis piros arccal majd követve jött velem.

Nagy csönd telepedett a kocsiban, ami fura volt mivel velem mindig jól el voltak a nagyobb és kisebb gyerekek is.
- Na. Szóval.- töröm meg a csendet- jobban vagy már? Mi volt a baj?
Egy ideig csak néma volt fel is hagytam a kérdéssel és inkább mást kérdeztem.
- Hol laksz?- erre mintha, bár lehet csak a szemem káprázott,de mintha össze rázkódott volna.

Eléggé érdekes omega volt, csöndes, félénk, ijedt.
Nem volt csúnya sőt nagyon szép volt, fekete haj halvány fehér bőr, pont az esetem...de természetesen nem gondoltam rosszat...

Egyszeriben meg szólalt a mobilom, és Minho neve virított kijelzőn.
- Bocsi ezt fel kell vennem.
Csak vállat rántva bólintott.

- Halo?
- Hol vagy már? Itt kellene már lenned!
- Bocs, de még el ugrottam Jenni- hez, aki megkért hogy egy rosszul lett diákot vigyék haza. Várj csak- veszem el a telefont a fülemtől.
- Szóltál? - kérdezem az előbb gyenge hangot kiadó fiút.
- Csakhogy, ha gondolja mehetünk előbb oda, ráér engem ki rakni, vagy akár ki tehet itt, tudom az utat haza, nem akarom zavarni.- feleli halkan.
- Nem, nem szó se róla Jennie meg is ölne, de akkor ha nem baj akkor először oda megyünk. Hallottad Minho?
- Igen, hip-hip hurrá- és bontotta a vonalat.

Na igen Minho is fontos szerepet fog játszani az életünkbe. Sose kedveltük egymást túlzottan, sőt riválisok voltunk inkább, együtt nőttünk fel ő, én és a húgom Leila. Minho azonban csak fogadott tesónk volt akin megesett a szíve apának és fiává fogadta, de csak képletesen gyakorlatba senki nem tartotta hozzám hasonlónak legalábbis remélem, nem nagyon és soha nem is voltunk oda egymásért, csak elviseltük egymást.

Miután oda értünk ahova mondta Minho, ki szálltunk a kocsiból.
Majd miután mindenki be mutatkozott vissza ültünk a kocsiba és Irány volt a családi ház.

Hátul ült a két omega (az új fiú neve amúgy Connor volt, és ahogy láttam nagyon jól el voltak ketten aminek örültem.

A családiházban le adtuk Connort és tovább álltunk.

Jimin háza előtt egy utcányira.

- Köszönöm szépen, hogy el hozott- mondta még mindig elég halkan.
- Bármikor, remélem még találkozunk.- ekkor felcsillant szemekkel nézett fel rám aztán hosszasan csak nézett, majd észbe kapva el nézett rólam.
- I..igen, viszlát- válaszolja gyorsan majd szinte ki ugrik a kocsiból.

Óh Jiminie és az ő gyönyörű zöld szemei, mindig elvesztem bennük..