Segítség Trilógia 1. - Segítség, egy rossz fiú a társam! ✓

10. fejezet: Bakugou Katsuki másik arca

(Név) még sokáig elmerengve feküdt az ágyon és Bakugou furcsa személyiségére gondolt, de mikor hallotta, hogy a nyomozó befejezte a zuhanyozást jobbnak látta, ha sürgősen elhagyja a szobát, mert még egy kínos jelenetet nem hitte, hogy képes lett volna elviselni. Lassan felült az ágyon és kilépve a szobából először nem tudta merre kéne mennie, de végül ösztöneire hallgatva elindult jobbra, ami kis idő múlva látható volt, hogy a jó irány volt. 

A nappaliba érkezett és lassan helyet foglalva az egyik kanapén körbenézett a tágas helyiségben. Nem gondolta volna, hogy a nyomozó ilyen gyönyörű helyen lakik. Morgós volt, beképzelt és kissé perverz, de meg kellett hagyni ízlése az volt. 

Az egyik szekrényen képek sorakoztak és lány felállva sorra végignézte azokat és felfedezte rajtuk, hogy a képeken feltűnő kisfiú bizony Bakugo volt. Boldog családi képeknek tűntek a fotók, de (Név) észrevette, hogy egyáltalán nem így van. A képeken szereplő szülők és a három gyerek közül kettő biztosan állíthatta, hogy a pár gyermeke volt, hiszen ugyanolyan vörös hajuk volt, de Bakugo kitűnt közülük szőke hajával és mélabús tekintetével. 

- Látom, pont olyan kíváncsi vagy, ahogy az egy nyomozótól elvárható - lépett csendesen a háta mögé Bakugo, mire a lány ijedten megfordulva a szívéhez kapott.

- Jézusom, nyomozó, te mindig ilyen csendes vagy? - nézett a férfi vörös szemeibe, amiben ugyanazt a mélabús kifejezést pillantotta meg, mint amiket a képeken látott. 

- Mivel nyomozó vagyok, elvárható, hogy csendes legyek, mint egy ragadozó, aki becserkészi az áldozatát - vigyorodott el a nyomozó. 

- Merem remélni, hogy nem én vagyok a következő áldozat - nézett szúrós szemmel fel Bakugo-ra. 

- Nem lehet tudni, pici lány, de mint mondtam, most, hogy a társam vagy meg akarok tudni rólad mindent és ha ehhez az kell, hogy ragadozó legyek, akkor azzá válok - kacsintott a lányra, majd lassan ellépve tőle elindult a konyha felé. - Gyere, reggelizzünk meg, utána irány a munka. 

-Te tényleg komolyan gondoltad, hogy a társad legyek? - ment sietve a férfi után, aki egy nagy és modern konyhába kísérte a lányt. - A hallottak alapján te egyedül szoktál mindig dolgozni, mert senkit sem bírsz elviselni magad mellett. 

-Pontosan - válaszolt Bakugo, majd a hűtőhöz lépve tojást és szalonnát vett ki. - Remélem szereted a szalonnás tojást  - vett elő egy serpenyőt és nekiállt felszeletelni a szalonnát.

- Igen, szeretem, de ne térj ki a válasz alól - dőlt neki a pultnak és onnan nézte, hogy milyen gyorsan és szakszerűen vágja fel a szalonnát. - Wao, te látom értesz ehhez.

- Édesanyám hamar meghalt, ezért korán meg kellett tanulnom magamról gondoskodni, mivel az apám nem volt épp az a kimondottan remek szülő - mondta a szőke nyomozó és a felvágott szalonna darabokat beledobta a serpenyőbe, majd elkezdte sütni a gázon. - Apám jobban szerette az alkoholt annál, hogy egy gyermekről gondoskodjon. 

(Név) döbbenten nézett a férfira és nem gondolta volna, hogy ilyen szörnyűség miatt kellett megtanulnia főzni. Most már értette, hogy miért volt azokon a képeken mélabús tekintete a nyomozónak. 

- Mi történt apáddal? Azokon a képeken ott a nappaliban nem a szüleid vannak, ugye? - nézte a lány kíváncsian a nyomozó tevékenységét, aki közben tojásokat ütött a szalonnára és elkeverte azokat. 

- Ki tudja mi van vele, de ha tudnám, akkor megölném - hangzott a gyűlölettel teli válasz. - Megszöktem tőle, mikor már nem bírtam tovább és az utcán bolyongtam. Egy nyomozó karolt fel és fogadott be a családjába. Onnantól kezdve nem kellett azzal foglalkoznom, hogyan szerezzem meg a napi ételt.