Segítség Trilógia 1. - Segítség, egy rossz fiú a társam! ✓

30. fejezet: Szenvedélyek útvesztőjében🔞🔞

Figyelem!!!
A következő jelenetek kizárólag 🔞 éven felüli olvasóimnak ajánlom. Ha nem múltál még el annyi, vagy esetleg nem bírod az ilyesmit tekerd át. Nem akarok senkit megbotránkoztatni.
A többieknek pedig jó olvasást 😘😘😘

Katsuki Bakugou, a veszélyes rossz fiú nyomozó soha nem arról volt híres, hogy gyöngédséget érezne valaki iránt és szerelembe esik, pedig igenis ez történt. Jó pár hónappal ezelőtt egy gyönyörű, makacs és nagyon okos őzike lány lépett be az életébe, akit először meg akart semmisíteni, mert belekontárkodott a munkájába, ám abban a pillanatban, hogy ajkait először szorította a lányéra, tudta, hogy elveszett. Hogy nincs visszaút többé és a szíve vezeti innentől fogva a tetteit. Az sem számított neki, hogy a lány rettentően félt a férfiaktól, egy erőszak miatt, mert eldöntötte már akkor, hogy előbb vagy utóbb teljesen meghódítsa. Nem elégedett meg azzal, hogy csak társak legyenek meg barátok. Ő teljes egészében akarta a lányt. A szívét, a lelkét és testét.

Most pedig, annyi viszontagságos út után, annyi harc és küzdelem után, hogy legyőzze a lányban a félelmet, végre eljött az idő, hogy teljes egészében magának követelje. Ott a barlang mélyén, ahova a maffia elől menekültek végre megtörténik az, amire azóta vágyott, hogy először megérintette a lányt.

Elérkezett számukra az idő és bár a nyomozó kis része azt gondolta ez nem a legalkalmasabb idő, elvégre egy osztagnyi gazember elől menekültek és bármikor rájuk találhattak, de nem tudott megállni amikor végre (Név) teste forrón és felhevülten simult hozzá. Nem tudott megállni, mert a lány puha ajkai olyan hévvel csókolták, hogy attól Katsuki fejében a gondolatok összecsavarodtak és nem jutott eszébe egy észlépláb ötlet se, hogy miért kéne megállniuk. Na, és azért végképp nem tudott megállni, mert a lány önként adta meg magát az ő elsöprő szenvedélyének. A lány képes volt ledöntenie a falat, amit maga köré épített az erőszak után és bizalommal a szívében tárta ki a karját a férfi vágya felé. Épp ezért Katsuki, ha akart volna se állt volna meg, hiszen itt most a lányról volt szó. Most csakis az számított, hogy a lánynak a lehető legcsodásabb élményt adja és ezzel együtt végleg kitörölje fejéből Kai erőszakos tettét.

Katsuki épp emiatt fektette le óvatosan a lányt a földre, úgy, hogy egyik keze a feje alatt volt és emiatt csókolta ajkait forró szenvedéllyel vegyes gyöngédséggel, mert meg akarta menteni véglegesen a lányt. Első együttlétükkel akarta végleg meggyógyítani a lányt.

A forró, heves csókból elhúzta ajkait a lányétól, aki tiltakozni akart, még többet követelni tőle, de bennrekedtek szavai, ahogy Katsuki óvatosan elkezdte csókolni a füle mögötti érzékeny részt. Egy halk sóhaj szakadt ki belőle, ami azután hangosabb lett, hogy a férfi ajka a nyakára csúszott és a torka körüli érzékeny bőrt puhán megharapta. (Név) amióta úgymond együtt jártak a férfival jól tudta, hogy Katsuki egyik kedvenc foglalatossága az ő nyakának harapdálása volt. Ez amolyan dominancia jellegű birtokló viselkedés volt részéről, de a lány nem bánta, hiszen imádta, hogy ennyire kimutatta számára, hogy mennyire szereti is őt kényezteti.

Épp ezért nem zavarta meg, miközben a szőke hajú nyomozó lágyan harapdálta nyakát, csupán élvezte. Ahogy azt is élvezni tudta csak, hogy Katsuki szabad keze becsúszott a pólója alá és végigsimítja a testét a derekától indulva fel egészen a melléig. Mivel nem volt rajta melltartó mikor elrabolták őket, így a férfi keze sima, bársonyos bőrt érintett. Megszorította kissé az édes domborulatot, de nem annyira, hogy fájjon, csak annyira hogy (Név) érezze. A lány érezte nagyon is, és halkan felnyögött, miközben arca felvette a pipacs virágjának színét.

- Látod, még mindig elérem, hogy az arcod vörös legyen - suttogta a lány fülébe. - Na, és azt is elérem, hogy ajkaidat az édesen nyögdécselő hang hagyja el.