Segítség Trilógia 1. - Segítség, egy rossz fiú a társam! ✓

19. fejezet: Élet-halál között

Katsuki olyan sebességgel hajtott a forgalmas utakon és olyan erősen taposta a gázpedált, mint ha épp egy verseny kelős közepében lenne, vagy mintha az ördög űzné őt, és lényegében úgy is érezte, hiszen az autó hátsó ülésén fekvő eszméletlen lány élete rajta múlt ezért kellett minél gyorsabbnak lennie. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy történhetett az egész, hogy lehetséges az, hogy a társa golyóval a testében fekszik, míg neki, aki szabályszerűen fegyver párbajt vívott a Shadow emberével, még csak egy karcolása sincs. 

Igaz, jól tudta, hogy eddig senki sem volt képes őt meglőni, de ezt azért kicsit sem értette, miért a lány sérült meg helyette. Miért a társa szenved miatta, hiszen neki kéne sérülten feküdnie. A golyót tudta jól az a Dabi nevezetű férfi neki szánta, erre a lány kapta meg. Ha nem aggódna most annyira a lány miatt, hogy időben érjen be vele a kórházba, akkor Dabi után eredne és megleckéztetné, bár ezt azután is megteheti, hogy a lány megmenekült. Nem fogja hagyni, hogy megússza ezt Dabi büntetlenül, hogy Katsuki Bakugou társára mert lőni.

A férfi eddig jutott elmélkedésében, mert végre megérkezett a kórházhoz. Leparkolt gyorsan az autóval, majd kipattanva a volán mögül kinyitotta a hátsó ajtót és óvatosan kiemelte a még mindig eszméletlenül fekvő vérző sebű lányt. A karjaiban a lánnyal befutott az épületbe, majd a recepcióhoz érve lihegve nézett a pult mögött álló nőre. 

- Kérem, segítsenek, a társamat meglőtték és azt hiszem a golyó még mindig benne van - mondta el egy szuszra az egészet Katsuki, mire a nő gyorsan felkapta a telefont. 

- Gyorsan kérek egy hordágyat a recepcióra, egy lány lőtt sebbel - szólt a telefonba, majd gyorsan kilépett a pult mögül és megnézte a nyomozó karjaiban fekvő lány pulzusát. - Nagyon szaggatott a pulzusa, de ettől függetlenül erős. Ne aggódjon, nem lesz baj. 

Katsuki aggódva nézte az ájult lányt, majd mikor az ápolók megjelentek óvatosan ráfektette az hordágyra és azonnal a műtőbe indultak vele. Katsuki követte őket, majd a műtő előtt megállt, és rémülten nézte a bezáródó ajtót, ami mögött ott volt a társa, aki élet-halál között lebegett. Reménykedni mert csak, hogy nem lesz semmi baja a lánynak. Meg fog menekülni.  Élni fog, mert élnie kell. Továbbra is ellenkezni fog vele mikor perverz módon viselkedik a lánnyal. Továbbra is hallani fogja a lány bársonyosan csengő hangját. Továbbra is ő lesz a társa. 

Bakugou nyomozó lassan el kezdett járkálni a folyosón, arra várva, hogy a műtét véget érjen. Az agya zakatolt és aggodalommal volt tele, de még ettől függetlenül is tisztán át tudta gondolni a történteket. Értesítenie kell a lány családját, hiszen mégis csak joguk van tudni, hogy mi történt. Ám, ahogy elővette a telefont rá kellett döbbennie, hogy nem is ismeri a társa szüleit, így még csak el se tudja nekik mondani. 

- Katsuki, annyira egy idióta vagy - ült le lehajtott fejjel az egyik székre és a kezében tartott telefont nézte, majd mélyen elgondolkozott.  - Nem elég az, hogy hagyom, hogy a társamat meglőjék, miközben engem véd, de nem is ismerem egyáltalán. Még csak azt se tudom honnan származik, vagy hogy mi a kedvenc szórakozása, kik a barátai, pedig ezek tényleg fontos dolgok. Azon kívül, hogy mi történt vele és mi miatt fél a férfiaktól nem tudok róla semmit. Ő szinte mindent tud rólam, tudja, a múltamat és ismeri a családomat is, ahogy a barátaimat is, de én semmit. Mégis miféle társ vagyok én? Szánalmas, hogy annak merem nevezni magam - gondolta, majd nagyot sóhajtott és arra készült, hogy segítséget kérjen Deku-tól a lány szüleinek megkeresése ügyében, mikor a telefonja megszólalt a kezében. 

Katsuki meglepetten nézte, hogy a kijelzőn a lány telefonszáma jelent meg, ami annyit jelentett, hogy valaki megtalálta a telefonját, ami valószínűleg kieshetett a nagy rohanás közepette, hiszen emlékei szerint nem volt a lánynál telefon.