Segítség Trilógia 1. - Segítség, egy rossz fiú a társam! ✓

15.fejezet: Második esély az élettől

Katsuki és (név) feszülten nézte az asztalon lévő dobozt, amiben a ketyegő bomba feküdt, ami egyre jobban számlálta vissza a hátralévő időt. Fokozatosan csökkent a perc és a két nyomozó tudta, hogy ha nem cselekszenek gyorsan, vagy helyesen, akkor nem csupán ők halnak meg, hanem a rendőrségen lévő összes dolgozó, valamint a környéken élők is megérezhetik a bomba hatását. 

Bakugo kezében ott volt a kés, de először minden tudás, amit a bombákról tudott, egyszerűen kiesett a fejéből és csak arra tudott gondolni, hogy mindenki meg fog halni, mert a tűzszerészek kizárt, hogy ideérjenek. Jobb ötlet híján a telefon kagylójáért nyúlt és hívni akarta a katasztrófa elhárítókat, de a vonal süket volt. 

A szőke hajú nyomozó mérgesen csapta le a kagylót, majd a mobilját vette elő, de azon pedig nem volt térerő, ami azt jelentette, hogy zavarták a jelet.  Bakugo nagyot káromkodott és (Név) döbbenten nézett rá, mert nem értette mi a baj. Katsuki észrevette a pillantását és megrázta fejét morgolódva.

-  A telefon süket, nem tudom elérni a tűzszerészeket, hogy telefonos segítséget kérjek - mondta a lánynak, akinek erre tágra nyílt a szeme ijedtében. - Aki a bombát küldte alaposan kitervelt mindent. Elzárt minket a külvilágtól, hogy ne tudjunk cselekedni - rázta fejét.

- Na, de ott van még a mobiltelefon, nem? - vette elő a telefonját, de meglepetten látta, hogy nincs rajta jel. - Nincs térerő. Az meg hogy lehet? 

- Zavarják a jelet valószínűleg. Ez a Shadow nagyon ügyes. Mindent alaposan átgondolt és megtervezett. Nincs más, egyedül kell hatástalanítani a bombát - szólt továbbra is mérges hangon, majd a késére nézett és utána a bombára. - Lehet, hogy nem fog sikerülni, de harc nélkül nem fogom feladni. 

A lány bólintott, majd elkezdett keresgélni  a nyomozó asztalán valami papír és toll után. 

- Neked nincs papírod és tollad? - kérdezte a lány mire Katsuki értetlenül nézett rá.

- Minek az neked, pont ilyenkor? 

- Pont azért, mert ilyen helyzetbe kerültünk. Végrendeletet kell írnom, hogy a családom tudja, mihez kezdjenek halálom esetén - mondta komoly arccal a lány, mire Bakugo megforgatta a szemét. 

- Még ha meg is írod azt a végrendeletet, ha végül itt minden felrobban, akkor a papír is vele együtt, így nem hiszem, hogy szükséges lenne, nem? - nézett rá vörös szempárjával a férfi, majd újra a bomba felé fordult. 

- Milyen igazad van. Tényleg fölösleges megírni akkor a végrendeletem - csóválta fejét a lány, majd végül feladta a keresést. - Akkor esetleg imádkozzak? Az jól jöhet. 

- Csinálj amit akarsz, csak engem ne zavarj a koncentrálásban - morogta Katsuki, majd nagy levegőt véve lassan elvágta az egyik vezetéket.

(Név) behunyta szemét és fülére tapasztotta kezét, de nem történt semmi szerencsére, viszont a bomba ketyegője se állt meg. A férfi kizárva mindent maga körül, csak a bombára koncentrált és egymás után vágta el a drótokat, miközben előásta a fejéből a tudását a bombák hatástalanításáról. A percek csak múltak és végül azt vették észre, hogy már csak egy perc van hátra. Két vezeték maradt ekkora már, egy kék és egy piros. Ezen a két vezetéken és Katsuki választásán múlt az életük. 

- Mi folyik itt? Mi ez a nagy csend és miért nem működik semmi? - lépett ki ekkor az irodából a kapitány és érdeklődve lépett a két nyomozó mellé, majd a bombát meglátva kissé döbbenten nézett rájuk. - Ez egy bomba? Mégis mit keres egy bomba a kapitányságon? Magyarázatot követelek! 

- Ne most, kapitány, amint látja épp el vagyok foglalva és ha azt akarja, hogy életben maradjunk, fogja be a száját, mert így nem tudok koncentrálni! - emelte fel a hangját Katsuki a tőle megszokott ingerültséggel, majd intett fejével a lánynak, hogy cselekedjen.