Segítség Trilógia 1. - Segítség, egy rossz fiú a társam! ✓

17. fejezet: A Shadow támad

Katsuki és Denki továbbra is elmélyülten, szinte már mondhatni haragosan bámulta egymást, míg a lány csak kapkodta egyikről a másikra a fejét és nem tudta eldönteni mégis mi folyik a két férfi között. Nem tudhatta, hogy mindkét férfi fejében mégis miféle gondolatok jártak, hiszen csak azt látta, hogy nem kedvelik egymást. 

Őket figyelve azonban tudta, hogy ha nem csinál valamit, akkor ezek ketten egymásnak ugranak, hiszen még a vak is látta a köztük lévő feszültséget. Na, de mégis mit tehetne ő gyenge lányként két erős férfi ellen, akik lehet, hogy oda se figyelnének rá, ha verekedésig fajulna a dolog? 

(Név) gondolkodóba esett és miközben azon agyalt mit tehetne a két férfi továbbra is egymást bámulva tett egy lépést egymás felé. 

- Kérdezem újra, Denki pajtás, mégis hogy kéne hívnia engem a társamnak, ha szerinted nem a nevemen? - kérdezte újra a szőke hajú nyomozó a másikat a "társam" szót hangsúlyosan kiemelve ezzel is hergelve Denki-t, hiszen jól tudta mennyire nem tetszik neki, hogy (név) a társa lett. - Talán az a problémád, hogy nem te vagy az egyetlen férfi, akit ilyen bizalmasan szólít? - húzta vigyorra ajkait még jobban idegesítve a másikat.

- Próbálkozz csak, de nem tudsz felidegesíteni ezzel. Mégis mi bajom lenne azzal, hogy nem csak engem hív a nevemen? Sok embert hív a keresztnevén - vágott vissza Denki, de a fejében pont az járt, milyen igaza volt a másiknak, hiszen valóban kissé feldühítette, hogy a lány nem csak őt hívja a rendes nevén, hanem ezt a morgós alakot is, aki semmivel se érdemelte ki, hogy ilyen bizalmas legyen vele (név).

- Valóban? Érdekes, én úgy vettem észre pedig, hogy elég kevés személy van, akit ilyen bizalmasan a közelébe enged, ezért furcsállom is, hogy engem egy hét elteltével már a nevemen szólít - idegesítette továbbra is Denki-t, mert a fejébe akarta vésni a rendőrnek, hogy lehet hamarabb ismerte meg, de neki mégis több bizalmat szavazott, sőt abban is biztos volt, hogy arról se tudott a lányt megerőszakolták. Bakugou emiatt kicsit önelégült is volt kicsit, hiszen ez csak azt jelentette, hogy egy lépéssel előrébb jár a szőke rendőr ellenében, aki azt hitte csak mert szabadon ölelgethette a lányt, máris azt jelentette, hogy nagyobb az esélye meghódítani. 

Ebben ugyanis téved, mert ne legyen a neve Katsuki Bakugou, ha hagyja, hogy egy magát ellenállhatatlannak tartó férfinak átadja a lányt, akit nem tudta még miért akart megtartani, de az egyszer biztos, hogy nem fogja harc nélkül feladni. Nem azért fogadta társának, és nem azért kezdett neki segíteni, hogy végül azt kelljen néznie egy másik férfi learassa a babérokat. Na nem, arról szó sem lehet. Denki-nek meg kell tanulnia, hogy ami közte és (név) között van, az sokkal mélyebb kapcsolat mint ami közöttük lehetett volna. 

Denki a láthatóan önelégült nyomozó arcát figyelte és persze a kezéről se vette le a tekintetét, ami nagyon is bizalmasan érintette meg (név) derekát, nem is beszélve arról, hogy szinte tudtán kívül simogatta őt, mintha megszokott dolog lenne nála. De az még inkább meglepte, hogy a lány nem tiltakozott ellene, hiszen amikor ő próbálkozott ilyesmivel, rácsapott a kezére mondván ne merészkedjen feljebb. Mégis mitől jobb Katsuki nála? 

Legszívesebben jól beverte volna a nyomozó képét és eltaszította volna kezét (név) derekáról, de ő nem olyan volt, mint Katsuki, aki nem bírt a féltékenységével és inkább magához ragadta a lányt csak ne ő ölelje. 

- Lehet, hogy téged már egy hét után a neveden szólít, de biztosan csak azért, mert a nagy egód nem bírta elviselni, hogy mást a nevén hív téged, a társát pedig nem és nyomatékosan felszólítottad, hogy bizalmaskodjon veled - szólt vissza Denki, mire a nyomozó vörös szempárja összeszűkült mérgében.