Segítség Trilógia 1. - Segítség, egy rossz fiú a társam! ✓

1. fejezet: Találkozás

(T/N)lassan sétált Musutafu városának hatalmas épületei között és szeme szokásához híven figyelte a forgatagot. Öt éve költözött ebbe a városba, azon a napon, mikor felvették a Rendőr-akadémiára, és egyáltalán nem bánta meg a döntését.

Apja ennek a városnak volt a nyomozója és (név)gyerekkora óta hallotta tőle, hogy ebben a városban mennyi bűnöző járkált akiket ő sikeresen juttatott a cella mögé. Imádta ezeket a történeteket és a lány már gyerekkorában eldöntötte, hogy ő is nyomozó lesz, mint apja.

Anyja, bár először ellenkezett ez ellen, mikor bevallotta ezt a vágyát, de mikor látta, hogy (név) valóban mennyire igyekszik, hogy sikeresen bekerülhessen az Akadémiára, elfogadta döntését, hiszen nem akarta, hogy feladja az álmait.

(Név)boldog volt, hogy anyja beleegyezett a döntésébe és ettől fogva mindent megtett, hogy szülei büszkék legyenek rá. Akik valóban azok is voltak, főleg azután, hogy az Akadémiát a legjobb eredménnyel végezte el.

A lány, amint kikerült az Akadémiáról, mint ahogy a friss rendőrök általában járőr lett, amit ő bár nagy álma volt, hogy nyomozó legyen, boldogan végzett hiszen tudta, hogy ahhoz hogy jó nyomozó válhasson belőle majd egyszer, előbb tapasztalatokra van szüksége.

(Név)ezért a járőr munkájába is mindent beleadott és természetesen nagy sikerrel. Társával, Denki-vel, akit a legjobb barátjának tartott, sok bűnözőt juttatott börtönbe. Imádott a szőke hajú fiúval dolgozni, aki ugyan pár évvel  idősebb volt tőle, de olyan szinten gyerekes volt néha, hogy mindig feldobta a kedvét ha honvágya volt. Olyan volt számára, mint egy testvér, és hálás volt, hogy ő lett a társa.

A lány így elmélkedett, miközben odaért a járőr autóhoz, amiben Denki épp újságot olvasott, de közben szeme a terepet is figyelte. (Név) kinyitotta az autó ajtaját és behuppant társa mellé.

- Hali, Denki, megjöttem és hoztam a megígért kávét és fánkot - mosolygott a szőke hajú társára.

- (Név)életmentő vagy! - vigyorgott Denki rá és letéve az újságot elvette a kávét és a fánkot, majd jóízűen enni kezdett.

- Szívesen, hiszen megígértem - mondta a lány továbbra is mosolyogva. - Na, és mit ír az újság? - vette el a ledobott újságot.

(Név)szeme rögtön megakadt a címlapon, amin maga a nagy Bakugou Katsuki, a gyilkossági csoport nyomozója szerepelt. A cikk szerint a hadnagy sikeresen felgöngyölített egy sorozatgyilkosságot, ami már három hete ütötte fel a fejét.

A lány érdeklődve olvasta el a cikket, majd nagyot sóhajtott arra gondolva, bárcsak ő is egyszer kinyomozhatna egy ilyen ügyet. Még mindig nagy álma volt, hogy nyomozó legyen, de tudta esélytelen hiszen a nyomozói testület be van telve. Akárhány pályázatra jelentkezett, sose sikerült bekerülnie.

Denki észrevette, hogy társa tekintete elborult és belenézett az újságba, hogy megértse mi miatt szomorodott el (név). Első pillantása rögtön a tüsis, szőke hajú, vörös szemű kissé mogorva tekintetű Bakugou hadnagyra esett.

Régóta ismerte már a morcos nyomozót annak köszönhetően, hogy ugyanakkor jártak az Akadémiára. De Bakugou járőrből elég hamar bekerült a nyomozók közé annak köszönhetően, hogy felüllelt egy tolvajbandát.

Azóta pedig Bakugou a gyilkossági csoport kiemelten dolgozó nyomozója volt.

- Miért nézed Kacchant? Talán csak nem neked is tetszik, mint oly sok lánynak a városban? - nézett fel Denki az újságból a lány szemébe.

- Kacchan? - pislogott értetlenül (Név)Denkit nézve.

- Katsuki nyomozó - mutatott a szőke hajú fiúra a képen a lány társa. -  Katsuki Bakugou, a gyilkossági csoport hadnagyáról beszélek. Tetszik neked is? Azért bámulod annyira?