SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

3.

*Arnold szemszöge*

A hétvégén szinte megöltek a kétségeim, folyton Ő járt az eszemben, és teljesen össze voltam zavarodva. A könyveim sem kötöttek le, pedig ilyen még sosem volt.

Az osztályfőnök egyéjszakás kirándulást szervezett, és én kénytelen voltam elmenni. Természetesen sok könyvvel és egy bőrönddel érkeztem a pályaudvarra.

A vonaton Reni mellé ültem, aki egyfolytában beszélt hozzám. Annyira nem érdekelt. Folyamatosan csak a nemrég történt dolgokon agyaltam.

Megérkeztünk a szállásra. Az osztályfőnök mára városnézést tervezett be, amit primitív osztálytársaim biztos, hogy elrontják valamivel. Bár engem most ez nem nagyon izgat.

- Rendben, gyerekek! - kezdett bele a hosszúra nyúló mondandójába Haller. Persze, kellet pár perc, amíg mindenki közröhejes módon lecsillapodik- Pár szabály ismertetése után beosztalak titeket a szobátokba.

Nem nagyon figyeltem. Mégis milyen alapvető szabályokra gondolt?! "Ne ugorjatok ki a szállás ablakán, mert veszélyes!" Mégis ki lenne ilyen bolond?

- Szóval Ricsi és Zsolti és végül Cortez és Arnold lesz egy szobában. - fejezte be, nekem pedig kikerekedtek a szemeim.

- Tessék? - nem értem. Miért pont vele?

- Öhm, mire érted? - zavarodott össze Haller.

- Szerintem arra gondolt - lépett közbe unottan Cortez - Hogy nekünk nem kéne egy szobában lennünk.

- Oh... Öhmm szerintem maradjon ez a szobafelosztás. Mivel az egyik szobában van egy harmadik ágy, egyértelmű, hogy oda Reni, Virág és Kinga kerülnek. Mivel hárman vannak lányok. Jacques és Gábor is biztosan egy szobában lesznek, Andris és Robi szintén. Dave nem jött el, tehát Ricsi és Zsolti egy szobában. És hát... Így maradtatok ti. Remélem, jó magyarázattal szolgáltam. - mosolygott Haller.

Ez a legrosszabb magyarázat, amit valaha hallottam... - gondoltam magamban egyből.

- De... - Cortez már egyből az ellentábort akarta erősíteni, velem az oldalán, de az Osztályfőnök közbeszólt;

- Amíg nem ölitek meg egymást, addig nekem mindegy. Bírjatok ki egy éjszakát!

Elindultunk a szoba irányába, hogy bepakoljuk a csomagjainkat.

- Ez egy kibaszott franciaágy! - hőkölt hátra Cortez.

- Mi a... - hördült fel Ricsi mögöttünk.

- Erről nem volt szó...! - adtam hangot a nemtetszésemnek én is.

- Na, én hagylak titeket. - sétált el Ricsi, és a hangja úgy csengett, mintha valamire nagyon utalna.

- Toljuk szét! - tanácsolta Cortez.

Ebben egyetértettem vele. Reméltem, hogy ez két ágy összetolva, de ez nem igazolódott be.

- Akkor... Mi legyen? - kérdeztem.

- Hát... Nemtom - röhögött fel Cortez kínosan.

Ha csak arra gondolok, hogy vele, egy ágyban kell aludnom, az olyan... olyan zavarbaejtő. Éreztem, hogy vörösödni kezd az arcom, de az okát ennek nem tudtam. Át kell néznem a biológia tankönyvem...

- Neményi, minden rendben? - kérdezte Cortez, és egy kis aggodalmat véltem felfedezni a hangjában. Bár szerintem csak képzelődtem.

- Semmi bajom! Miért is lenne?!

- Öhm, oké... - hőkölt hátra. Nem szoktak úgymond ilyen kitöréseim lenni.

Már éppen szóra nyitotta a száját, de ekkor el kellett indulnunk várost nézni. Nem hagytak nekünk egy kis időt sem. Bár ki akarna vele több ideig együtt lenni...?

A városnézés nem volt különleges, egy elhangzott információ sem volt új számomra. Este 7-re értünk vissza a szállásra, és megvacsoráztunk.

Evés után természetesen olvastam a szobánkban, Cortez pedig mellettem nyomkodta a zenelejátszóját, amikor Zsolti kopogás nélkül benyitott az ajtón, és elüvöltötte magát:

- Felelsz vagy mersz a szobánkban! Jöttök?

Cortez bólintott és kiment, én pedig természetesen maradtam, és olvastam.

Negyed órával később Reni nyitott be.

- Arnold gyereee! Naaa, jó lesz! - kérlelt.

Nem ismertem rá... Ő nem ilyen... Ő ilyenből ki akarna maradni... Mi van vele?!

- Nem megyek. - válaszoltam egyszerűen.

- Légyszi! Figyelj, lehet az is, hogy leülsz mellénk és olvasol. Nem kell játszanod, csak legyél ott velünk!

Ezzel meggyőzött, vele mentem. Osztálytársaink egy körben ültek, én is helyet foglaltam, és törökülésben olvastam. Kizártam a külvilágot, csakis a könyvre koncentráltam. Nem is hallottam semmit, mert nem akartam. Csak a könyvre figyeltem.