SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

5.

*Cortez szemszöge*

A játék végeztével a szoba felé mentem. Benyitottam az ajtón és megláttam Neményit az ágyon ülve. Gondoltam, hogy nem mosdóba ment, hisz akkor egy kicsit sokáig távol maradt volna... De NEM aggódtam érte!

- Látom, nem volt kedved visszajönni - mondtam neki egy kis éllel a hangomban.

- Én meg látom, hogy nem kell neked szemüveg - vágott vissza, ahogy szokott.

- Szemésznek mész, Einstein?

- Ahhoz közelebbről meg kell néznem az áldozatot - kacsintott(!) rám, de aztán egyből elfordult.

Ezzel meg mi a franc van? Mire gondolhat ilyenkor? Tudni akarom...
De mielőtt megkérdezhettem volna tőle, Ricsi vágtatott be az ajtón.

- Csá, C! Sikerült széthúzni az ágyat?

- Ricsi. Itt az ágy előtted. Szerinted??? - Arnold kissé ideges volt. Bár lehet, megértem...

- Jóvanna, nyugi! Akkor hogy akartok aludni? - na, ez egy igazán jó kérdés.

- Mi lenne, ha... Mondjuk Richárd közénk feküdne? - kérdezte meg Neményi - Így nem kéne Cortezzel egymás mellett aludnunk.

Bevallom, hogy egyszerre örültem és bántam. Valahol mélyen kissé szomorú voltam, hogy Neményi ennyire ki nem állhat. De inkább elhessegettem a gondolatot. Ehelyett röhögtem Ricsi elképedt fején.

- H-hogy mi?! A-azt biztos, hogy nem! - ellenkezett egyből.

- De kérhetsz tőlünk akkor bármit! - ajánlottam neki.

- Bármit? - húzta gonosz vigyorra a száját.

- Bármit! - szállt bele Arnold is a meggyőzésébe.

- Hát, akkor...

- Na jó... HÁTTAL NEM KEZDÜNK MONDATOT! - szerintem Arnold teljesen kikészült. Mi baja lehet...?

- Oké, oké! Hát... - Neményi már nem szólt semmit - legyen akkor az, hogy kiugrotok mind a ketten az ablakon!

- Micsoda? - eszmélt fel Arnold.

- Ricsi. Megőrültél? - kérdeztem, de ő már nyitotta az ablakot.

- Igen, de ezért megérte. - válaszolt röhögve. Aztán elkiáltotta magát - Zsoltiiii! Ugrik Cortez és Neményi!!!

Zsolti feje megjelent az ajtóban.

- Ugranaaaaak! Muhahahahaaaa! Az érkezésnél minimum egy csókot elvárok! - röhögte.

- Hülye! - szóltam rá. De azért jó lenne... MI VAN VELEM?!

Arnold nen szólt rá, csak elfordult felőlünk. Már ez is megőrült...

- Gyerünk nyuszik! Sok szerencsét! - tuszkolt minket Ricsi az ablakhoz. Én csak megforgattam a szemem, lábamat a párkányra raktam és ugrottam. Miután leérkeztem, vártam Neményit, akiről azt gondoltam, hogy csúnyán nagyot fog esni. De tévedtem. Ő tökéletesen érkezett le, mintha minden nap ezt csinálná.

Már éppen mondani akartam valamit - ami biztos nem egy dicséret lett volna - pechünkre megjelent az ofő. Hát nagy szarban vagyunk... Bár nekem tök mindegy. Csak ne töltsek vele több időt...

- Fiúk! Ti meg mit csináltok?! - jött felénk dühösen. Nagyon félek...🙄 - Nem azt mondtuk, hogy ezt tilos? Ezért büntetést kaptok!

Még egy kis szidás után otthagyott minket. Kurva jó... Ezek után együtt sétáltunk vissza a szoba felé.

- Öhm, Neményi... - kezdtem volna bele, de megakadtam. Ő csak kérdőn nézett rám.

- Igen? - mivel már egy ideje nem válaszoltam, gondolom, unhatta a várakozást.

- Hát... Öhm...

- KHM... Hát?

- Jólvanna. Ne kapd fel a vizet! - nyugtattam le, aztán kifújtam a levegőt. - Csak megváltoztál.

- Pontosabban mire gondolsz?

- Szóval... Úgymond szerintem menőbb lettél... - a mondat végét már suttogtam.
Nem tudom, hogy hallotta-e vagy nem, de válasz nélkül hagyott. Miért is szólaltam meg?! Nem ezt akartam mondani... Csak úgy jött. Nem direkt...

Ezek után csendben sétáltunk tovább, mikor drága Ricsi barátom - akit egyszer biztos, hogy megfojtok - kirohant az ajtón és majd szétesett a röhögéstől.

- Tökéletesek voltatok! - vihogott tovább - És még le is buktatok! Nem hiszem eeeel!

- Akkor vállalod? Teljesítettük a felettébb gondot okozó feladatodat, ezért értelemszerűen neked is kell a te részed.

- Persze, persze... Ezért megérte!

A szokásos esti cuccok után befeküdtünk az ágyba. Mi Neményivel a két szélén feküdtünk, így Ricsinek is bőven volt hely. Ezek után szerintem elaludtam...

*Írói szemszög*

0:00

Ricsi álmosan felkelt és kiment a mosdóba.

- Mi a szar...? Miért van ilyen meleg?

Kibattyogott a WC-ről és egyenesen bement a szobába. Csak nem pont abba, amelyikbe gondolta. Hanem a Zsoltival való közösbe. Így csak Cortez és Arnold maradt az ágyban. Mi lesz itt...?