SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

2.

*Cortez szemszöge*

Tegnap beleütköztem Neményibe, aki elég furcsán viselkedett. Mondjuk, ő mikor nem? De most más volt, dadogott és szemmel láthatóan zavarban volt. Talán történt valami közte és Reni között? Ki kell deríteni.

A következő óránk az általam imádott irodalom volt. Megint begyűjtöttem egy 1-est, hála annak, hogy üresen adtam be a lapom. Nem nagyon érdekel az irodalom. Maximum Reni korrepetál...

Már mindenki kiment a teremből, csak én maradtam bent. Meg akartam kérdezni Renit, hogy történt-e közte és az okostojás közt valami, de inkább hagytam. Majd később úgyis megtudok mindent, egyébként meg ha tévednék, akkor az elég kínos lenne...

Már éppen léptem volna ki a teremből, mikor majdnem hátrabuktam, mert beleütköztem Neményibe. A kezét a mellkasomnak tapasztotta, hátratolt a terem falához, és nekinyomott. A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Nem is olyan rossz a kölnije... Mi a francot mondtam...?!

- Figyelj, Cortez. - suttogta bele a fülembe, amitől kirázott a hideg. Mindig ilyen mély volt a hangja...? - Ne menj többet Reni közelébe. Azért büntetés jár... Megértetted?

Erre csak bólogatni tudtam. Teljesen lefagytam.

- Oké, ügyes vagy. Később még beszélünk. - paskolta még a vállam és elsétált. Én meg csak döbbenten meredtem magam elé. Ez mégis mi volt?!

Pár perccel később, még mindig a nemrég történt dolgokon gondolkodtam, mikor is belefutottam Renibe.

- Sz-szia Cortez! - köszönt dadogva, amire kicsit elmosolyodtam. Emlékszem, Arnold is dadogott... Várjunk csak!

- Ho-hogy vagy? - kezdett bele.

- Jól - válaszoltam röviden és hidegen. Nem érdekelt. A gondolataim máshol jártak. Bár ezt a reakciómat még most sem értem...

- Hát, öhm, o-oké... - mosolygott kínosan Reni, és kissé csalódottan továbbment a következő terem felé.

Basszus, mit csinálok? Hiszen ez az a lány, aki tetszik nekem! De... Miért gondolok folyton arra a suttogó hangra?!

*Arnold szemszöge*

Álljunk csak meg egy percre! Én mégis mit csináltam az elmúlt órában?! Nem vagyok teljesen épeszű. Az agysejtjeim teljesen kikészültek! - ilyen gondolatokkal hajtottam a padra a fejem, miközben a tanár nagy lendülettel magyarázott. Persze, mint ahogy azt előre gondoltam, ezt nem hagyta szó nélkül;

- Úgy látom, még az éltanuló is aludhat órán... - fejezte ki Baranyai tanárnő a nemtetszését.

Minden szem rám szegeződött. Éreztem, hogy egy kék szinte lyukat fúr a hátamba.

Megismételtem, amit a tanárnő mondott, mivel akkor is tudok figyelni, amikor éppen nem. Mi van?! Ez nagyon furán hangzik! Ez csakis Reni és Virág műve lehet...

Hazafelé sétálva az a pillanat járt az agyamban, amikor éreztem Cortez illatát. Éreztem a kidolgozott felsőtestét a pólóján keresztül. A mellkasát. Úgy beletúrtam volna azokba a puha tincsekbe... Rendben. Teljes mértékben megőrültem. Újra kell gondolnom az életemet...