SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

6.

*Arnold szemszöge*

Tegnap este rájöttem, hogy homoszexuális vagyok. Tudom, ezt így eléggé furcsa kijelenteni, de bármennyire is fájdalmas, ez az igazság. Ezen felül lehetséges, de csak tényleg egy kis esélye van annak, hogy gyengéd érzelmeket táplálok Antai-Kelemen Ádám iránt. Ezért próbálkoztam minél jobban kerülni őt, megtartani a távolságot. Bár nehéz volt, de úgy tűnt, hogy tervem sikerrel járt. Egészen tegnap reggelig.

Álmosan nyitottam ki a szemeimet. Ahogy minden egyes reggelen szoktam, felültem az ágyon egy hatalmasat ásítva. Helyesbítek. Felültem VOLNA, ha valaki nem karolja át a nyakam. Ez pedig Cortez volt. Én pedig ott feküdtem a mellkasán. Mi a franc...? Richárd meg hol van?!

Megpróbáltam kibújni a karjai közül - bár lehet, de csak LEHET, hogy szívesen maradtam volna még ott, abban a pózban... Bár kit akarok én becsapni?! Kibaszottul vágytam rá!

De ahogy a megérzéseim is súgták - amik persze mindig igazak - Cortez eléggé furcsának titulálna engem, ha ébren így találna. Ennyi erővel úgy is üdvözölhetném; "Jó reggelt, drágám! Hogy aludtál?" Menten kiugrana az ablakon... Megint...

Akcióm már majdnem sikeres volt, de persze a szerencsém - mint ezelőtt már párszor - most is elhagyott. Mert ő bágyadtan kinyitotta szép óceánkék szemeit, amelyeket egyenesen az enyéimbe fúrt. Baszki, még így is jól néz ki!

Nem tudom, mennyi ideig bámultuk egymást. Lehet, hogy csak pár másodperc tartott, de nekem olyan volt, mintha egy örökkévalóság lenne. Mint a bolygók, melyek a Nap körül forognak már vagy több évezrede. De ha az a csillag egyszer megszűnik létezni, a folyamat megáll.

Ez történt akkor is, mikor Cortez feleszmélt, felpattant az ágyról és dühöngve trappolt a szomszédos szobába, ahol feltehetőleg Richárd húzta a lóbőrt. Én követtem, persze. Ki nem hagynám...

- RICSI!

- Igen, unikornis bácsi? - ült fel hirtelen az ágyon, félálomban. Nem akarom tudni...

- Hogy kerültél az ágyadba? - kérte őt számon Cortez.

- Tudod, C, ez egy igazán jó kérdés... - próbálta menteni a menthetetlent Ricsi - Az nem elég jó válasz, hogy eltévedtem, igaz?

-Nem - mondtuk ki egyszerre.

- Elég nagy az összhang~ - nézett be az ajtón Zsolti dacolva, amit elég idegesítőnek tartottam. Úgy tűnik, Cortez is, mert elég szépen bemutatott neki...

- Na, na nyugi - röhögte Zsolt, kezeit maga előtt tartva - Csak viccelek! Inkább menjetek pakolni, hamarosan indulunk...

Szép hárítás - gondoltam magamban. Ezek után visszamentünk a szobába pakolni. A bőröndöket - már akinek volt - beraktuk az autóbuszba. Miután ezzel mindenki megvolt, beszálltunk a járműbe.

Mielőtt még újra az iskola kapuit bámultuk volna, megálltunk egyet fagyizni. Kiderítettem, hogy Corteznek feltehetően egyik kedvence a vanília fagyi. Persze, miközben bámultam, véletlenül az enyém lecsöpögött, de ez most mellékes...

Hazafelé vezető úton gondolataim csak is körülötte forogtak. Ez még nekem eléggé új, meg kell szoknom ezt a helyzetet. Innen már csak arra emlékszem, hogy elnyomott az álom...

*Cortez szemszöge*

*Még Arnold felkelése előtt*

Fáradtan nyitottam ki a szemeimet.

- Basszus, hány óra lehet...? - morogtam halkan. Már éppen felkeltem volna, mikor megláttam, hogy Neményi rajtam fekszik. Olyan édesen szuszog... Én meg a fáradtságtól kibaszott hülye vagyok. Már éppen le akartam őt rángatni magamról, de megesett rajta a szívem. Vagyis inkább támadt egy jó ötletem.

Mivel még úgy is rohadt álmos vagyok, ezért visszafekszem. Kíváncsi vagyok a kömyvmoly reakciójára... Ez vicces lesz.

Még gyorsan megnéztem a telefonomon az időt, a kamerában selfie módban vizslattam az arcom.
Nem értem, a lányok mit esznek rajtam még ilyen fáradtan is... Tapasztalat!

Egy gondolattól vezérelve lőttem magunkról egy képet, ahogy Arnold rajtam fekszik. Nem tudom, hogy miért tettem. Lehet, hogy majd később felhasználhatom.

Letettem a telefonom és visszahajtottam a fejem a puha párnák közé. Fáradtan vizslattam a rajtam terpeszkedő srác arcát és mielőtt még elnyomott volna az álom, csak ennyit gondoltam;

Mikor nem beszél, egészen aranyos...

Helló, helló!
Itt van a 6. rész is, reméljük, nem lett olyan rossz... Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki eddig olvasta, nagyon sokat jelent! Hamarosan hozzuk a kövi részt is🙂