SZJG Fanfic - Cortez x Arnold

7.

*Cortez szemszöge*

A kirándulás után a hétvége egy áldás volt számomra. Átmentünk Zsoltiék garázsába, ahogy szoktunk, baromságokat csináltunk, mint mindig. Ott volt majdnem az egész osztály, de egy embert mégis hiányoltam; Neményit. Nem bírtam kiverni a kis pofikáját a fejemből... Ennek szerintem semmi értelme sincsen, de lehet, hogy ez a személyiségében való kis apró változásának köszönhető. De jó nekem...

******

Hétfő, rohanás, irodalom, szarok bele. Imádom, tényleg... De mint hogyha vártam volna egy csöppnyit... Valaki miatt...

Lazán lépkedtem a terem felé, a többiek körbe álltak, Edina megint idegesítően nyafogott. Egy átlagos reggel. Mégis valami változást kerestem... Belépve a terembe egészen meglepődtem, mert Arnold... vagyis Neményi már bent volt! Éppen Renivel beszélgetett, mint általában. Ricsi döbbent feje valami gyönyörű látványt nyújtott. Le kellett volna fotózni, az biztos...

- Ho-hó, Arnold! - karolta át Zsolti Neményi vállát - Ilyen korán itt vagy? Úgy tűnik, a busz most nem kapott defektet. Muhahahahaha...

Erre csak megforgatta a szemét, leszállt a padról és a sajátja felé indult. Én csak néztem, ahogy oda sétál, leül, felrakja a lábát és olvas. Mint ahogy mindig is szokta. De nekem valahogy másnak tűnt.

Hirtelen lerakta a könyvet, és a szemembe nézett. Úgy tűnik, lebuktam... Nem tudom, meddig szemeztünk. Talán csak pár másodpercig, de rá kellett jönnöm, hogy egészen szép íriszei vannak. Ekkor Ricsi meglökte a vállam "Hé, C!" felkiáltással, mire meg kellett szakítanom a szemkontaktust. Olyan furcsa...

*Órák után*

Mivel Kardos egy köcsö... Akarom mondani egy nem túl kedves ember, ezért direkt kiosztott nekem egy feladatot, CSAK NEKEM, ami nem más, mint hogy hordjak le egy temérdek papírt a könyvtárba. Fasza...

A lépcsőn levinni kész kínszenvedés volt, de végül csak sikerült. A könyvtár ajtaját berúgtam - amiért páran elég furcsán néztek rám - mert máshogy nem tudtam bemenni. Kardos ott várakozott az asztal mellett. Lehet, hogy hamarosan kezdődik az olvasó szakkör, de attól még besegíthetett volna...

- Rendben, Ádám. Ezzel mára végeztünk. Mehetsz! - meg is köszönhetnéd, haver...

Már éppen elhagytam volna ezt a borzalmas helyet, mikor az egyik sorból egy halk csattanást és egy káromkodást hallottam. Ismerős... -gondoltam, és benéztem a két szekrény közé.

Neményi állt ott, miközben a fejét vakargatta és bosszankodva nézett egy földön heverő könyvre. Gondolom ráesett szerencsétlen fejére... Ezen kívül egy másik könyv is volt a kezében, amit fejjel lefelé tartott, így nem tudtam leolvasni a címét.

- Halkabban, Neményi. A könyvtáros nem bírja a hangzavart, nem tudtad? - vigyorogtam rá.

- Ki is rúgta be az ajtót? - vágott vissza.

- Oké, 1-0 - morogtam, mire ő csak sunyin mosolygott, miközben visszarakta a leesett könyvet a helyére.

Ekkor jobban szemügyre vettem. Mármint a könyvet, nem őt, Isten ments! Szóval... Még mindig távol voltam tőle, hisz ő a sor másik végén volt, de pár szót mégis letudtam olvasni. Félreérthető szavakat. Szerintem Neményi láthatta a döbbent fejemet, mert eléggé "Mivan haver, beszívtál?" arc kifejezéssel bámult rám. Lehet, igaza van...

- Öhm, Neményi... - kezdtem bele - Te mit is olvasol?

A srác feje vörössé változott, mire azonnal a háta mögé rejtette a könyvet.

- Se-semmi közöd hozzá! Va-vagy mi van, érdekel az olvasás? E-ez ne-em vall rád! Hehe~ - úgy motyog, minthogyha az IT-ból Billt hallanám...
(Íroi megjegy.: Tudjuk, az új film még akkor nem jelent meg, de Cortez "mondjuk", hogy látta a régit. Azt mi nem láttuk, szóval reméljük, hogy a srác abban is dadog...)

- Oké... Akkor én elmentem - hátráltam - jó olvasást!

A francokat megyek el! Tudnom kell, mi az a könyv! Itt maradok akár az örökké valóságig is - tanulni meg úgy sem fogok, szóval van időm. - gondoltam, és neki is támaszkodtam az egyik szekrénynek úgy, hogy Neményi ne lásson.

*2 órával később*

Basszus, ez meddig olvas?! Itt vagyok már vagy egy évezrede ebben a poros szekrény takarásában, de csak nem akarja abba hagyni! Meg fogok őrülni, baszod... Na végre! - láttam, ahogy kilép az ajtón. Szerencsére, nem volt könyv a kezében, vagyis nem kölcsönözte ki. Itt a lehetőség!

Eloldalaztam a falak közt és a kezembe vettem azt a könyvet, amit Neményi olvasott pár másodperccel ezelőtt. Szerencsére megjegyeztem, hogy hol van...

Mikor elolvastam a címet, szemeim kikerekedtek, alig bírtam elhinni, amit látok. Ebből csak egy következtetést lehet levonni.

Arnold meleg...?